A válás idején egy tehetős férj úgy dönt, hogy egy elhagyatott tanyát ad át feleségének, amely messze, a puszta közepén fekszik. Egy évvel később azonban olyasmi történik, amire egyáltalán nem számít.
Zoltán, tudod, hogy itt nincs rád szükségem, ugye? mondja határozottan Piroska. Azt tanácsolom, térj vissza a városba.
Melyik városról beszélsz? feleli fáradtan Zoltán. Piroskát elárulta az, akiben a legjobban bízott, és már nem volt ereje veszekedni. Mindent elölről kezdtek, eladták a lakást, és minden megtakarításukat saját vállalkozásukba fektették. Zoltán csak egy kis szobával járult hozzá egy körfolyosós bérházban, Piroska viszont kitartásával és eszével biztosította a sikert. Szerényen éltek, költöztek egyik albérletből a másikba, de lassan elérték a biztonságot.
Idővel Zoltán igazi úrként kezdett viselkedni. Ravaszul minden ingatlant és vagyont a saját nevére íratott, hogy Piroskának semmi se jusson a válás után. Mikor minden az ő kezében volt, beadta a válópert.
Szerinted ez így igazságos, Zoltán? kérdezi csalódottan Piroska.
A férfi vállat von közönnyel:
Ne kezdd újra. Régóta nem tettél hozzá semmit. Én dolgozom, te pedig semmit sem csinálsz.
Te mondtad, hogy tartsak egy kis szünetet, és foglalkozzak magammal feleli nyugodtan.
Zoltán bosszúsan felsóhajt:
Elegem van már ebből. Egyébként, emlékszel arra a régi tanyára, amit özvegy Karikás bácsitól örököltem? Meghalt, rám hagyta azt az értéktelen földet. Pont neked való. Ha nem kéred, akkor semmit sem kapsz.
Piroska keserűen elmosolyodik. Pontosan tudja, hogy Zoltán mit művel. Tizenkét év közös élet után rájön, hogy valójában egy idegennel élt együtt.
Legyen, de egy feltétellel: legyen minden hivatalosan az én nevemen mondja higgadtan.
Nekem mindegy. Legalább adót spórolok feleli Zoltán gúnyos félmosollyal.
Piroska nem szól többet. Összepakolja a holmiját, és egy pesti hotelbe költözik. Elhatározta, hogy új életet kezd, bármi várja is: legyen az egy omladozó tanya vagy épp egy üres telek. Majd megtudja, ha odaér. Ha nem érzi megéri, visszamegy Budapestre, vagy keres másik lehetőséget újrakezdeni.
Csak a legszükségesebbeket rakja be az autóba, a többit otthagyja Zoltánnak és annak új barátnőjének. Ha azt hiszi, hogy még profitálhat Piroska tapasztalatából vagy eszéből, alaposan téved. A másik nő, akit Piroska csupán párszor látott, arrogánsabbnak tűnt, mint okosnak.
Zoltán gúnyosan átadja a papírokat:
Sok szerencsét!
Neked is válaszol higgadtan Piroska.
Ne felejts majd küldeni egy képet a teheneidről! nevet a férfi.
Piroska nem szól egy szót sem, beül az autóba, és elindul. Ahogy maga mögött hagyja a várost, könnyek gördülnek le az arcán. Nem tudja, mennyi ideje sírt, amikor egy kopogás az ablakon kizökkenti a gondolataiból.
Minden rendben van, aranyom? Én meg a férjem láttuk, hogy már egy ideje állsz itt kérdezi egy kedves idős asszony.
Piroska ránéz, majd a visszapillantó tükörben meglát egy buszmegállót. Halványan elmosolyodik.
Semmi baj, csak kicsit túl sok lett minden egyszerre.
Az asszony együttérzőn bólint:
Mi a kórházból jövünk vissza. A szomszédasszony ott fekszik egyedül, senki sem látogatja. Ugye nem Pécs felé mész?
Piroska meglepetten felvonja a szemöldökét:
Pécs? Ott van az a tanya?
Igen, bár nehezen lehet már tanyának nevezni. A gazda meghalt, senki nem nézi, csak néhányan szeretik az állatokat és néha gondozzák mondja az idős nő.
Piroska elmosolyodik:
Micsoda véletlen, éppen oda tartok. Szálljanak be, elviszem magukat.
Az idős asszony elöl, a férje hátul foglal helyet.
Engem Piroskának hívnak mutatkozik be vezetés közben.
Figurásné Ilona vagyok, ő pedig a férjem, László válaszol mosolyogva a nő.
Az úton Piroska rengeteget megtud a tanyáról ki lop, ki még törődik az állatokkal, és mennyire romos a hely. Mikor odaérnek, üres mezők és majdnem összedőlt istálló tárul eléjük, benne mindössze húsz tehénnel. Mégis eldönti, hogy marad, és megpróbál újat kezdeni.
Egy évvel később Piroska büszkén nézi, ahogy nyolcvan tehén legel a friss, zöld réttel borított földjein. Az elhagyott tanyát virágzó vállalkozássá változtatta. Nem volt könnyű el kellett adnia az ékszereit, hogy takarmányt vegyen, és az utolsó forintjait is be kellett fektetnie. De mostanra nő az eladás, termékei iránt a környékbeli falvakban is nagy lett a kereslet.
Egy nap egy fiatal lány, Gizella, egy újsággal állít be, amelyben hűtős teherautókat hirdetnek jó áron. Piroska felismeri a telefonszámot Zoltán cégéé. Sunyi mosollyal kéri meg Gizellát, hogy hívja fel őket, és ajánljon 5%-kal többet, de csak akkor, ha a járműveket mással nem mutatják meg.
Amikor Piroska elmegy megnézni a teherautókat, maga Zoltán fogadja, aki teljesen ledöbben.
Megveszed őket? kérdezi hitetlenkedve.
Igen, a tanyára, amit adtál nekem. Jól beindult a vállalkozás, már terjeszkedünk mondja Piroska nyugodtan.
Zoltán csak áll, nem tud mit mondani. Miközben az ő élete darabjaira hullik, Piroska rég túllépett a múlton.
Végül Piroska valódi társra talál Jánosban, egy szerelőben, aki segít neki fejleszteni a tanyát. Közösen ünneplik kislányuk keresztelőjét, miközben Zoltán csak távolról nézi, ahogy minden szétesik körülötte.
