Olga egész nap a szilveszteri ünneplésre készült: takarított, főzött, megterítette az asztalt. Ez volt az első szilvesztere nem a szüleivel, hanem a szerelmével. Már három hónapja élt együtt Tolival az ő lakásában. Toli 15 évvel idősebb volt, már elvált, tartásdíjat fizet, néha szereti a poharat is, de mindez mit sem számít, ha az ember szeret. Senki sem értette, mivel hódította meg Olgát: semmiképp sem jóképű, sőt inkább csúnyácska, a természete pokoli, irigy és pénze sosem volt – vagy ha volt, csak magára költötte. Mégis, Olgánál ő lett a nagy Ő. Oly mindhárom hónapban reménykedett, hogy Toli értékelni fogja milyen engedékeny és gondoskodó nő, és feleségül akarja venni. Toli is mondta: „Előbb együtt kell élni, megnézni milyen háziasszony vagy. Nem akarok úgy járni, mint az exemmel.” Hogy milyen volt az exe, azt Oly sosem tudta meg, Toli sosem mondott érdemit, így Oly mindent beleadott: nem szólt, ha a férfi részegen jött haza, főzött, mosott, takarított, a bevásárlást is ő fizette, nehogy haszonlesőnek tűnjön. A szilveszteri menüt is ő állta, sőt, még új telefont is vett Tolynak ajándékba. Miközben Oly készült az ünnepre, Toli is a maga módján „készült”: leitta magát a barátaival. Vidáman tért haza, és közölte, hogy hozzák barátait a szilveszterre – akiket Oly nem is ismert. Egy órával éjfél előtt feszülten, de csendben megterítette az asztalt. Fél órával éjfél előtt berontott a részeg társaság, Toli felüdült, mindenkit helyet ültetett, folyt a dáridó. Olgát be sem mutatta, a vendégek sem vették észre – csak ültek, ittak, a saját világukban. Mikor Oli szólt, hogy mindjárt éjfél, tölthetnének pezsgőt, úgy néztek rá, mintha hívatlan vendég volna. „Ki ez?” kérdezte egy részeg nő. „Ágy-szomszéd,” nevetett Toli, a többiek vele nevettek. Ették Oly ételeit és vele gúnyolódtak. Éjfélkor a naivitásán kacarásztak, Tolynak gratuláltak a „zseniális húzásához”, hogy talált egy ingyen szakácsnőt és bejárónőt. Toli nem védte meg, csak nevetett velük, falta az Oly által vett és főzött ételeket, „törölte bele a lábát”. Oli csendben összepakolt és hazament a szüleihez. Ilyen szörnyű szilvesztere még nem volt. Anyja megszokottan mondta: „Ugye, megmondtam!” apja megkönnyebbült, Oly pedig kisírta magából a csalódást, és levette végre a rózsaszín szemüveget. Egy hét múlva, mikor Tolynak elfogyott a pénze, megjelent náluk és mintha mi sem történt volna, csak annyit kérdezett: „Miért mentél el? Megsértődtél? És mikor látta, hogy békülni nem fog, támadólag lépett fel: Te is csinálod ugyanazt, mint az exem! Nyaralsz anyádéknál, nálam meg az egér is éhen hal! Oly meg se tudott szólalni. Pedig annyiszor elképzelte, hogyan mondja el, amit gondol – most csak kinyögött pár kemény szót és rácsapta Tolira az ajtót. Így kezdődött Oly új élete az újévben.

2021. december 31.

Egész nap a szilveszterre készültem: takarítottam, főztem, megterítettem az asztalt. Ez az első újévem, amit nem a szüleimmel, hanem a párommal töltök.

Már harmadik hónapja élek együtt Balázzsal az ő lakásában, Budapesten. Tizenöt évvel idősebb nálam, volt már házas, gyerektartást is fizet, és hát az italt sem veti meg olykor… De mikor az ember szerelmes, ezek csak apróságnak tűnnek. Amúgy se értette senki, mit eszek rajta: nincs benne semmi különös, sőt, határozottan csúnyácska, a természete se valami kedves fukar, sose volt pénze, ha volt is, csak magára költötte. Mégis, én, Emőke, teljesen beleszerettem ebbe a csodabogárba.

