János, megint itt járt a kis Flóra? kérdezte Anna a férjétől, miközben belenézett a félig üres hűtőszekrénybe. Általában, ha ő benéz, utána se tej, se kenyér nem marad.
Igen, itt volt válaszolta zavartan János. Panaszkodott, hogy megint nincs pénzük. Nem küldhettem el üres kézzel, mégiscsak a húgom.
Ugye, csak nem adtál neki megint pénzt is?
Adtam neki vagy hetvenezer forintot ismerte be János kelletlenül. Flóra mondta, hogy Péternek megint gondja van a munkahelyén, és még az albérletet sem tudják kifizetni.
Hát ki gondolta volna De azt nem értem, miért kellett húszévesen férjhez mennie? Anyád miért nem beszélte le?
Ismered Flórát, nem? Ha valamit a fejébe vesz, akkor aztán ott megáll az ész, rajta nem lehet segíteni. Figyelj, megszokja majd az önállóságot, ne aggódj.
Anna nagyot sóhajtott. Az önállósággal nincs is baj csak Flóra eddig kizárólag a rokonságból élt meg.
***
Péter is még csak fiatal férfi, most kezdett dolgozni. Az biztos, hogy ajándékokat nem szór bőkezűen a feleségének. Flóra eszébe sem jutott dolgozni, szerinte Péter dolga eltartani őt.
János és Flóra édesanyja, Margit néni, szintén inkább leányával érzett együtt. Ő is látta, hogy a fiataloknak mindig üres a pénztárcája, és Flórát rendszeresen segítette zsebpénzzel, és persze Jánosnak is mindig kötelezőnek érezte a segítséget.
Fiatal lány, jól is kell kinéznie! sopánkodott Margit néni. Flóra még nem talált olyan munkát, ami tetszik neki, Péter meg fukar. Hát valakinek kötelessége segíteni.
János persze segített is, ahogy tudott. De Annából hamar elfogyott a türelem. Nem értette, hogy a férje fizetésének egy részét miért kell mindig Flórára költeniük, mikor ők ketten is csak albérletben laknak, és minden fillért összesporolnak a saját lakásra aztán jön a kis húg, és viszi a pénzt.
***
Egy délután Anna hazaért, és a nappaliban ott találta az anyósát és Flórát, ahogy lehalkított hangon sugdolóznak Jánossal de abban a pillanatban, hogy Anna belépett, mindhárman elhallgattak. Világos volt, hogy valami komoly ügyet tárgyaltak.
Csak nem valami újabb családi támogatásról van szó? kérdezte Anna gyanakodva.
Dehogy, ez nem a te asztalod, Anna nevetgélt Margit néni.
Anna hitetlenkedett, majd bosszúsan ment ki vacsorát főzni. Öt perc múlva persze Flóra is utánament, rutinosan kinyitotta a hűtőt és nagyot csalódott.
Hát ez meg mi? Anna, nem vásároltál semmit?
De, de, csak most csak a legszükségesebbeket vettem, mert két nap múlva jön a fizetés. Ha kell, melegítek egy kis levest.
Levest? Köszönöm, de én ilyet nem eszem. Én nem költök kajára, rendelek pizzát vagy sushit, de szeretek Péterrel kávézóba járni inkább.
És Péter fizetése elég ezekre a lakomákra? Hiszen mindig panaszkodsz, hogy üres a pénztárcád.
Kérek anyutól, meg Jánostól. Ez teljesen normális, a családnak segítenie kell egymást!
Margit néni és Flóra rövidesen távoztak, Anna pedig egyből nekiesett Jánosnak.
Miért voltak itt? Ugye nem már megint pénzre várnak?
Anyu eladná a balatoni nyaralót, és azt a teljes pénzt odaadná Flórának. Hát, fiatal még, jól jön a kezdőtőke.
Ez most komoly? Nem zavar, hogy minden csak a húgodhoz vándorol? Férj vagy mellettem, de én ehhez már nem akarok asszisztálni. Nem tesz neki jót ez a luxus.
Anna, ebbe nem kellene beleszólnod vágta rá János. A nyaraló úgyis anyué, azzal azt kezd, amit akar.
János ezzel lezárta a vitát, és úgy viselkedett, mintha ő lenne a mártír, aki önzetlenül segít Flórán.
***
A nyaraló hamar elment, a pénz meg párologni kezdett. Anna már előre tudta: Flóra nem lakást vesz hanem éttermek, butikok, legújabb telefon, minden, ami szem-szájnak ingere.
Pár hónap múlva elfogyott a pénz, Flóra szaladt is az anyjához panaszkodni:
Most már tényleg egy vasam sincs! Jogosítványt akarok sőt, kocsit is venni! Nekünk semmink sincs, más szülők lakást vesznek, ti meg Mamu, miért nincs semmid?
Margit néni is csak nézett, a hír sokkolta. Ő sem gondolta, hogy Flóra ilyen gyorsan elkölti az egészet.
Több már nincs, Flórikám. Azt hittem, legalább félreteszed vagy okosan beosztod. Talán ideje lenne keresni valamit, elvégre sikeresen elvégezted a könyvelő sulit
Én könyvelő nem leszek! Egész nap csak bámulni a monitort?! Majd a férjem eltart, ahogy ti is. Most még csak húsz vagyok! Azért szültek, hogy most meghuzzam magam?
Várjál csak, majd még kitaláljuk. Kérünk Jánostól pénzt, mondjuk azt, hogy fontos egészségügyre kell. Úgyis lakásra spórolnak, biztos van tartalékuk.
