Ugye milyen sok pénzt keresel? A feleségem húga kölcsönt kért tőlem, majd elutazott a Balatonra nyaralni Ebben a nyárban meglátogatott minket a feleségem kedvenc húga. A családban mindenki csak róla beszél; kiváló tanuló volt, diplomázott, és rögtön a szakmájában kezdett dolgozni – hát nem ő a mintagyerek? Ezzel szemben a feleségem, a legidősebb, be sem fejezte az egyetemet, csak férjhez ment hozzám. De ez senkit sem zavart, hiszen jól menő vállalkozásom volt, saját lakás, autó és szép jövedelem – szóval elégedettek voltak velem. Mégis, a legkisebb lány volt a család kincse. Idén nyáron tehát eljött hozzánk a feleségem húga és kölcsönt kért lakásvásárlásra, mert önerőt kellett letennie egy hitelhez. Nekem nem volt gond ez az összeg, így kölcsönadtam neki. Azt mondta, közalkalmazott, hónapról hónapra visszafizeti majd. Meg is kaptam az ígéretet, hogy minden hónapban törleszt, de egy hét múlva már a Balatonon nyaralt. Meglepett, hogy aki a lakás miatti pénzre panaszkodott, arra futotta, hogy elutazzon nyaralni. Az egész családnak azt mondta, egész évben erre spórolt, pedig mégsem lett lakáshitelből semmi. Mikor rákérdeztem, közölte: meggondolta magát, nem vesz lakást. Kértem, hogy adja vissza a pénzt, mire azt válaszolta: sajnos már mindent elköltött a Balatonon. Világossá vált, hogy nem is akart lakást venni. Kedvesen kértem, hogy minél előbb fizesse vissza, hiszen a pénzt lakásra adtam, nem nyaralásra. A válasza azonban sértő volt: – Majd sok pénzt fogok keresni, megkapod, várj még, most nincs pénzem. Mit gondoltok, mi lett a vége? Pontosan, elpanaszolta az anyósomnak, hogy idő előtt követeltem vissza a pénzt, pedig ilyennek nem kellene lennie a családi kapcsolatokban – és a végeredmény: a legkisebb lány megint angyal lett, mi pedig a „gazdag szörnyetegek”!

Rengeteg pénzt keresel, ugye? A feleségem húga pénzt kért kölcsön, aztán elment a Balatonhoz nyaralni.

Idén nyáron meglátogatott minket a feleségem kedves húga, Réka. Mindig csak őróla beszélnek a családi összejöveteleken: apa, anya, nagynéni, mindenki. Ő a család kis kedvence. Mindig mintadiák volt, egyetemre járt, szakmájában dolgozik egyszóval, mindenki szerint ő a tökéletes kislány.

Én viszont, feleségem legidősebb nővére oldalán, már más tészta vagyok. Ő például nem diplomázott le, hanem férjhez ment. Mégis, ez senkit nem zavart, mert volt saját vállalkozásom, volt lakásom Budapesten, autóm, és remek jövedelmem. Úgy gondolták, hogy anyagilag stabil háttér vagyok a családban. Ennek ellenére a jó gyerek továbbra is a legkisebb húg, Réka maradt.

Történt aztán, hogy Réka idén nyáron azzal állított be hozzánk, hogy segítséget kérjen. Szeretett volna felvenni egy lakáshitelt, de nem volt elegendő önrésze. Nekem ez a pénz nem volt nagy teher, így gondolkodás nélkül kölcsönadtam neki. Megígérte, hogy hónapról hónapra visszafizeti, hiszen egy állami hivatalban dolgozik, stabil a fizetése.

A pénzt felvette, szinte meg is esküdött, hogy törlesztve fogja visszaadni. Egy hét se telt el, és láttam, hogy elutazott a Balatonhoz nyaralni. Őszintén szólva, meglepett: aki a saját lakásához szükséges önrészt sem tudja kigazdálkodni, hogy tudott mégis egy balatoni pihenést is beiktatni?

Mondta a rokonoknak, hogy egész évben erre a kiruccanásra kuporgatott, viszont az érdekes az volt, hogy a lakáshitelt továbbra sem intézte el. Kérdeztem erről, azt felelte, hogy meggondolta magát, inkább nem vesz most lakást.

Ekkor kértem tőle, hogy ha már nem lakásra kell a pénz, adja vissza a kölcsönt. Erre közölte velem, hogy minden pénzét elköltötte a nyaraláson, és jelenleg nincs miből visszaadnia. Akkor döbbentem rá, hogy szándékában sem állt lakást venni.

Barátilag kértem, hogy minél hamarabb törlessze a tartozást, mivel eredetileg lakásvásárlásra adtam, nem balatoni üdülésre. Válasza azonban igen rosszul esett:
Sok pénzt fogok még keresni, várhatnál egy kicsit, most sajnos nincs miből visszafizessek.

Szerintétek mi lett a vége? Hát persze, egyből elpanaszolta az anyósomnak, hogy én idő előtt követeltem rajta a pénzt, és szerinte nem így kell bánni a családtagokkal. Innentől kezdve ismét ő lett a család kis angyala, mi meg a pénzéhes alakok.

A tanulság számomra: családban is fontos, hogy ne keverjük a pénzt a bizalommal. Az ígéretek néha csak üres szavak, főleg, ha valakinek mások a prioritásai, mint amit mondott. Legközelebb jobban meggondolom, kinek adok kölcsön, még akkor is, ha családtagról van szó.