Maradj a gyerekkel. Egyedül megyek az öcsém esküvőjére.
A férjem tegnap, amikor hazaért a munkából, valahogy furcsán viselkedett.
Megkérdeztem tőle az esküvőt, ő pedig azonnal lesütötte a szemét. Azt mondta, egyedül indul az esküvőre
És én? hördültem fel meglepetten.
Erre így felelt a férjem: Drágám, januárban üres fizetést kaptam. Szóval valószínűleg egyedül megyek az esküvőre. Te maradj itthon a gyerekkel. Semmi rossz nem fog történni. Három napra megyek, a hotelben kell aludnom, enni is kell valamit. És persze az ifjú párnak is kell ajándékot venni.
Fiatal család voltunk. Egy egyszobás lakásban éltünk Budapesten. Az anyósom adta nekünk ezt a lakást. Éppen GYES-en voltam. A lányom, Virág, majdnem kétéves volt. Nem siettem vissza dolgozni nem volt, akire rábízzam. Az apósoméktól kaptunk tehát lakást, ez is nagy dolog volt hát, köszönet nekik.
Az anyukám mindig is saját maga boldogulására figyelt: pluszmunkákat vállalt. Rögtön mondta is, hogy ha sürgősen bébiszitterre van szükségem, hát, ha muszáj mennem dolgozni, akkor majd átjön. De új ruhára vagy fodrászhoz menni, na, arra ne is gondoljak. Ha ilyenért hagynám ott a Virágot, akkor nem vállalja.
Jól ismerem az anyámat: minden évben elutazik valamerre külföldre, hétvégéit szépségszalonokban és masszázsokon tölti.
Nem volt sosem nagy baj nálunk otthon. Ha a férjem, Gábor, otthon volt, végezhettem a dolgom. Igaz, ő ezt nem igazán szerette, csak néha és rövid időre engedett el szórakozni.
Aztán jött az esküvő meghívója.
A férjem öccse, Dániel, megnősült. Másik városban mondjuk Szegeden volt az esküvő, három napra kellett elmenni. El is mentem anyukámhoz, kértem, hogy maradjon az unokával. Hiszen az esküvő nagy esemény! Ráadásul Virág nyugodt gyerek, nem sír, nem hisztizik.
Anyám sokáig húzta-halasztotta, majd nagy sóhajjal három nap szabit kivett. Nagyon örültem két év bezártság után végre pihenhetek egy kicsit az esküvőn.
Aztán összetörte az álmom a férjem bejelentése.
Ez lett volna nekem egy igazi esemény. Egy évig szinte ki sem léptem a lakásból a kicsivel, minden az anyaságról szólt. Amikor ritka volt, hogy valaki vigyázott volna rá. Ráadásul a férjem gyakran járt céges bulikra, üzleti utazásokra.
Persze, az öccsét alig ismertem. A menyasszonyát, Annát, csak képen láttam.
Nagyon rosszul estek a történtek, de a férjem mindvégig hajthatatlan volt. Szerinte ebben semmi különös nincs.
Nézd, anyukád amúgy sem örül nagyon, ha el kell vinnie a lányunkat. Inkább hagyjuk, hadd pihenjen. Te maradj csak itthon. Miért okozzunk neki kellemetlenséget? Ha nem akar vigyázni rá, ne tegye! Te se nagyon ismered a családomat. Neked miért lenne jó ez az út? A feladatod az, hogy itthon maradj és vigyázz a kicsire. Én elmegyek, aztán jövök.
Így elhatároztam: akkor inkább senki sem megy sehová. Miért döntene helyettem a férjem?
És Ön szerint ki a hibás ebben az álomszerű, furcsán lebegő helyzetben?
Szerintem Virág anyukája és Gábor is kissé önzők vagy csak sodródnak a füsttel. Egy nagymama valóban nem köteles vigyázni az unokájára, de gondolhatna néha a lányára is.
A férj sem érzi át ezt igazán. Hisz a felesége minden idejét a gyereküknek szentelte. Neki is jár a pihenés.
Ha pedig szereti, ezt meg kellene értenie.
A lány ebben az álomban úszva, magányosan lebeg, és nincs, aki felfogja, amikor a városok összeolvadnak, a családtagok arcai elmosódnak, a forintok papírmadarakká alakulnak, amelyek szertehullanak a szoba sarkában. Minden szürreális, semmi sem biztos, csak az, hogy egyedül érzi magát.
Vajon az olvasók mit szólnának? Talán, ha Virág anyukája végül kimondaná, amit gondol, és a férje meghallja, az egész álomtér új alakot öltene.
Lányok, ne feledjétek! Szabad országban élünk. Elmondhatod a véleményed nem lesz világvége. Nem kér egy férj rögtön válást csak azért, mert a felesége határt húz. Ha mégis, talán nem is volt igazi az a szeretet.
Legyünk hát részben egymás álmaiban, és adjunk egymásnak örömöt az éber és a furcsa álompercekben is.
