Három éve elváltam a férjemtől – semmi közös nem kötött már minket, csak a kisfiunk. Nem lepődtem me…

Három évvel ezelőtt elváltam a férjemtől. Semmi közös nem maradt közöttünk, csak a fiam. Nem is lepett meg, amikor egy hónappal a válás után Ádám máris talált magának egy fiatal lányt. Három hónappal ezelőtt össze is házasodtak.
Az igazat megvallva, ez már egyáltalán nem érdekel. Viszont tegnap kaptam tőle egy üzenetet, amitől teljesen összezavarodtam. Azt írta, hogy hagyjam Ádámot békén, és ne követeljek tőle több pénzt, mert ezentúl úgysem kapunk semmit.
A fiam, Bálint, most öt éves. Korábban gyesen voltam, így Ádám fedezte minden kiadásunkat. Most már dolgozom részmunkaidőben.
A válás után abban egyeztünk meg, hogy eladjuk a háromszobás lakásunkat, és veszünk két kisebbet: egyet neki, egyet pedig nekem meg a fiunknak.
Ádám egész tisztességes gyermektartást fizet. De szeretném, ha magam állhatnék a saját lábamon, ezért folyamatosan járok állásinterjúkra, hogy teljes munkaidős állást találjak. Az a pénz, amit Ádám havonta küld, teljes egészében Bálint szükségleteire megy: ebbe beletartoznak az óvodai díjak, a külön foglalkozások, játékok és az étel. Csak a számlákra veszek el egy kicsit.
A judo edzések, amikre Bálint járni szeretne, külön kiadást jelentenek.
Idén nyáron Ádám egy nagyobb összeget adott, azzal a feltétellel, hogy elviszem Bálintot nyaralni. Elmentünk a Mátrába, és a fiam öröme határtalan volt.
Jó érzés, hogy Ádám a válás ellenére sem feledkezik meg a saját gyerekéről. Ha valami sürgős dolgom volt, gyakran nála hagytam Bálintot. Ádám elvitte őt plázába, sétálni vagy moziba. Mégis, a fiam soha nem járt az apja új otthonában.
Sejtettem, hogy ennek az oka Ádám új felesége, Borbála lehet. Nem zavart különösebben a dolog, egészen addig, amíg nem kaptam tőle üzenetet.
A legutóbbi alkalommal már telefonált is. Azt mondta, nincs bennem lelkiismeret, mert Ádám szinte a fizetése nagy részét ránk költi. Nem hallgattam el, mindent elmondtam Ádámnak. Mérges lett. Állítólag szólt Borbálának, hogy ne szóljon bele az ő dolgaiba, és főleg ne akarja beosztani a pénzét.
Mégis aggódom, hogy Borbála egyszer eléri, hogy Ádám kevesebb pénzt adjon a fiának. Akkor annyi mindentől kellene megfosztanom Bálintot.
Remélem, hogy Ádámban még megvan az emberség, őszinteség és jóindulat, amiért egykor beleszerettem.