Egész idő alatt abban reménykedtem, hogy Balázs észreveszi, milyen alkalmazkodó és szorgalmas nő vagyok. Hogy hamarosan meg fogja kérni a kezem. Mindig mondogatta: Előbb nézzük meg, milyen háziasszony vagy, együtt kell lakni kicsit. Nem akarok még egy olyan asszonyt, mint az exem! Mitől is volt olyan az az ex, sose fejtette ki, de én minden erőmmel próbáltam bizonyítani. Nem szóltam, mikor részegen jött haza, mindig főztem, mostam, takarítottam, a bevásárlást is a saját pénzemből intéztem nehogy azt higgye, anyagiaskodó vagyok. A szilveszteri vacsorát is én vállaltam, mindent forintból fizettem ki, sőt, új telefont vettem neki ajándékba.

Amíg készülődtem, Balázs sem töltötte tétlenül az időt: kiment a haverokkal inni, hogy hangulatba jöjjön. Vidáman tért haza, majd bejelentette, hogy szilveszterkor átjönnek a barátai persze, az ő barátai, ismeretlenek nekem. A teríték már készen volt, egy órával éjfél előtt. Bár a kedvem elment mindentől, magamban tartottam a vesztes érzéseimet, hogy nehogy olyan legyek, mint az exe.

Fél órával éjfél előtt aztán be is zúdult a részeg társaság, férfiak és nők vegyesen. Balázs hirtelen feléledt, nekiestek az asztalnak, és indult a dorbézolás. Balázs még csak be sem mutatott a vendégeknek, szinte észre sem vettek: ők egymás között beszélgettek, nevettek. Amikor szóltam, hogy két perc múlva éjfél, talán töltsek pezsgőt, úgy néztek rám, mintha hívatlan vendég lennék.

Ki ez a csaj? kérdezte egyik nő, még mindig részegen.

Ágyban szomszéd röhögte Balázs, mire mindenki rajtam nevetett.

Ették a főztömet, miközben engem gúnyoltak. Éjfélkor, a pezsgő durranásakor is csak a naivságomon viccelődtek, dicsérték Balázst, amiért ilyen okosan talált magának ingyen szakácsnőt és takarítónőt. Ő nemhogy megvédett volna engem, inkább együtt röhögött velük. Falták a vacsorát, amit én vettem és főztem, és csak tiportak rajtam.

Csendben kimentem a szobából, összepakoltam a cuccaim, és hazamentem a szüleimhez. Életemben sosemi éreztem ilyen borzalmas újévet. Anyám a tőle megszokott módon csak annyit mondott: Én előre megmondtam neked. Apám megkönnyebbülten felsóhajtott. Én pedig, kisírva minden bánatom, végre levettem a rózsaszín szemüveget.

Egy hét múlva, mikor Balázsnak kifogyott a pénze, felbukkant nálunk, mintha mi sem történt volna:

Most miért mentél el? Megsértődtél? kérdezte pimaszul, majd amikor látta, hogy nem is akarok békülni, sértegetni kezdett: Szép vagy! Te bezzeg otthon heverészel anyádéknál, nálam meg az egér is felakasztotta magát a hűtőben! Pont úgy viselkedsz, mint az exem!

A pofátlanságától szinte szóhoz se jutottam. Annyiszor képzeltem, hogyan mondom majd el neki mindazt, amit gondolok de most csak annyit tudtam, hogy el kell küldenem melegebb éghajlatra, és becsukni az ajtót az orra előtt.

Így indult számomra az új év de ma már tudom: önértékelés nélkül mások mindig csak kihasználnak. És most én is magamnak teszem a szilveszteri fogadalmat: többé nem hagyom, hogy bárki lábtörlőnek nézzen.