Az anyósom szilveszter napján ünnepli a születésnapját – amikor elmentünk hozzá gratulálni, hirtelen megkérdezte: „Viktória, babát vársz?” Nagyon jó a kapcsolatom az anyósommal, Máriával. 17 éve vagyok házas, férjemmel két fiunk van. Az előző év végén megtudtam, hogy harmadszor is terhes vagyok. Szerettem volna Máriának a születésnapján, január 1-jén elmondani, de nagyon izgultam. Kis két szobás lakásban élünk, épp hogy elférünk négyen… Akkor már 38 éves voltam, ami nem kevés egy újabb terhességhez. Aggódtam, hogy az anyósom elítél majd. De az ő ünnepén összeszedtem magam. Elmentünk hozzá, és szinte rögtön hívott a konyhába segíteni. Mária, mint mindig, most is nagyon éleslátó volt – nem is kellett magyarázkodnom. Meglepett, mennyire gyorsan átlátott mindent, és még jobban meghatott a reakciója: nagyon örült, és elmondta, mennyire vágyik már egy kislányunokára. Anyósom áldásával nyáron világra hoztam a lányomat. Harmadszor is óriási segítséget nyújtott a nagymama – mindenben támogatott, vigyázott a babára. Nagyon megbecsültem, és úgy szerettem Máriát, mint a saját anyámat. Hamarosan megint eljött a tél és Mária születésnapja – most már egy kis hercegnővel együtt mentünk hozzá. Mivel anyósom imád sütni-főzni, úgy döntöttünk, megajándékozzuk egy jó sütővel. A születésnapi ünnepség véget ért, mi indultunk haza, de Mária megállított minket. Egy pillanat türelmet kért, hogy közölhessen valamit. Elmondta, mennyire hálás a lányunokájáért, és szeretne nekünk is megköszönni mindent. Ezért azt tervezi, hogy hozzánk költözik, a kétszobás lakását pedig nekünk ajándékozza. Szinte szóhoz sem jutottam. Még egyszer meggyőződtem róla, mennyire kivételes, bölcs és szeretetteljes anyósom van – igazi barátnővé lett számomra, ami ritkaság az életben. Azóta boldogan, tökéletes harmóniában élünk együtt. Felnézek az anyósomra, és azt kívánom, bárcsak egyszer én is átvehetném az élettől az ő bölcsességét.

Az anyósom születésnapja január elsején van. Éppen most megyünk hozzá látogatóba, amikor hirtelen megkérdezi:

Dorka, terhes vagy?

Nagyon jó viszonyom van az anyósommal, Ilonával. Tizenhét éve vagyunk házasok a férjemmel, két fiunk van. Az előző év végén azonban kiderül, hogy ismét babát várok. Elhatározom, hogy Ilonának pont a születésnapján mesélem el, január elsején, de ennek ellenére nagyon izgulok.

A családunk egy kicsi, kétszobás panel lakásban lakik Budapesten, ahol már így is nehezen férünk el négyen… Ráadásul akkor már 38 éves vagyok ez nem túl fiatal egy újabb babához. Őszintén szólva attól tartok, hogy Ilona rosszallóan fog rám nézni.

De végül mégis összeszedem a bátorságom a születésnapján.

Meg is érkezünk, és alig váltunk pár szót, Ilona máris hív a konyhába segíteni. Kiderül, hogy nagyon is okos asszony, egyből megsejti a dolgot. El sem kell magyaráznom semmit.

Teljesen ledöbbenek, mennyire átlát rajtam, de még jobban meglep a reakciója: anyósom lelkesen ölel át, és elmondja, mennyire szeretett volna már egy kislány unokát.

Így hát Ilona áldásával megszületik a kislányunk ezen a nyáron. Anyósom, harmadszor is nagymamaként, ismét mindenben számíthatunk rá: segít a gyerek körül, mindig támogat minket. Nagyon hálás vagyok neki, és úgy tekintek rá, mint a saját anyámra.

