Néhány hónapja kezdtem el tartalmat készíteni a közösségi médiába – nem azért, mert híres akarok lenni, vagy figyelmet keresek, egyszerűen csak örömömet lelem benne. Szeretek recepteket fotózni, megosztani mindennapi pillanatokat a lányommal, apró részleteket az otthonunkból. Semmi beállított, semmi profi – egyszerű videók a konyhából vagy a nappaliból, amíg a mindennapi dolgaimat végzem. Már az elején a férjem zavart érezett emiatt: először csak odaszólt, miért csinálom, ki nézné meg, mi szükségem erre. Hiába mondtam, hogy ez csak kikapcsolódás nekem, ő nem így látta. Egyszer aztán egyenesen megvádolt, hogy más férfiak figyelmét akarom felkelteni, hogy nézzenek, tetszeni akarok nekik. Megdöbbentem, mert a videóim főként ételről, a lányom uzsonnás dobozáról vagy egy jól sikerült receptemről szólnak. Nem jelenek meg fürdőruhában, nem táncolok, nem mutogatom a testemet. A legabszurdabb az egészben, hogy 99 követőm van – ebből a fele a családom: unokatestvérek, nagynénik, iskolai barátok. Ezt meg is mutattam neki: profilom, hozzászólások, minden. De ő továbbra is azt hajtogatta, hogy nem a követők száma számít, hanem a szándékom: hogy „valamit keresek”. El is kezdődtek a viták: ha elővettem a telefonom, rosszallóan nézett rám, ha feltettem valamit, rögtön kérdezte, ki látta. Ha valaki hagyott egy emojit, máris flörtnek vette. Volt, hogy elkérte a privát üzeneteimet is, pedig ilyenek nem is voltak. Szerinte mindez tiszteletlenség vele szemben, mint férjjel. Odáig jutottam, hogy már nem is tudok nyugodtan videózni, inkább kétszer is meggondolom, mit teszek fel. Folyton úgy érzem, mintha figyelne. Ami hobbinak indult, feszültségforrás lett. Ő pedig azt mondja, megváltoztam, már nem vagyok a régi, csak „mutogatni akarom magam”. Nekem viszont az az érzésem, nem tehetek semmit úgy, hogy ne értelmezze félre. Ma már sokkal kevesebbet posztolok – nem azért, mert nem szeretném, hanem mert minden bejegyzés újabb vita alapja. Mit tegyek ebben a helyzetben?

Pár hónappal ezelőtt elkezdtem tartalmat gyártani a közösségi médiában. Nem azért, mert híres akarok lenni, vagy mert bármi extra figyelmet keresnék. Egyszerűen jól esik, szeretem csinálni. Jó érzés recepteket fotózni, apró részleteket megmutatni a mindennapjainkból a kislányommal, néhány pillanatot a kis otthonunkból. Igazából ez semmi extra; sima kis videók a konyhából vagy a nappaliból, ahogy épp főzök vagy csomagolom a tízórait. Nem vágom meg őket profi módon, nem is állítok be semmit.

Már az elején láttam, hogy a férjemnek ez valahogy kellemetlen. Először csak odaszúrt párat, hogy mégis, miért csinálom. Ki nézné ezt? Minek töltök fel bármit? Én mindig csak annyit mondtam, hogy jólesik, hogy kicsit kikapcsol. De ő nem igazán így élte meg.

Egyszer csak egy délután teljesen nyíltan megmondta, hogy szerinte azért csinálom, hogy más férfiakat vonzzak magamhoz. Hogy azt akarom, hogy lássanak, hogy tetszem nekik. Lefagytam, mert nem értettem, ezt honnan vette. Hiszen a videóim csak kajás cuccokból állnak, a kislányom uzsonnás dobozáról, vagy arról, hogy milyen jól sikerült a pogácsa. Nem szoktam fürdőruhában pózolni, nem táncolok kihívóan, vagy bármi ilyesmi.

A legviccesebb az egészben, hogy összesen 99 követőm van. Kilencvenkilenc! A fele család: unokatestérek, nagynénik, régi általános iskolás barátok. Ezt is elmondtam neki, megmutattam a profilomat, elolvastuk együtt a kommenteket. De ő csak hajtogatta, hogy nem a számok számítanak, hanem a szándék. Szerinte én valamit keresek.

Egyre több vita lett ebből. Minden alkalommal, ha elővettem a telefont, és fotóztam vagy videóztam valamit, furán nézett rám. Ha feltettem egy videót, rögtön kérdezte, hogy ki látta, kinek tetszett. Ha valaki csak egy szívecskét tett hozzá, azt is flörtölésnek vette. Egyszer még arra is kért, hogy mutassam meg neki az üzeneteimet de egyetlen személyes üzenetem sem volt. Szerinte ez mind tiszteletlenség volt vele, mint férjjel szemben.

Végül ott tartottunk, hogy már nem is tudtam nyugodtan fotózni vagy videózni. Kétszer is meggondoltam, hogy feltöltsek-e valamit, mert mindig éreztem a tekintetét a hátamon. Az egész, ami egy ártatlan hobbinak indult, egyre inkább csak feszültségforrás lett köztünk. Ő folyamatosan mondogatta, hogy mennyire megváltoztam, hogy csak mutogatni akarom magam, miközben én legbelül azt éreztem, hogy bármivel megbánthatom, amit csinálok még ha az tényleg csak egy családi pogácsasütésről szólt is.

A mai napig sokkal kevesebbet posztolok. Nem azért, mert már nincs kedvem, hanem egyszerűen minden új bejegyzés ürügy lehet egy újabb veszekedésre.

Szerinted mit csináljak?