Pár hónappal ezelőtt elkezdtem tartalmat gyártani a közösségi médiában. Nem azért, mert híres akarok lenni, vagy mert bármi extra figyelmet keresnék. Egyszerűen jól esik, szeretem csinálni. Jó érzés recepteket fotózni, apró részleteket megmutatni a mindennapjainkból a kislányommal, néhány pillanatot a kis otthonunkból. Igazából ez semmi extra; sima kis videók a konyhából vagy a nappaliból, ahogy épp főzök vagy csomagolom a tízórait. Nem vágom meg őket profi módon, nem is állítok be semmit.
Már az elején láttam, hogy a férjemnek ez valahogy kellemetlen. Először csak odaszúrt párat, hogy mégis, miért csinálom. Ki nézné ezt? Minek töltök fel bármit? Én mindig csak annyit mondtam, hogy jólesik, hogy kicsit kikapcsol. De ő nem igazán így élte meg.
Egyszer csak egy délután teljesen nyíltan megmondta, hogy szerinte azért csinálom, hogy más férfiakat vonzzak magamhoz. Hogy azt akarom, hogy lássanak, hogy tetszem nekik. Lefagytam, mert nem értettem, ezt honnan vette. Hiszen a videóim csak kajás cuccokból állnak, a kislányom uzsonnás dobozáról, vagy arról, hogy milyen jól sikerült a pogácsa. Nem szoktam fürdőruhában pózolni, nem táncolok kihívóan, vagy bármi ilyesmi.
A legviccesebb az egészben, hogy összesen 99 követőm van. Kilencvenkilenc! A fele család: unokatestérek, nagynénik, régi általános iskolás barátok. Ezt is elmondtam neki, megmutattam a profilomat, elolvastuk együtt a kommenteket. De ő csak hajtogatta, hogy nem a számok számítanak, hanem a szándék. Szerinte én valamit keresek.
Egyre több vita lett ebből. Minden alkalommal, ha elővettem a telefont, és fotóztam vagy videóztam valamit, furán nézett rám. Ha feltettem egy videót, rögtön kérdezte, hogy ki látta, kinek tetszett. Ha valaki csak egy szívecskét tett hozzá, azt is flörtölésnek vette. Egyszer még arra is kért, hogy mutassam meg neki az üzeneteimet de egyetlen személyes üzenetem sem volt. Szerinte ez mind tiszteletlenség volt vele, mint férjjel szemben.
Végül ott tartottunk, hogy már nem is tudtam nyugodtan fotózni vagy videózni. Kétszer is meggondoltam, hogy feltöltsek-e valamit, mert mindig éreztem a tekintetét a hátamon. Az egész, ami egy ártatlan hobbinak indult, egyre inkább csak feszültségforrás lett köztünk. Ő folyamatosan mondogatta, hogy mennyire megváltoztam, hogy csak mutogatni akarom magam, miközben én legbelül azt éreztem, hogy bármivel megbánthatom, amit csinálok még ha az tényleg csak egy családi pogácsasütésről szólt is.
A mai napig sokkal kevesebbet posztolok. Nem azért, mert már nincs kedvem, hanem egyszerűen minden új bejegyzés ürügy lehet egy újabb veszekedésre.
Szerinted mit csináljak?







