ÖNÁLLÓ AJÁNDÉK
Boróka Kiss ötvenen kicsivel túl járó, kék szemű, barna hajú, formás, bár kissé gömbölyded asszony ott állt egy ötcsillagos budapesti szálloda lakosztályának ablakában, diólikőrt kortyolgatva, és így morfondírozott magában:
Hát, idáig jutottam Középkorú elvált nőként egy szerelmeseknek készült luxusszobában egyedül. Azért jobb, hogy legalább lakosztály, és nem egy parkolóra néző panzió az már végképp szánalmas lenne.
Meggőződése volt: a romantika már húsz éve elfogyott valahol a becsapódó ajtók és a gyerekek kamaszkora környékén. Időről időre akadnak férfiak az életében, de mindig csalódás lett a vége, a depresszió határát súrolva. Úgy érezte, a párkapcsolat nem neki való.
Aztán jött Ő egy virtuális udvarló. Olyan üzeneteket küldött, hogy Boróka elpirult, és a háta magától kiegyenesedett. Ezeket a mondatokat legszívesebben bekeretezte volna, hogy a hűtőre akassza egyszerre gyönyörködtető és figyelmeztető, hogy maradjon távol magától a hűtőtől. Néha Boróka megkérdőjelezte, hogy a férfi valami irodalmi körbe jár, vagy csak túl sok a szabadideje.
Újra Borókának hívták. Olyan ruhát vett, amitől kolléganői álla leesett az irigységtől, melltartót, aminek az ára felért egy fapados repülőjeggyel, és még a konditeremig is eljutott. A guggolásokat úgy hajtotta végre, mintha az egész civilizáció jövője azon állna vagy bukna.
Ha holnap belehalok a guggolásba, ebben a ruhában temessetek el. Hadd marcangolja a volt férjem a körmét! viccelődött sötéten a barátnőivel.
Következett a találkozó. Remekül sikerült. A részleteket jobb nem firtatni. Elég annyi: jó volt tükörbe nézni utána egy megfiatalodott, boldog Boróka nézett vissza rá.
A második randevú viszont balul sült el. Egy romantikus balatoni kisvárost választottak helyszínül. Boróka mindent eltervezett, készülődött, izgult, aztán a férfi utolsó pillanatban magas vérnyomásos rohamot kapott. Így kötött ki Boróka egyedül, távol az otthontól, egy ismeretlen városban, egy hotelszobában. Úgy látszik, az ilyen stresszek már nem múlnak el nyom nélkül. A Sors mintha kacsintott volna: Lányom, ne telhetetlenkedj!
Boróka leült az ablak elé, likőrrel a kezében, és igyekezett racionálisan nézni a helyzetet:
Sebaj. Mit is mesélnék erről az unokáimnak? Mama, hogyan élted meg a második fiatalságodat? Egy reptéri parkolóban, miközben egy férfit vártam vérnyomáscsökkentő tablettával. Micsoda romantika!
Másnap elment spa-ba, és elhatározta: Elég volt! Mostantól csak magamnak tartok ünnepet! Kiélvezek mindent. A spa-ban azt mondták, a bőre ragyog. A tükörben nézve inkább azt gondolta: ragyogás van, de ezt inkább a masszázsolajnak köszönheti, mint fiatalságnak.
A városnéző séta fantasztikus volt. A vezető magas, ősz úr, bársonyos hanggal Boróka kizárólag rá figyelt, miközben a mellette lévő melegítőruhás nénike folyamatosan fecsegett. Az idegenvezető középkori csatákról mesélt, míg Boróka arra gondolt: évszázadok óta harcolnak a férfiak városokért, mi nők meg a figyelmükért. Ez az egyensúly örök.
Ki kell próbálnia a rétest győzködte a férfi, miközben a társaságot a város leghíresebb cukrászdájába vitte, egyenesen Boróka szemébe nézve.
A rétes mennyei volt, Boróka kis híján újra beleszeretett ezúttal azonban a tésztába és az almába. Egy rétesben legalább sosem csalódik az ember, nem úgy, mint a férfiakban gondolta mosolyogva.
Aztán feltámadt benne a vásárlási láz: vett egy borostyán medált, meg egy türkiz ruhát, ami annyira simulós volt, hogy a tükörben még ő is kacsintott magára. Olyan merész darab, hogy Boróka se volt biztos benne, fel meri-e venni bármikor is. De ez sem tartotta vissza.
A gépen hazafelé Boróka kibámult a felhők közül el-eltűnő városra, és sóhajtott: a hely messze marad, vele együtt a romantikus ábrándok is.
Sebaj Talán még újra összefutnak, talán nem. Az élet ezzel nem ér véget.
Előtte állt egy új ruhatár, néhány utazás, s talán még egy-két rétes. Akár férfival, akár nélküle.
Ha nélküle, legalább egy gombóc vaníliafagyival mosolygott magában, és ellazulva álomba szenderült.
