Ó, ez a nagymama! Férjhez ment, megsértette a gyerekeit! Hétvégén Allának, ahogy mindig, haza kell…

Jaj, ez a nagymama! Férjhez ment, megbántotta a gyerekeit!
Hétvégenként Jolán, ahogy mindig, ellátogatott édesanyjához. Anyja már 78 éves, régóta egyedül él egy falu szélén, Komló mellett.
Két nap alatt a lánya rendbe teszi a házat, kimossa az ágyneműt is. Se mosógép, se víz a házban, minden kézzel. Nyáron még a kert is hozzá jön.
Költöznél hozzám, sokkal könnyebben menne minden, te szegény, itt nincs nyugalmad mondogatta mindig az anyja.
Anyuka, ott van a munkám, a lányom, az unokáim sóhajtotta Jolán.
Pista visszaköltözött. Leszedte a deszkákat az ablakokról. Öt évig lakatlan volt a ház, Vargáné után üresen állt. Azt mondja, bejárta az országot, most itt akar megöregedni. Érdeklődött utánad, talán meglátogat, mondta anyja friss híreit.
Pista… az iskolai szerelme volt. Jolán imádta, de ő alig vett róla tudomást. Az érettségi évben Jolán elhatározta, hogy valami nagyot tesz, beleengedett egy vödröt a kútba és elrohant Pistához, hogy segítsen kihúzni, különben kap majd az anyjától.
Pista hozta a rudat, fél órát kínlódott a fagyott kútnál, de a vödör ki lett szedve.
Vajon beválik a babona? nevetett elbúcsúzáskor.
Aki a vödröt kihúzza, az lesz a jövendőbelim így szólt a falusi lányok között a szóbeszéd.
Igaza volt Pistának. Nem vált be.
Ő elment Pécsre, elvégezte az egyetemet, sokszor költözött, az egész országot körbemászta. Megházasodott, elvált… és most visszatért.
Jolán is az érettségi után tanult tovább, gazdasági technikumot végzett Szentlőrincen, közel a szülőfalujához. Azóta is könyvelőként dolgozik. Férjezt ment, lánya lett: Borbála. Nyolc éve Jolán özvegy lett.
Pista este jött. Megváltozott öreg, ősz.
Te mindig ilyen szép voltál mondta, és átölelte Jolánt.
Na, tanultál te is már hazudni! Nekem is ötven fölött van a korom, változtam, öregedtem, mint mindenki szólt Jolán.
Utána kiültek a kertbe, itták a házi szilvapálinkát az újra találkozásra, beszélgettek… és csak beszélgettek.
Pista elmondta, hogy a feleségeivel kettő volt békében vált el. Nem bántott egyiküket sem. Mindkettőnek a lakást és minden közös vagyont otthagyott.
Van egy felnőtt fia az első házasságból. Ő az anyjával együtt Németországba költözött, mert ott az édesanya sváb származású volt, régi kitelepítettek.
A második feleség maga kezdeményezte a válást, beleszeretett egy fiatalabb férfiba. Pista nem tartotta vissza, gyermekük nem lett.
Pista már nyugdíjas, és az építőiparban szerzett veszélyes évek után többletet kap. Abból a tervből, hogy helyi férfiakkal brigádot alapít, házakat, nyaralókat, melléképületeket épít vagy javít, nem engedett. Kereslet van, kezdőtőkéje is van annyi.
De mindig csak magamról beszélek, te hogy vagy? Hallottam, hogy egyedül maradtál firtatta Pista.
Jolán aztán maga is meglepődve mindent elmondott. Eljött az idő, ki kellett beszélje magát, vagy a pálinka segített a beszélgetésben.
Nem vagyok egyedül, Pista. Nagy családom van. De ebben a családban inkább cseléd vagyok kezdte Jolán.
A lányom, Borbála, nem akarta tovább tanulni, inkább rögtön férjhez ment. Idehozta a vejemet. A háromszobás lakásban elférünk mindannyian. Megszületett első unokám, Lilla.
És valahogy minden házimunka az én szent kötelességem lett. Borbálának depressziója volt, a gyerek kicsi.
A férjem arany ember volt sajnált engem, segített. Soha nem panaszkodott, reggel egyszer csak nem ébredt fel. Nagy csapás volt! De gyászolni sem volt időm.
Dolgoztam, és a ház minden terhét magam vittem. A költségek csak nőttek. A vejem keveset keres. Minden pénzem a családi kasszában landol. Azt hittem, ahogy Lilla nagyobb lesz, a lányom bölcsibe adja, elmegy dolgozni, könnyebb lesz nekem de… négyéves lett Lilla, és Borbála megszülte második unokámat, Kingát.
Most a nagyobb már iskolába jár, kisebb ötéves. Borbála otthon van, nem dolgozik.
