Misi már majdnem kilépett a lakásból, amikor hirtelen megszólalt a telefon a szobában. Egy cseppet sem volt kedve visszafordulni, főleg hogy a barátai már ott vártak lent a lépcsőház előtt. Pár perccel korábban ejtette le a labdát, és a ház mögötti focipályán döntő meccs várt rájuk. Egy ideig csak a bejárati ajtóban toporgott, bízva abban, hogy a telefon végül elhallgat, de az csak csörgött kitartóan, mintha sose akarna abbahagyni.
Ki lehet az megint? dünnyögte bosszúsan, és cipőt le sem véve, berohant a szobába.
Felkapta a kagylót, már felkészülve egy újabb anyai kérésre vagy nagymama faggatására, hogy evett-e már, megmosta-e a kezét, és ehhez hasonlókra, ami valamiért a felnőttek szívügye volt.
Halló szólt bele morcosan.
Halló, Misi? hallatszott egy ismeretlen férfihang.
A szüleim nincsenek otthon vágta rá Misi, és már majdnem letette, azt gondolva, biztosan apát vagy anyát keresik, de a hang megállította:
Misi, hallgass meg, kérlek. Ne tedd le! Nagyon fontos. Most próbálj meg mindent leírni, amit mondok. Kevés az időm magyarázni. Én… én te vagyok, de a jövőből. Tudom, hogy most biztosan nevetsz, de arra kérlek, csináld, amit mondok. Ez nagyon fontos. Van nálad toll és papír?
Misi jó nevelést kapott, és csak emiatt nem csapta vissza a kagylót. Meg hát a nagymamája is mindig azt mondta: őrültekkel nem veszekszünk, meghallgatjuk őket, de aztán úgyis a magunk feje után megyünk. Az már biztos, hogy ez a bácsi furcsán viselkedik gondolta Misi. Vagy csak szórakozik. Ők is néha felhívtak ismeretleneket, és mondták: Tetszik tudni, van vízük? Akkor engedjék tele a fürdőkádat, mindjárt visszük megfürdetni a vizilovat. Néha hatalmasakat nevettek ezen. Így hát Misi úgy döntött, nem vitatkozik, csak kíváncsi volt, hol lesz a poén vége. Ha egyáltalán poén.
Itt van nálam mondta komolyan. A jövőben nekem is lesz saját mágikus naplóm?
Mágikus… a hang elakad. Misi! Nem viccelek. Ha tényleg minden szavamat megjegyzed, lesz neked okostelefonod, meg minden.
Na jó. Írok, mondta, miközben az ablakot figyelte és az orrát piszkálta. A többiek talán már el is mentek, nem bírva tovább várni. Jobb lesz gyorsan letudni ezt a beszélgetést.
A férfihang ezután furcsa dátumokat kezdett sorolni. Mondta, hogy kerüljön el egy Zitát a párhuzamos osztályból, sose menjen közel egy bizonyos piramisjátékkal foglalkozó céghez. Valamikor vegyen, majd adjon el dollárt, aztán újra vegyen. Fekete kedd, félkarú rablók, kaszinók, bitcoin, lakások… Egyre több érthetetlen szó zúdult a vonalból.
Mindent leírtál? kérdezett rá végül a hang.
Mindent felelte Misi.
Vigyázz erre a papírra, mintha kincses térkép lenne. Ne mutasd meg senkinek, el ne veszítsd hangzott a bizakodó búcsú, majd megszakadt a vonal.
Misi letette a kagylót, és már futott is le a játszótérre. Este, amikor a szülei hazaértek, elmesélte nekik a furcsa hívást és hogy valaki azt mondta magáról, ő Misi, csak a jövőből.
Idegenekkel soha ne beszélgess mondta az apukája határozottan. Főleg ha ilyen fura dolgokat mondanak a jövőről meg dollárokról. Egyből mondd, hogy a rendőrséget hívod, és tedd le!
Hát igen bólogatott anya. Meg egyébként is, mit kezdenél a dollárral? Hol váltanád be?
***
Eltelt az idő, és Misi teljesen kifelejtette ezt az egész beszélgetést. A gyermeki gondok kiszorították a fekete keddet és a bitcoint. Jöttek az iskolás évek, barátságok, felelőtlen boldogság. Nyolcadikban új lány jött az iskolába, akit Misi rögtön megkedvelt. Igazi magyar név volt: Kincső. Bár párhuzamos osztályba járt, semmi sem tarthatta vissza Misit, hogy barátkozzon vele. Egymásnak írt apró üzenetek, hazáig kísérések mindez néhány hónap alatt egészen többre nőtte ki magát.
Sorkatonai szolgálat után Misi és Kincső összeházasodtak. Már javában dübörögtek a kilencvenes évek, az eleinte mindent bearanyozó szabadság mára fárasztó kijózanodássá változott, főleg a sokféle színes ital után. Egyik válság jött a másik után. A reklámok megígérték, hogy vesz majd Kincsőnek új csizmát, de végül még fehér papucsra sem futotta belőle. Az egyetlen panel garzonjuk fojtogatóan nyomta őket az állandó törlesző részletekkel.
***
Misi egy apró liget padján ült, kezében egy másfél literes Soproni, és óvatosan kortyolgatott belőle. Elővette a cigarettát, rágyújtott. Tekintete céltalanul vándorolt a járókelők és a környező házak között, mindenféle érzelem nélkül. Nem is vette észre, ahogy egy idős, szemüveges férfi, nagy bőr aktatáskájával mellé telepedett.
Szabad lesz? kérdezte udvariasan az öregúr, már helyet foglalva.
