BÉRLETT MENYASSZONY
Az esküvő elmarad! jelentettem be vacsoránál szüleimnek, miután lekaptam egy darab kenyeret a tálból.
Édesanyám majdnem félrenyelt a hirtelen jött hírtől, amit lányától hallott.
Pannika! Elment az eszed? Már megvettük az esküvői ruhádat, kész a gyűrű, le van foglalva a kisvendéglő A te Zolikád úgy várja ezt a napot, mint a Messiást Panni, mondd, hogy csak hülyéskedsz kezdett kétségbeesni anyám.
Nem, anyukám, nem viccelek. Farkassal hamarosan elutazunk Londonba. Komoly a dolog nyugtáztam rövidre zárva.
Na de milyen London? Ott minden idegen, minden más. Más emberek, más szokások Elveszel egy forint nélkül! Gondolkozz már, lányom! Ez a Farkas szemmel láthatóan elbódított! Fogadni mernék, hogy nős, gyereke is akad nem egy! Hát már nem is fiatal! A te Zolikád mennyire szeret! Szinte a saját fiunk! Ne játssz a boldogsággal, mert mindennek ára lesz próbálta anyám jobb belátásra bírni.
Nem félek a következményektől, anya, vállalom mondtam határozottan.
Pár hét múlva Farkassal tényleg elutaztunk Angliába.
Gyerekkorom óta álmodoztam arról, milyen lehet más országban élni, világot látni. Iskolásként kitanultam a németet, jól ment az angol, sőt, újabban spanyolt is tanulgattam. Soha sem lehet tudni, hová sodor az élet Az egyetem után egy utazási irodában dolgoztam tolmácsként, itt ismertem meg Farkast is. Nélkülözhetetlenné váltam a külföldi vendégek kísérgetése, programjai során. Farkas is felfigyelt rám. Könnyedén teremtettem kapcsolatot, mindig mosolyogtam és, na, nem titok, szép is voltam. Főleg: fiatal! Én huszonhárom éves voltam, Farkas negyvenhat. Kezdetben csak legyintettem az udvarlására, de aztán, pár nap elteltével, egészen váratlanul megkérte a kezem! Nem árultam el neki, hogy itthon esküvőm lesz nemsokára, a szerelmemmel, Zolival.
Feszengtem, mihez kezdjek. Kinek jut csak úgy lehetőség külföldihez menni férjhez? Nem mondhatok nemet! Még ha nem is szeretem Farkast, hát legalább új élet kezdődik, élmény, kaland, boldogság! És majd hálás leszek a férjemnek mindenért. Farkasnak, ennyi talán elég egy fiatal feleségért. Zoli persze megszenvedi, de hát, majd túlteszi magát, fiatal még, talál magának mást.
Így fontolgattam, ahogy készülődtem egy ismeretlen útra.
Telefonon mondtam el Zolinak, hogy minden megváltozott, megyek. Szegény semmit sem értett az egészből, de azért sok boldogságot kívánt, majd összetört szívvel elvonult a Bajcsy utcai kis lakásába, s hetekre szinte ki sem mozdult onnan.
Farkassal megérkeztünk Londonba.
El sem akartam hinni, hogy mindez velem történik! Olyan volt, mintha végre minden álmom valóra vált volna! Szerettem volna az egész világot átölelni, annyira boldog voltam!
Farkas egy óriási házba vitt, ahol a családja lakott. Két felnőtt fia, Huba és Elemér fogadtak (később majd Elemér lesz a férjem, akit igazán megszeretek). Egy órával később előkerült Farkas volt felesége, Lenke is, aki, mondjuk ki, nagyon csinos, ápolt asszony volt.
Lenke persze kiborult.
Megőrültél, Farki? Ki ez a lány? Hol szedted össze? Itt akar velünk lakni vagy micsoda? kiabált.
Igen, itt marad. Ne felejtsd el, ez az én házam. Panni nemsokára a feleségem lesz. Ne bántsd meg, Lenke kérlelte Farkas.
Kissé meglepett és zavart az a helyzet, hogy bár a család hivatalosan már rég nem volt együtt, mégis egy fedél alatt éltek ebben a csodás házban. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Lenke tartotta kézben az egész családot, mindent ő irányított. De az én gondolataimat már Elemér kötötte le. Ő egészen más volt, mint Zoli az örökös ivászataival meg a bocsánatkéréseivel. Elemér más Egyszerűen éreztem, ez tiszta, mély, örök szerelem lesz.
Farkas fia, a huszonnégy éves Elemér, nagyon hasonlított Lenkére, igazi férfias, jóképű fiatalember. Rögtön észrevette, hogy apja valami különleges lányt vitt haza. Valami kimondhatatlan vibrálás volt közöttünk, ilyet sosem éreztem korábban. A lelkünk szinte egyszerre dobbant.
Farkas szólt, hogy az esküvőre még várni kell. Nem indokolta.
Én beletörődtem, nem volt hová hazamenni. Kaptam egy apró, de meghitt szobát (a házban bőven volt hely ehhez). Farkassal udvarias, kedves, ártatlan kapcsolatban voltunk. Lenke pedig leginkább semmibe vett, szó szerint levegőnek nézett.
