Hogyan szakítottunk a feleségemmel
Igen, úgy döntöttünk, így lesz a legjobb. Mindketten nyugodtan, higgadtan beszéltük meg. Még viccelődtünk is közben. Mégiscsak kulturált emberek vagyunk.
A feleségem összepakolt. És a kutyusunkat is magával vitte.
Elutazott.
Három napra a húgához.
Na, a lányok együtt akartak lazulni a szünetben. Kényelmesen heverészni, nagyokat beszélgetni, filmet nézni, csokit enni az ágyban, vihogni az instafotók felett. És persze dédelgetni a kiskutyát.
Én mit csináltam? Hát, semmi rendkívülit. Nem rohantam rögtön italért, nem hívtam át a cimborákat sem. Minek is?
Legfeljebb reggelente hangosan hallgattam a zenét. Ja, meg rendbe tettem a tűzhelyet és a hűtőt ennél nagyobb őrültséget nem csináltam.
Tegnap este visszajött a feleségem és a kutya is. Ölelés, puszik meg minden ez természetes. Ráadásul felajánlottam, hogy menjünk együtt sétálni a kutyával. Egyébként ez főleg a feleségem dolga, általában rövid sétára viszi. Most viszont jól felöltöztettük a kutyát a hideg miatt, és még egy rövid túrát is tettünk a ház körül. Beszélgettünk, csak úgy, végig, miközben a kutya útközben valahol elvesztette a téli cipőjét, de ezt észre sem vettük.
Általában este filmet nézünk vagy olvasunk, de most semmit sem néztünk, nem olvastunk, csak korán lefeküdtünk.
…Tudjátok, egészen biztos vagyok benne, hogy az ilyen kis távollétek csak erősítik a házasságot. Sőt, szerintem időnként szükség is van rá, legalább fél évente. Nem veszekedve, ajtót csapkodva, és nem azzal, hogy hazamegyek anyámhoz!. Nem erről van szó. Hanem egészséges távollétről, amikor direkt megbeszéljük, hogy valaki három napra elmegy akár a testvérhez, baráthoz bográcsozni, Egerszalókra, bárhova.
Pihenni egymástól ez fontos és hasznos dolog. Akkor is, ha a kapcsolat tökéletes. Hiszen kell egy kis változatosság, egy kis dramaturgia. A családi boldogság remek dolog, de időnként kell egy új fejezet, mert úgy izgalmas.
Főleg egy férfinak fontos néha egyedül lenni. Persze nem elvadulva, nem azzal, hogy reggel pálinkát reggelizik, hanem csak egymagában. Talán a nőnek is fontos lehet, de ebben nem vagyok szakértő. Azt gondolom, a nő társaságkedvelőbb és jobban igényli a folyamatos kapcsolatokat. Na mindegy, tényleg nem értek hozzá.
A férfiaknak a rövid egyedüllét szinte létszükséglet. Miért járnak horgászni a férjek? Halat akarnak? Aligha. Hanem kell az a nap-kettő csendben, egyedül a vízparton, hallgatni, ahogy csiripelnek a madarak. Már-már meditáció.
De a legfontosabb maga a viszontlátás. Az az igazi öröm, kedvesség, szenvedély. Hiszen minden ezért van. Jó újra látni, szerelmem!
És aztán le lehet feküdni. Minél hamarabb, annál jobb.
Az élet néha pár nap külön többet adhat, mint egész évek együtt megtanít értékelni egymást, és rámutat, mennyire fontos egy ölelés, egy kedves szó.