Reggel én főzök reggelit a vejemnek, gyerekeknek, Lillát iskolába készítem. Kinga otthon marad az anyjával. De milyen anyával? Csendben magában játszik, vagy tévét néz. Nyugodt kislány, az anyja pedig ebédig alszik.
Én viszem az idősebb unokát az iskolába, aztán indulok a munkába. Este elkészítem a másnapra való ennivalót, foglalkozom a lányokkal, mosok, takarítok.
Próbáltam Borbálának jelezni, hogy nem vagyok fiatal, neki is dolgoznia kellene a házban. Hiába. Ő elfárad a gyerekekkel.
A vejemnek minden megfelel. Anyós dolgozik, van pénz, neki sem kell megerőltetni magát. A faluból van zöldség, gyümölcs.
A vejem segítene a kertben, de kocsija nincs. Célozgat, hogy adjon neki pénzt autóra. Tudják, hogy van némi megtakarításom, de félek az utolsó fillért odaadni, és üresen maradni. Ráadásul az én pénzem nem lenne elég egy autóra.
Fáradt vagyok. Érzem, hogy magam okoztam lusta, lelketlen lányt neveltem. Minden világos, csak azt nem tudom, hogy szakadjak ki ebből a körből?
Hát, nem semmi történet ne bánkódj Jolán, kitalálunk valamit. Menjünk most már vissza a házba, hajnalodik búcsúzott Pista és elment.
Vasárnap este kocsival vitte Jolánt Pécsre. Óriás öröm volt, mennyi ennivalót hozhattak el a faluból. Pista segített bevinni a zsákokat és a kosarakat a lakásba.
Ahogy elment, Borbála megkérdezte: Hol szerezted ezt az öregúr?
Jolán elmagyarázta, hogy régi osztálytárs, majd szétválogatta a zöldséget.
Két hét múlva az osztálytárs délben érkezett, és elkezdte kivinni a holmikat, amit előre összecsomagolt Jolán. A veje és Borbála álmosan néztek ki a szobájukból.
Mi van? Mi történik itt? kérdezték ketten egyszerre.
Elköltözöm tőletek, férjhez megyek. Hazamegyek a faluba, ott fogom leélni az életemet Pistával felelte Jolán.
Ezt most hogy, az öregkorodban megőrültél? Esküvője van! Menyasszony, a fenébe! És te, anyuka, főztél ebédet? Már csak mondom, hogy az unokáid hamarosan éhesek lesznek borult ki Borbála.
Az unokáimat, a te lányaidat ezentúl te fogod etetni, és a férjedet is. Tíz évig éltem nektek, most magamnak akarok élni. Drága lányom, neked is muszáj egy kicsit mozognod végre válaszolta Jolán.
Áruló, megtiltom, hogy az unokáiddal találkozz! visította Borbála.
Nem is tervezem, most sok dolgom lesz. Egyébként, az évek során többször láttam őket, mint te mondta Jolán, és kilépett.
A kocsiban azért eleredtek a könnyei.
Talán előbb kellett volna szólni nekik, hogy megyek mondta Pistának.
Ugyanazt hallottad volna, csak még bővebben. Még több kellemetlen szóval szóltak volna hozzád. Ki kell szakadni, hirtelen, és fájdalmasan. Annyira megszoktak téged, máshogy nem ment volna válaszolta Pista.
Jolán rendbe hozta Pista házát. A férfi csinált neki meleg vécét, berakta a zuhanykabint. Igaz, a vizet hozni kell és egy nagy tartályba önteni, a szennyvizet havonta kétszer elvitetni, de ez már csak apróság.
Jolánnak munkát ajánlottak az iskolában, gondnokként. Elfogadta. Kevesebb a fizetés, de nyugodtabb az élet. Pista a brigádjával dolgozik, mindig van megrendelés, télen-nyáron. Boldogok, békésen élnek.
Körülbelül egy hónap múlva a veje hétvégére hozta a lányokat. Lilla elmesélte a nagymamának, hogy anyu és apu sokat veszekszik. Apu főz levest, mást nem tud. Anyu dolgozni akar, de még nem tudja, hová menjen.
Vasárnap veje otthagyta volna Kingát a faluban Jolánnal, de ő nemet mondott: Dolgozom, Pista is. A gyerekek a szüleikkel éljenek. Jöhetnek vendégségbe, de állandóan velük kell foglalkoznotok. Magatoknak szültétek őket, nem nekem.
Veje és Borbála megsértődtek, de egy hét múlva mégis jöttek az unokák a nagymamához.
Csak hétvégére mondta a veje, és ő is ott maradt vendégként, hiányzott már a főztje.
Így történt.
Lesz, aki szívtelennek gondolja az anyát.
Akad, aki igazságosnak.
Ahány ember, annyi vélemény…