Három hónap telt el. Ez idő alatt közelebb kerültem Elemérhez, aki végül felnyitotta a szemem a család igazi helyzetére.
Elmesélte, hogy Farkas valójában még mindig szereti volt feleségét, Lenkét, aki szintén így érez, csak régen valami nagy veszekedés mindent tönkretett, s elváltak. Nem beszéltek egymással, így Farkas, hogy féltékennyé tegye, kitalálta, hogy menyasszonyt hoz haza, hátha Lenke megrémül, visszavonul és kibékül vele. Erre a szerepre tökéletes voltam én, Panni.
A terv az volt, hogy ha a szülők végül kibékülnek, akkor nekem szépen vesznek egy repülőjegyet és hazaküldenek.
Miután végighallgattam Elemér vallomását, kibuggyant belőlem a nevetés.
Én aztán jól megkaptam! Én vagyok a bérlett menyasszony! Amiért még a saját vőlegényemtől is elszöktem Hát, Elemér, most mit kezdjek?
Panni, én nem tudok nélküled élni! vallotta be végre Elemér.
Én sem. Végre kimondtad! Azt hittem, sosem meri sóhajtottam megkönnyebbülten.
Hogy mondhattam volna, amikor az apám menyasszonyának hittelek? Nem is tudtam a szülők játékaiból, csak Hubától hallottam nemrég. Akkor viszont azonnal megörültem, hisz a lány, akibe beleszerettem, hirtelen szabad lett!
És te, Panni, feleségül mentél volna apámhoz? kérdezte félve Elemér.
Jaj, Elemérkém! Amióta először megláttalak, minden tervem megváltozott. Én visszautasítottam volna apádat mosolyogtam rá.
Átöleltük egymást, mintha régi ismerősök volnánk.
Farkast és Lenkét megbocsájtottam. Az ember, ha szerelmes, hegyeket mozdít meg Tényleg: ki hibátlan? A veszekedő párok mindig kibékülnek, s minden rosszban van valami jó: én megtaláltam Elemért! Hihetetlen: a páromat végül a világ másik végén adta a sors.
Az ember mindig a boldogságot keresi, miközben ott hever a lábánál. Elemérrel hamarosan összeházasodtunk.
Elemér tartott tőle, hogy egyszer visszaszököm Magyarországra, ezért gyorsan szorgalmazta a családalapítást. Fiam született, két évre rá lányom. Elemér gondoskodó férfi lett, minden igyekezetével boldoggá tett. Lakásunkban szeretet és öröm uralkodott.
Közben Farkas és Lenke is rég kibékültek, s újra összetartott családdá váltak. Hiszen minden haragnak lejár a szavatossága. Immár lelkesen nagyszülők lettek, együtt dajkálták az unokákat.
Egyszer anyám aggódó levelet küldött, hogy látogassam meg.
El is indultam, a gyerekeket nem vittem, hiszen kicsik az úthoz. Lenkére hagytam őket.
Siettem, valami rosszat sejtettem.
Otthon anyám könnyek közt fogadott.
Jaj, Pannikám! A te Zolikád meghalt! Magával vitte a feleségét is! Motorral törtek össze, pici lányuk teljesen árván maradt.
Három éves a kislány. Nagy baj ez!
Tudod, Panni, Zoli nem felejtett el. Szeretett téged. Amint te elmentél, gyorsan talált valakit, nem akart szenvedni. Hozott is a faluból egy szerencsétlen leányt. Szegényt nézni is fájt, de Zoli bosszantás nélkül szerette, gyorsan gyereke is született. Szép kis lányka, az ő Polinájuknak hívatja magát! Ügyes, ki tudja, kitől örökölte Sajnálnám nagyon, ha otthonba kerülne. Egyéb lehetőség nincs. Ráadásul Zoli még előző este idejött, mondta, hozna ajándékot a te Pannikádnak, hogy örökre emlékezzen rá! A halál árnyéka már ott volt ki gondolta volna? Zoli sokszor segített nekünk a ház körül, ha néha részegen is… Az élet azonban ment tovább, te meg ott angolban Nem is ért ide szegény az ajándékkal törölgette anyám szemét a kötény szélével.
Higgadtan hallgattam végig. Kis gondolkodás után mondtam, szinte fohászkodva:
De ideért, anya. Férjemmel örökbe fogadjuk Zoli Pannikáját. Ez lesz az ő ajándéka nekünk.
Biztos vagyok benne, Elemér ebben támogat. Az életben minden tettünkért egyszer felelünk, anyuka. Ezt te is tudod
Most már csak arra kérlek, valami harapnivalóval kínálj meg! Fáradtan és éhesen utaztam haza. Jól esne most egy savanykás alma vagy egy kis kovászos uborka. Tudod, egy anyuka mindig kettő helyett eszik! kacsintottam anyámra titokzatosan.
Az élet gyakran meglep furcsa fordulatokkal de megtanultam, hogy csak akkor találjuk meg a boldogságot, ha hiszünk benne és merjük otthagyni a régi, megszokott biztonságot. Attól lett teljes az életem, hogy nem féltem kockáztatni, és végül szerető család, igazi otthon várt rám.