Misi futó pillantással végigmérte, majd bólintott és újra meghúzta a sört.
Olyan szürke ez a mai nap mondta a férfi inkább csak az égnek, mint Misinek.
Mint az egész élet felelte Misi.
Észrevette már? fordult felé az öreg. Fiatalon csak színes napok vannak. Tavasszal csónakot úsztattunk az árokban, nyáron fű illata, Duna-part, ősszel arany lomb, télen ropogó hó… Egy se szürke. Felnőttként már csak a gondokat látjuk, ezért lesz minden szürke.
Gyereknek nem gondol a jövőn bólintott Misi. Kár, hogy nem tudhattam előre, mi lesz. Akkor talán máshogy csináltam volna.
Anélkül hogy észrevette volna, Misi elmesélte az öregnek minden csalódását, hogy a csődök hogyan követték egymást életében a piramisjátékot, a szerencsejátékokat, hogy a felesége végül új életet kezdett mással valamelyik balatoni kisvárosban, míg ő alkalmi munkákból tengődött hónapról hónapra.
Most bezzeg kaptam egy jó tippet mosolygott keserédesen. Néztem egy Hogyan gondolkodj, mint egy milliárdos online tanfolyamot. Azt mondja, minden pénzt tegyek kriptoba, hetente ötszörözés. Ez most biztos bejön! sóhajtott, és reménykedve szívott a cigiből. Talán most már mindent jól csinálok.
Mondja, fiatalember emelte fel szemüvegét az öreg. Milyen végzettsége van? Mi a foglalkozása?
Dolgozni csak a balekok járnak vágta rá Misi, és újabb kortyot nyelt. A pénzt csinálni kell. Bárcsak tudnám előre, mibe fektessek!
Pár percig hallgattak mindketten. Misi álmodozott a meggazdagodásról, az öreg inkább magában gondolkodott.
Akkor tehát, ha minden előre tudható, jobb lesz az élet? kérdezte végül az öreg.
Hát, persze! mondta Misi.
Érdekes ember maga mondta az öreg. Kipróbálna velem valami különlegeset?
Azzal elővette az aktatáskából egy öreg tárcsás, poros telefont.
Tudja kezdte bizalmasan , van egy elmélet, miszerint az idő nem lineáris vagy ciklikus, hanem minden egyszerre történik. Most maga minden életszakaszában ott van egyszerre: múlt, jelen, jövő. Érti?
Nem igazán vallotta be Misi.
Mindegy. Ezzel le tud hívni egy hívást a múltra, mindössze negyven évvel ezelőtthöz. Csak egy próbát tehet, az elem miatt csak rövid időre. Vállalja?
Misi gondolta, az öreg bolond, de aztán beugrott neki, mennyi internetes szakértő mesél marhaságokat, és mégis gazdagok lesznek. Miért pont ő volna a kivétel?
Próbáljuk! egyezett bele hirtelen.
Tudja még a régi lakás telefonszámát? kérdezte az öreg, és intett, hogy sietni kell.
Misi fejből vágta a számot, és sejtette, negyven éve ilyentájt már otthon volt iskola után. Óvatosan felemelte a kagylót, és már tárcsázta a számot.
Kevés az idő figyelmeztette a férfi. Ami fontos, azt most mondja el!
Amikor Misi már majdnem feladta, végül valaki felvette a kagylót a másik végen.
Halló morogta bele döcögő gyerekhang.
Halló! Misi? izgatottan remegett a keze Misinek.
A szüleim nincsenek otthon hallatszott a válasz, és Misi gyorsan belekezdett, nehogy lerakja.
Misi, hallgass rám, kérlek! Ne tedd le, ez nagyon fontos. Akár furcsán hangzik, ki kell mondanom: én te vagyok, csak a jövőből. Kérlek, írj le mindent, amit mondok. Kevés az időm. Érted?
Igen bólintott a kis Misi. A jövőben lesz saját bűvös naplóm?
Nem erről van szó! Ha figyelsz, lesz majd okostelefonod, minden, amit akarsz! szidta meg magát Misi, igyekezve komolyan maradni gyermek önmagával szemben.
Misi gyorsan elmondta mindazt a fontos tanulságot, amit felnőttként már tudott: hogyan kellett volna a pénzt kezelni, mit kerülni, mennyit ér igazán egy barátság vagy egy család. Arra is figyelmeztette magát, hogy ne bízna meg vakon semmilyen csodabefektetésben, inkább tanuljon, dolgozzon, gondolkodjon előre.
Mindezt felírtad? kérdezte végül.
Igen mondta a múltbeli Misi higgadtan.
Vigyázz nagyon erre a papírra! Ne mutasd meg senkinek, s soha ne veszítsd el! mondta a kagylóba, de ekkor megszakadt a vonal.
***
Persze, a kis Misi nem írt le semmit. Csak kivárta, amíg a bácsi befejezi az ostobaságait, letette a kagylót, szaladt is le napfürdötte futballpályájára. Ha ez egy tréfa volt, hát nem túl jó.
Azért este majd elmesélem anyáéknak gondolta magában, ahogy berúgta az első gólt a naplementében.
***
Az élet néha megpróbál tanácsokkal előresegíteni minket, de a valódi tapasztalatokat úgyis saját utunk során gyűjtjük. A döntéseink, még ha hibásak is néha, hozzájárulnak ahhoz, hogy fejlődjünk. A jövőnk nem a csodás titkos tippeken vagy a csilingelő valutákon múlik hanem azon, hogy kitartással, becsülettel és saját magunk hitével járjuk végig az élet pályáját. Erre mindig érdemes emlékezni, akárhány év is teljen el.
