2023. június 16., péntek
Apával fura telefonhívásom volt ma este. Valahogy úgy mondta: Kati, emlékszel Kálmánné Szilágyi Emesére? Ma már késő, de holnap gyere át hozzám. Bemutatlak az öcsémnek, aki a te testvéred is. Ennyit. Szia.
Reggel, amikor indultam dolgozni, furcsa jelenet fogadott. Egy fiúcska aludt a lakásom előtt a lépcsőházban. Meglepődtem miért alszik egy gyerek vadidegen helyen ilyen korán? Már tíz éve tanítok, ösztönösen lehajoltam hozzá és finoman megráztam a sovány vállát.
Hé, kisfiú, ébredj fel!
Mi? motyogta, majd ügyetlenül felült.
Ki vagy te, miért itt alszol?
Nem is aludtam csak olyan puha ez a lábtörlő, leültem és elbóbiskoltam, hebegett zavartan.
Fél éve költöztem ebbe a panelba, a válás után vettem meg a lakást. Alig ismertem a lakókat, de azonnal láttam: a fiú nem innen lakik.
Úgy tíz-tizenegy éves lehetett, megviselt, de tiszta ruhában. Ide-oda toporgott, mintha sürgetné valami.
Megértettem: pisilnie kell.
Gyere, gyorsan, de légy résen, mondtam, miközben beengedtem a lakásba, és igyekeztem nem lekésni a buszt.
A fiú bizalmatlanul nézett rám. Olyan világoskék szeme volt egészen ritka árnyalat! Amíg kezet mosott, gyorsan szendvicset készítettem neki párizsival.
Egyél, legalább egy kicsit, nyújtottam felé.
Köszönöm! Most már nyugodtabb vagyok, hogy várhatom
Kit vársz? érdeklődtem.
Nagymama Antonina nénit. Itt lakik mellettetek. Ismered?
Ismerem, de tudod, őt nemrég vitték kórházba mentővel. Pont akkor értem haza, mikor vitték ki a lépcsőházból.
Melyik kórházban van? remegett meg a hangja.
Tegnap a János kórház volt az ügyeletes, oda vihették.
Értem. És téged hogy hívnak? faggatott tovább.
Katalin, de szólíts csak Katinak, mondtam kapkodva, már indultam is munkába, de a fiú nem akart kimenni a fejemből.
Talán tényleg anyai ösztön ébredt bennem? gondolkodtam később. Gyermekem sosem született, talán ezért ment tönkre a házasságom is, igazán sosem bántuk, hogy így lett. Az exemnek lett lánya egy másik nővel, én pedig elfogadtam a sorsom.
A nagy szünetben felhívtam a kórházat. Antonina néni sztrókot kapott, azt mondták, nem túl jók a kilátásai hetvennyolc éves már.
Délután újra összefutottam a fiúval a folyosón, az ablakpárkányon ült, várva rám.
Kati néni, végre jöttél! Nagymamat még nem engedik haza, engem se. Nem akartak beengedni hozzá.
Megkérdeztem, hogy hívják.
Farkas Nándor vagyok, nem Nándika, hanem Nándor.
Rendezett, tiszta fiú, már jóllakott volt, össze is szedtem a bátorságomat, és tovább faggattam:
Szöktél otthonról? A szüleid biztosan aggódnak.
Nincsenek szüleim. A nagynénémnél lakom.
Akkor a nagynénéd aggódik érted szorult össze újra a szívem.
Nem hiszem Mondtam neki, hogy nagymamához jövök. Ő nem tudja, hogy nagymama kórházban van. Nem szeretek náluk lakni, bár a néni kedves, és már alig iszik. A férje viszont minden nap iszik, ilyenkor mindig dühös. Van már négy gyerekük, az ötödik úton van, én meg csak teher vagyok.
Azt mondták, ha nincs más, beadnak intézetbe. Oda nem akarok menni. Remélem, nem zavarok? Anyukám mondogatta, túl mozgékony vagyok. Két éve halt meg anyu…
Hogy hívták édesanyádat?
Szilágyi Emese. Titkárnő volt egy vegyipari üzemigazgató mellett. A gyár nevét nem tudom.
És apukád?
Sohasem volt apukám, hajtotta le fejét.
Egyszer csak megéreztem, miért hatott rám annyira ez a fiú. Azok a világoskék szemek! Pont mint apáé. Ő volt az igazgató.
Percekre elállt a lélegzetem. Egy klasszikus történet: főnök és titkárnő. Vajon apu tudta, hogy Emese tőle vár gyereket? Tudta, amikor eltűnt Emese az irodából?
És a nő Nándornak apám nevét adta igazán szerette.
Gyermekként mindig vágytam egy testvérre. Most itt áll előtte, csak kicsit később jött.
Ugorj le a közértbe kenyérért, kérlek! parancsoltam Nándornak, majd gyorsan tárcsáztam apát.
Apa, emlékszel Szilágyi Emesére? Ma már késő, de holnap gyere el hozzám! Bemutatlak a húgoddal és a fiaddal. Ennyi, szia! mondtam, majd letettem.
Az éjszakát kipárnáztam neked a nappaliban, Nándor. Zuhanyozz le, aztán feküdj le, mondtam neki, amikor hazaért.
Fogalmam sem volt, hogyan tovább. De annyi biztos: nem engedem, hogy az öcsémet szociális családba vagy intézetbe dugják!