Sokat úgyse adnak, Anna mindenen spórol, hűtőjükben is csak fény lakik. Szerencse, hogy János még jólelkű.
Nem baj, menjünk hozzájuk! döntött Margit néni. Nekem nem tudnak nemet mondani!
Egy órán belül meg is jelentek az albérletük ajtajában. Anna rögtön látta, hogy nem vendégségbe, hanem adózni jöttek.
Jánoskám, nagy bajban vagyunk! vágott bele Margit néni , csak te tudsz segíteni!
Anna feszülten várta a végét. Ugye pénz kell!
Mi történt? kérdezte János.
Flóra kocsit akar, de a nyaralópénz már mind elment sóhajtotta Margit néni. Talán ti tudtok még segíteni.
Anna nagyot nézett.
Tessék? Már nincs meg az a pénz? Hova lett az egész? Flóra, lehetnél kicsit megfontoltabb!
Majd pont te mondod meg, mit csináljak! mordult vissza Flóra. Fiatal lány vagyok, nem valami garbós, málészájú könyvelő! Igenis, én életemben akarok élni étterem, szalon, szép ruha! Miért élném le a fiatalságomat szegénységben?
Eszedbe jutott valaha dolgozni is? szólt közbe Anna kajánul. Állítólag még fizet is.
János igyekezett elsimítani a dolgot:
Várjatok, beszéljük meg mondta János. Autóra nincs pénzünk, de egy kevéssel azért tudunk segíteni.
Ez az, kisfiam! Tudtam, hogy rád lehet számítani! vigyorgott Margit néni.
És engem nem kérdeztek meg? pattant fel Anna. Én biztos nem adok. Flóra itt a férjén élősködjön vagy dolgozzon végre! Tőlem egy fillért sem kaptok zárjuk le ezt!
János zavartan nézett Margit nénire, majd próbálta Annát lecsillapítani.
Anna, mégis a közös pénzünkről van szó, én is dönthetek róla. Anyu úgyis csak kölcsön kér, azt majd visszaadja!
Persze, vissza Netán csalónak néznél?! Segítek Flórának, aztán majd visszaadom, ahogy tudom!
Annának szúrta a gyomrát Margit néni műdurca, de még jobban fájt volna a saját félretett pénzét végleg elveszíteni.
Sajnálom, de nem tudunk segíteni mondta végül, már enyhébben. Spórolunk a saját lakásra, ez most fontosabb, mint egy autó.
Gyerünk, anya, menjünk innen! dühöngött Flóra. Látod, milyenek? Csak magukra gondolnak! Szánalmasak!
Elviharzottak, Margit néni még visszaszólt Jánosnak:
Fiam, ezt nem hagyhatjuk annyiban! Már ez a nő diktálja itt a szabályokat?
Ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, János rátámadt Annára:
Ezt hogy tehetted? Mit fog gondolni anyám? Hogy a pénz fontosabb, mint a család?
Ez nem vészhelyzet, János! válaszolt Anna. Nekünk sem segítettek soha, lakásra sem kaptunk semmit. Nekem elég volt Flóra történetéből!
Pár nap múlva persze kibékültek. Anna viszont nem sejtette, hogy János átveri: a lakásra félretett pénzt titokban elvitte az anyjának.
Amikor Margit néni megkapta a borítékot, boldogan sóhajtozott:
Jól van, fiam! Látod, ilyen egy rendes gyerek! Ne aggódj, Lacinak is segítesz, majd ő is segít neked. Anna meg hadd ne tudjon róla fiatalok vagytok, lesz még időtök spórolni!
***
Egy este Anna a közösségi médiát böngészte, és meglátta, hogy Flóra máris egy kis autót vezet, boldogan pózol benne. Furcsállva kérdezte Jánostól:
Tudtad, hogy Flóra vett egy autót? Honnan volt rá pénz? Ez egyébként elképesztő, a húgod mindig eléri, amit akar.
Igen, tudok róla mondta János, és nem nézett Annára. Összedobtunk neki, így sikerült ajándékot venni.
Összedobtunk? Te is adtál? Miért nem mondtad?
János hallgatott, Anna pedig azonnal rohant a komódhoz, és rémülten látta, hogy a megtakarításuk eltűnt.
Ezt most komolyan csináltad? Odaadtad mindenünk Flórának? Én ezt nem hiszem el!
Ezúttal a mindig nyugodt János is kiabálni kezdett:
Ehhez semmi közöd! Én vagyok a családfő, én döntök! Mi még évekig tudunk spórolni, de Flórának autó kell most. Ha nem tiszteled a családomat, meggondolom, hogy akarok-e ilyen feleséget!
Ja, tényleg? Nézd, én már eldöntöttem, hogy veled nem folytatom. Átmegyek anyámhoz, és a spórolt pénz felét visszakérem!
Anna dühösen pakolni kezdett, közben reménykedett, hogy János megállítja, vagy bocsánatot kér. De János a tévét bámulta, mintha nem történt volna semmi.
Ennyi volt? János, én tényleg elmegyek mondta halkan az ajtóból.
Menj, ha nem változol, vissza se gyere felelte hidegen János.
Anna elköltözött, és egy hónap múlva beadta a válókeresetet. Mert nehéz úgy élni, ha a másik semmibe veszi az embert. Azért azt az egyet nem felejtette el: egy kis perrel végül visszaszerezte a félretett pénz felét aztán a barátnőivel már inkább nevetett a sztorin: lám, van olyan, amikor azért válik az ember, mert mások pofátlansága mindent visz!
