Képzeld, fél éve jártam együtt egy sráccal. Tudod, eleinte minden apró hibája olyan bájosnak tűnt, és tényleg elhittem, hogy előttünk a ragyogó jövő. Tamásnak hívták, és szinte tökéletesnek láttam: okos, jó állása van, sokat olvas, mindig makulátlanul néz ki. Hétvégente leültünk valami hangulatos kávézóba Budapesten, sétáltunk a Városligetben, beszélgettünk filmekről, és teljesen egy hullámhosszon voltunk legalábbis úgy tűnt.
Aztán lassan kiderült, hogy nem egészen ugyanazt várjuk egy párkapcsolattól. Én egy egyenrangú társas viszonyt szerettem volna, ahol mindketten beletesszük magunkat, ő viszont inkább kényelmet keresett, lehetőleg minél kevesebb energiabefektetéssel.
A nagy beszélgetés egy egyszerű vacsora közben jött elő. Töltötte a forró teát, rám mosolygott, és azt mondta: Figyelj, mindketten unjuk már, hogy állandóan egyikünk lakásából a másikéba járunk. Minek két külön albérlet? Mi lenne, ha összeköltöznénk? Keressünk egy szép két szobásat mondjuk az Oktogon környékén.
Én persze elmosolyodtam, már rég áhítoztam erre a lépésre. De ahogy folytatta, letettem a bögrét, és kicsit más szemmel kezdtem nézni rá:
De akkor beszéljük meg a szabályokat mondta nagyon üzleties hanggal, mintha egy szerződés lett volna, nem egy kapcsolat. Korszerűek vagyunk. A költségek külön mennek. A bérleti díj, rezsi, kaja minden 50-50, forintra pontosan.
Bólintottam. Hát akkor ez náluk az egyenlőség.
Rákérdeztem: És a házimunka hogy legyen szétosztva? vártam, hogy erre is azt mondja, hogy felesben.
De Tamás elnevette magát, azzal a mindent elsimító mosolyával odavetette: Ez a természet rendje. Te vagy a nő, a lakás melege neked a véredben van. Te főzöl, mosol, takarítasz ez a te tereped. Majd néha levisszem a szemetet, vagy felrakok egy polcot, ha lepotyog, de a többi rád marad. Gondolom, szeretnél igazi háziasszony lenni!
Hirtelen csend lett. Csak néztem rá, és próbáltam összerakni, amit mondott. Végülis miért is költene takarítónőre, ha van egy szeretett nője?
Vitázni nem akartam, inkább próbáltam az ő hangnemén szólni:
Értem, Tamás, mondtam nyugodtan. Azt akarod, hogy minden anyagi közös kiadásnál felesben menjünk. Szeretnéd, hogy mindig finom vacsora várjon, makulátlan inget viselhess, és ragyogjon a lakás. De én is teljes munkaidőben dolgozom. Nem igazán van kedvem vagy energiám esténként takarítani.
Felhúzta a szemöldökét, de hallgatott tovább.
Egy ötletem van folytattam. Ha mindent felezünk, akkor csináljuk felnőtt módon: béreljünk takarítónőt, aki heti kétszer elvégez minden melót: takarítás, vasalás, főzés. Az árát megfelezzük. A hangulatot és otthonosságot pedig én adom: gyertyák, szép függönyök, apróságok.
Az arca viccesen változott: először döbbent, aztán mérges lett, aztán ilyen teljesen rideg. Láttam, hogy a fejében pörög a számológép, és nem tetszik neki, amit lát.
Ugyan már, ki akar idegeneket a lakásba? fintorgott. Az pénzkidobás. Komolyan mondom, ennyire nehéz egy nőnek megfőzni a párjának? Ez szeretet, nem munka.
Látszott, hogy amikor a női munka valódi értékét kell mérlegelni, hirtelen szerelmet és ösztönt emleget. A főzés az gondoskodás viszont az élelmiszerboltban már számolni kell.
Tamás szóltam csendesen , ha én egy nyolcórás munka után vacsorát csinálok, amíg te játszol vagy sorozatot nézel, az nem gondoskodás, hanem kizsákmányolás. Ha külön kasszán vagyunk, akkor mindent felezünk. Vagy mindketten dolgozunk otthon is, vagy mást fogadunk fel és azt fizetjük. Nekem nem felel meg, hogy ugyanannyit fizetek, miközben dupla munkát csinálok.
Elhallgatott. A vacsora már elég feszülten telt, csak annyit mondott búcsúzáskor, hogy még gondolkodik.
Másnap már nem jött a szokásos Jó reggelt!-üzenete. Este írt egy tömör sort, hogy túlórázik. Három nap múlva eltűnt teljesen, nem reagált a hívásaimra, semmilyen üzenetre.
Egy hét múlva hallottam vissza ismerősöktől: Azért szakítottatok, mert te anyagias és életképtelen vagy. Azt is mondta, csak a pénz kell, és egyáltalán nem vagy kész a családi életre.
Először fájt. Fél év, tervek, álmok, illúziók. De aztán megkönnyebbülést éreztem.
Az eltűnése mindennél egyértelműbb válasz volt. Nem engem szeretett, csak kellett neki egy kényelmes kuckó, ahol semmit se kell csinálnia.
Tamás eltűnt hála istennek. Fogadtam egy takarítónőt magamnak. Hazamegyek a tiszta lakásomba, főzök egy forró teát, és érzem: micsoda megkönnyebbülés, hogy nem kell kiszolgálni olyat, aki nem értékel engem.
