KIAPADHATATLAN SZERETET
Pál egykor a legmélyebb szerelemből vette feleségül Ilonát, mindkettejük beleegyezésével. Idővel azonban ez a szerelem előbb csak csendesen, majd egyre erősebben kezdett kiszivárogni Pál családjának falai közül. Még amikor megszületett lányuk, a szeretet patak tovább folyt; sőt, idővel rohanó folyóvá nőtt. Pál szerelme szétaprózódott múló kalandokra, rövid fellángolásokra, gyakori hóbortokra
Pál sem akarta, sem tudta csak a saját feleségéhez kötni magát. Nőket hódított meg férfias kisugárzásával, laza, magabiztos fellépésével és ki tudja még mivel Pál osztogatta kiapadhatatlan szeretetét mindenkinek: vékonyaknak és teltkarcsúaknak, szőkéknek és barnáknak, vidámaknak és komolyaknak, férjezett asszonyoknak és sorsukat keresőknek egyaránt. És a nők viszonozták figyelmét.
Ilona, a feleség, hagyta, hogy mindez elmenjen a füle mellett. Legalábbis szemrehányás vagy veszekedés sosem hangzott el tőle. Ráadásul Pál Ilonával is megadta a férji törődést.
Ám egy napon ezt a féktelen áradatot megállította egy bizonyos Zsuzsanna. Elbűvölte Pált szépségével és eszével! Csak vele, és senki mással (persze Ilonán kívül), töltötte minden szabadidejét. Zsuzsannának volt egy férje, akit néha elhagyott, néha visszatért hozzá. Pál jelentette számára a friss levegőt, egy egész világot. Ez a viszony három évig tartott.
Pálnak volt egy lánya, Eszter, aki gimnázium után ösztöndíjjal Amerikába, Bostonba ment tanulni. Szülőföldjére, Magyarországra nem tért vissza. Los Angelesben megházasodott egy amerikaihoz. Három gyermekük született, Eszter elfoglalt lett. Segítséget hívott szüleitől. A férjének, Johnnak, már csak az édesapja (Michael) élt, az anyja meghalt.
Pál és felesége repülőre szálltak, hogy segédkezzenek Eszteréknél a gyereknevelésben. Két évig pesztrálták az unokákat. Nem sokkal később Pál hirtelen készülődött haza Magyarországra. Ilona csodálkozott, miért, de Pál nem adott magyarázatot, csak elment. Ahogy hazaérkezett, azonnal Zsuzsannához sietett.
Na, itt vagyok! Nem tudok élni nélküled! Csak szólj, és maradok! Elvarázsoltál, Zsuzsikám!
Palkó, elfelejtetted? Férjnél vagyok. Örülök, hogy láthatlak, de ennél több most nem lehet közöttünk
Pál nem volt felkészülve élete nőjének elutasítására. Kudarca után hazatért a családjához Los Angelesbe. Ám ott Ilona meglepetéssel várta.
Palkó, én és Michael azt döntöttük el, hogy összekötjük az életünket. Nem is hiszem, hogy szemrehányást tehetnél ugye? Téged elengedlek bárhová. Az unokákat nélküled is felneveljük. Talán te lennél a példaképük? mondta Ilona csípősen.
Mindent tudtál rólam? hökkent meg Pál.
Hát persze! Mindig van, aki jóindulattal súg – nevetett Ilona, s egyből diadalmasan villant a szeme.
Pál visszaköltözött saját házába Szegedre. Újra felkereste Zsuzsannát.
Nem gondoltad meg magad, Zsuzsikám? Mi lenne, ha most már tényleg összekötnénk az életünket? reménykedett Pál.
Nem! Te Amerikába repkedsz, én meg várjalak otthon? Te hagytál itt! Tudod, ki segített túljutni a depressziómon? Segítek a férjem! Pál, vége van válaszolta Zsuzsa határozottan.
A visszautasított férj és szerető haza kóválygott. Három napig bezárkózott, ki sem lépett a házból.
Ekkor kopogtak az ajtaján. Az ajtóban egy fiatal nő állt.
Jó napot, Pali bácsi! Nem ismer meg? Az Eszter barátnője vagyok. Hogy van Eszti? mosolygott és elpirult a lány.
Megvagyunk. Te vagy Márta? Igen, emlékszem felelte fásultan Pál és nagyot ásított.
Pali bácsi, tudja lenne egy kis sóra szükségem. Végül is szomszédok vagyunk bátorodott fel Márta.
Pál jobban megnézte Eszter barátnőjét. Bájos, kedves teremtés.
Gyerünk bentebb, Márta! Mindjárt főzök egy teát is kezdett feloldódni Pál.
Tudja, Pali bácsi, kamaszkorom óta szerelmes vagyok magába. Ön az eszményi férfi nekem! Igaz, időközben férjhez mentem. Ön mindig másokkal volt elfoglalva De kitartó vagyok! Megvártam!
Pál már 56, Márta pedig 33 éves. A fiatal pár most gyermekáldást vár.
Az élet néha éveken át ismétli önmagát, méltósággal kell belőle tanulni. Hisz a szeretet akkor teljes, ha felelősséggel, őszinteséggel és tisztelettel osztjuk meg, s ezzel magunkat, másokat és a családunkat is boldogabbá tesszük.