Ahogy eljön a tél, immár már hárman megyünk Ilonához a születésnapjára a kis hercegnőnkkel együtt. Mivel anyósom mostanában sokat süt, úgy döntünk, egy jó sütőt veszünk neki ajándékként.

Véget ér az ünneplés, éppen készülünk hazafelé, amikor Ilona megállít, és azt mondja, szeretne tenni egy bejelentést.

Elmondja, mennyire hálás az unokájáért, és meg akarja köszönni nekünk. Ezért úgy döntött, hogy hozzánk költözik a mi lakásunkba, az ő kétszobás lakását pedig nekünk adja ajándékba. Teljesen elképedek. Még egyszer bebizonyosodik, hogy egy igazán jó és bölcs anyósom van, aki mára barátnőmmé is vált, ami tényleg ritka kincs az életben.

Azóta is szeretetben, békében élünk együtt. Nagyon tisztelem Ilonát, és remélem, egyszer én is eljutok az ő életbölcsességéig.

Rate article
Add a comment

;-) :| :x :twisted: :smile: :shock: :sad: :roll: :razz: :oops: :o :mrgreen: :lol: :idea: :grin: :evil: :cry: :cool: :arrow: :???: :?: :!:

sixteen + fifteen =

Az anyósom szilveszter napján ünnepli a születésnapját – amikor elmentünk hozzá gratulálni, hirtelen megkérdezte: „Viktória, babát vársz?” Nagyon jó a kapcsolatom az anyósommal, Máriával. 17 éve vagyok házas, férjemmel két fiunk van. Az előző év végén megtudtam, hogy harmadszor is terhes vagyok. Szerettem volna Máriának a születésnapján, január 1-jén elmondani, de nagyon izgultam. Kis két szobás lakásban élünk, épp hogy elférünk négyen… Akkor már 38 éves voltam, ami nem kevés egy újabb terhességhez. Aggódtam, hogy az anyósom elítél majd. De az ő ünnepén összeszedtem magam. Elmentünk hozzá, és szinte rögtön hívott a konyhába segíteni. Mária, mint mindig, most is nagyon éleslátó volt – nem is kellett magyarázkodnom. Meglepett, mennyire gyorsan átlátott mindent, és még jobban meghatott a reakciója: nagyon örült, és elmondta, mennyire vágyik már egy kislányunokára. Anyósom áldásával nyáron világra hoztam a lányomat. Harmadszor is óriási segítséget nyújtott a nagymama – mindenben támogatott, vigyázott a babára. Nagyon megbecsültem, és úgy szerettem Máriát, mint a saját anyámat. Hamarosan megint eljött a tél és Mária születésnapja – most már egy kis hercegnővel együtt mentünk hozzá. Mivel anyósom imád sütni-főzni, úgy döntöttünk, megajándékozzuk egy jó sütővel. A születésnapi ünnepség véget ért, mi indultunk haza, de Mária megállított minket. Egy pillanat türelmet kért, hogy közölhessen valamit. Elmondta, mennyire hálás a lányunokájáért, és szeretne nekünk is megköszönni mindent. Ezért azt tervezi, hogy hozzánk költözik, a kétszobás lakását pedig nekünk ajándékozza. Szinte szóhoz sem jutottam. Még egyszer meggyőződtem róla, mennyire kivételes, bölcs és szeretetteljes anyósom van – igazi barátnővé lett számomra, ami ritkaság az életben. Azóta boldogan, tökéletes harmóniában élünk együtt. Felnézek az anyósomra, és azt kívánom, bárcsak egyszer én is átvehetném az élettől az ő bölcsességét.
Știi, Tania, ca să arăt așa și să umblu în aur, mă trezesc în fiecare zi la ora 5 dimineața, mulg vacile la muncă, le dau de băut vițeilor, împrăștiez furajul și abia apoi plec la slujba principală – așa că nu ai motiv să invidiezi.