Apa hajnalban érkezett. Hétvégén többnyire sokáig aludtam, de most nem ment. Egész éjjel álmatlanul forogtam.
Apa mindig közel volt hozzám, gyerekkoromtól vigyázott rám, mindig támogatott, még a főiskolai jelentkezésemet is ő bátorította anyám ellenkezése ellenére. S bár anyám mindig nagyratörőnek mutatta magát, végül is faluról származott.
A válásomat is csak apa segített átvészelni, zokogásomkor is mellettem állt, amikor anyám dühöngött.
Szeretem az apámat. Reggel mindig jól öltözötten, makulátlan cipőben jelent meg nálam és a parfümjét imádtam.
Na, mi ez az öcsém-dolog? Egész éjjel forgolódtam miatta, kezdte ajtónyitáskor.
Halkan, apa! vezettem a konyhába. Gyere reggelizni, biztosan éhes vagy!
Elmondtam neki az egész történetet.
Kicsit fura ez. Volt akkoriban titkárnőm, Emese. Fiatal, okos, nagyon kedves. Rajongva nézett rám, ezt éreztem Hát, nem álltam ellen. Tudod, hű férj kevés van. De anyádat sosem akartam elhagyni.
Egyszer kérdezte: nem vágyom kisfiúra? Mondtam, van lányom, ennyi elég. Később az anyja beteg lett, hosszú szabadságot kért, hazautazott vidékre.
Hónapokkal később visszajött, kipihent, vidám, kérdeztem, férjhez ment? Azt mondta, igen, fia is született. Papíron maradt Szilágyi. De gyanítottam, hogy csak mesél. Elzárkózott minden személyes kapcsolattól, pár év múlva elhunyt. Akkor tudtam meg, amikor a segélyről szóló papírt aláírtam mondta végül apa.
Felébredt Nándor, beköszönt lábtörlés után, tekintete éber volt, de bizonytalan. Apa elsápadt, amikor egymás mellé álltak: mintha a tükörbe nézett volna. Nándor pontos mása volt.
Ismerkedjünk meg! Farkas Miklós vagyok, mondta apa remegő kézzel, Nándor pedig:
Farkas Nándor, és készségesen belecsúsztatta a kezét apáéba.
Egyszerre csodálkoztak: egészen egyformán emelték fel a szemöldöküket.
Furcsa, mennyi Nándor vendégem van ma! tettem hozzá nevetve.
Apa zavartan nézett rám, majd az öccsem is elmagyarázta, hogy a fiú, akit rokonoknál helyeztek el, igazából csak távoli család, s a nagymama is csak a rokon nő anyja.
Nándor a fal mellett mondott még valamit:
Az ön fényképe mindig ott állt anyukám tükrén. Azt hittem, színész. Anyu azt mondta: majd ha nagy leszek, elmeséli az igazat.
Nándor reggelit kapott tőlem, aztán elment a mozi délelőtti vetítésére szereti a régi magyar filmeket, és szerencsére a mozi közel van.
Nos, apa, kételyed maradt? kérdeztem.
Talán nem, de DNS-vizsgálat kell, jogilag is el kell ismertetni, családi ügy lett belőle, bólintott apa.
A további napok hisztivel, és mesterséges szívpanaszokkal teltek apa felesége, Ilona részéről, de gyorsan lenyugodott, és inkább Balatonra ment üdülni. Végül elfogadta Nándort, de felnevelni nem akarta csak vendégségbe hívta.
Apa egyre többet jött, egyre több közös vonást fedezett fel maguk közt: mindketten utálták a tejbegrízt, imádták a cicákat, és mindketten kicsit selypítettek, különösen gyors beszéd közben. A hasonlóság lassan minden kételyt eloszlatott.
Az apaság hivatalossá vált, a papírok két hónap alatt elkészültek. Apa átjött hozzám, Nándort hívta magához, átnyújtott egy új személyit is:
Mostantól törvény szerint is a fiam vagy. Tudod, mindig is az voltál, csak eddig nem tudtam rólad. Bocsáss meg, kérlek, ha tudsz. Nem kell apának hívnod, csak tudd: most már nem vagy egyedül, van, aki melletted álljon. Itt vagyok én, s itt a nővéred, Katalin.
Már az első pillanatban tudtam, hogy ön az apukám, mosolygott Nándor. Elég volt egyetlen pillantás.
Apa elérzékenyült, de gyorsan összeszedte magát. Nándor velem maradt, de gyakran jár át Ilona nénihez, apa viszont szinte minden nap jön. Együtt elmentünk cicát választani: egy idős bácsi osztogatott a szupermarket előtt kölyköket; Nándor a leggyengébbet választotta, ő lett Cirmi.
Akkor, azon a napon, Nándor azt mondta: Katalin, most érzem magam először boldognak!
Utóhang:
Apa szép fehér márvány síremléket állíttatott Emesének. Gyakran kimegyünk hozzá a temetőbe, virágot viszünk.
Egyik alkalommal Nándor így szólt apához:
Tudod, apu, anyu azt mondta, mielőtt meghalt, hogy ne sírjak utána sokáig. Nem tűnik el igazán, csak átmegy egy másik világba, és onnan vigyáz rám És most már tudom, hogy ez igaz. Ő rendezte így, hogy te és Katalin egymásra találjatok. Tudom, apu! Te hiszel nekem?
Természetesen, hiszek, kisfiam mondta apa, és átölelte Nándort.
