Két éve költözött hozzám, azóta pedig az otthonunk mindent az ő tempójához igazít
Úgy hívnak, hogy Mária, és az édesanyám már 89 éves. Két évvel ezelőtt beszállt hozzám a lakásba, és azóta a napjainkat az ő halk, de végtelenül szervezett ritmusa szabja meg. Minden reggel, úgy fél nyolc magasságában, hallom, ahogy felkel az ágyból, cseveg kicsit a mi vén, 23 éves macskánkkal Simivel , és olyan gondossággal eteti, mintha legalábbis egy újszülött lenne, nem egy ősz bajuszú díványherceg.
Ezután anyu megcsinálja a saját reggelijét, kiül a teraszra, kényelmesen lehuppan egy bögre kávéval, és átfolyik a reggeli kómából a ma is életben vagyunk tudatosságba. Mikor teljesen magához tér, felkapja a felmosót és ahogy mondja nehogy beragadjak, mint a régi garázskapuk, nekiáll felmosni a lakást tetőtől talpig (ami nagyjából 240 négyzetméter). Ha épp kedve van, főz valami finomat, rendet tesz a konyhában, és tornázik is egy kicsit.
Ebéd után jön az énidő: bőr-, és hajápolás, apró rituálék minden nap más trükkökkel. Néha előszedi a véget nem érő ruhatárát, és szortírozza a cuccokat: mit adjon nekem, mit vigyen a Máltai Szeretetszolgálatnak, s mit akar feltölteni a netes piactérre. Ilyenkor mindig viccelődöm vele:
Anya, ha mindezt befektetted volna, most akár egy balatoni villában is élhetnél!
Ő csak legyint, kuncogva:
Jaj, én szeretem a holmijaimat! Egyébként is, kezdheted szokni: ez mind egyszer a tied lesz, a nővérednek úgyis rémes az ízlése.
Hetente nagyjából ötször sétálunk a Dunaparton, öt kilométeres köröket teszünk. Havonta egyszer találkozik a barátnőivel. Imád olvasni, és lassan, de biztosan végigdarálja a teljes könyvespolcomat. Minden áldott nap felhívja a nővérét, Irénkét, aki már 91, és évente kétszer látogat el hozzánk.
A macska mellett a legnagyobb szerelme a tablet, amit karácsonyra kapott tőlem. Elolvas mindent a kedvenc íróiról, zeneszerzőiről, alternatív híreket böngész, balett- és operaközvetítéseket néz. Néha éjfél után is kicsúszik tőle a szobából:
Aludnom kéne de hát valaki elindította Pavarottit a YouTube-on!
Ő és a nővére tényleg megnyerték a genetikai főnyereményt. A kedvenc képem kettőnk közül is két éve készült, amikor anyu repülővel jött, természetesen kirívó eleganciával utazós szettben.
Na ezen a fotón rémesen nézek ki sóhajtott, amikor megmutattam neki.
Én meg persze rávágtam:
Anyu, a legtöbb veled egykorú már annak is örülhet, ha a tükörig eljut, nemhogy így nézzen ki meg így éljen!
Ahogy az anyukámmal együtt lakom, egyre inkább biztos vagyok benne, hogy majd egyszer én is olyan szeretnék lenni, mint ő… Ez az asszony minden nap inspirál, hogy sose lankadjak el, és mindig értékeljem az apró örömöket!
Az élet forintban mérve sem egyszerű, de ha anyuval él az ember, legalább sosem unalmas!
