Utoljára figyelmeztetlek: ha nem változtatod meg a lakodalmas helyszínt, nem megyek hozzád feleségül! Már csak két hét volt az esküvőig, a lány a meghívókat szorongatta, de nem merte aláírni őket…
Mi ütött beléd megint, Piroska? kérdezte szomorúan a vőlegénye.
Rossz érzésem van!
Ez érthető próbált mosolyogni a fiú , az ember lánya nem megy férjhez minden nap. Idegesség, de el fog múlni. Minden rendben lesz, ígérem!
Hogy ígérhetsz olyasmit, amiben te sem lehetsz biztos? Nem lehetne, hogy egyszer legalább rám hallgatsz? Hogy fogunk így együtt élni, ha már most sem engedsz nekem?
Nem vagyunk mi olyan gazdagok, Piroska, hogy szórjuk a forintokat sértődött meg a vőlegény. Már lefoglaltam a termet, kifizettem az előleget. Arra a pénzre keresztet tehetünk, ha lemondjuk.
Nem a pénz a legfontosabb, László, csak hidd el nekem.
Én nem hiszek mindenféle babonában. Ez butaság is, meg felelőtlenség is lenne. Ráadásul, ha elbukjuk az előleget, nem jut nászútra sem. Elmagyaráznád végre, mi ez az egész?
Jól van, figyelj. De ne mondd majd, hogy ilyen nem lehet. Attól, hogy nem hiszel benne, még létezik.
Ígérem bólintott komolyan László.
Nemrég új kollégánk lett a munkahelyemen: Katalin. Egészen furcsa nő, magának való, mindig csak feketébe öltözik. Nem sokkal ezelőtt odajött hozzám, és azt mondta:
Nagymamád, Manci üzeni, hogy vigyázz.
Mi? döbbentem meg, hiszen a mamám, Manci néni három éve meghalt.
Elmondjam, mit szeretne közölni veled? kérdezte. Munka után várlak.
Belementem, és ő kezdett mesélni:
Régen történt már. Akkoriban a mi városunkban húzták fel az új éttermet a bálteremmel.
Tibor dolgozott ott, mint sofőr, jól keresett, és megkérte a szerelmét, Emesét, hogy tartsák ott a lakodalmat. Emese boldogan egyezett bele faluról jött, szegény családból, még sosem járt étteremben, ahogy a rokonsága sem. Nagy húzás volt: mindenkinek meg akarta mutatni, hogy nem akárhogy tud mulatni.
Eljött a nagy nap, a menyasszony ragyogott. A fehér ruhában igazán szép volt. A vőlegény is elegáns, igazi úrfi.
A templomi szertartás után mentek a vendégek az étterembe, és a bálterem mindenkit elbűvölt. Csak egy vénlány csóválta a fejét:
Hát, amikor a menyasszony élő virág helyett művirágot kap… Ez nem jelent jót!
De senki nem törődött vele, akkoriban sok minden volt műanyag: az edények, a terítők, még az ékszerek is. Az élő virágokat azért néhányan hoztak, a vázákba tették a főasztalhoz.
A lakodalom közepén, amikor a fiatalok táncoltak, visszaérve Emese elsápadt. A rózsacsokor, ami előtte állt, percek alatt elhervadt.
A személyzet kivitte a csokrot, a vigasság folytatódott. Ám hamarosan Emese rosszul lett és elájult. Ablakot nyitottak, de egyre gyengébb lett. Vendégek suttogtak:
Biztos terhes a menyasszony…
Ha csak ez a baj, az majd elmúlik! tréfált valaki.
Látni véltem vérfoltot Emese ruháján súgta egyik rokon a szülőknek.
De közelebb mentek, s a foltnak nyoma sem volt.
Közben azt beszélték, hogy fekete ruhás, különös nő settenkedik a terem körül, de nem találták meg.
Az ifjú párnak rémálom lett az első éjszaka. Olyan érzésük volt, mintha valaki figyelné őket a szobában. Hallották a neszeket, suttogást, Emesének rémálmai voltak.
Másnap kétségbeestek.
Akkoriban nem nagyon voltak nászutak, már másnap visszamentek dolgozni. Tibor a következő hétvégét sem érte meg: halálos balesetet szenvedett. Tapasztalt sofőr volt, tiszta időben, jó úton sodródott ki a kocsija. Soha nem derítették ki, mi történt.
Emese belebetegedett a fájdalomba, alig evett, egy év múlva eltűnt. Soha többé nem látták.
Hát ez borzongató, Piroska szólalt meg végül László , de mi közünk hozzá?
Nagyon is sok, mert ez a szörnyű lakodalom abban a teremben történt, amit most lefoglaltál.
Na de most komolyan, ettől miért kéne aggódnunk? Megannyi ember sorsát nem lehet ilyen babonás történetekkel összekötni…
Azt beszélik, hogy régi temetőre épült az étterem. És a bálterem pontosan ott van, ahol az a menyasszony nyugodott, aki néhány nappal esküvője után öngyilkos lett, miután férje megcsalta őt. Érted már?
Nem hiszek semmiféle szellemekben! rázta fejét László.
Azt mondják, a leányzó lelke nem nyugodhat, bosszút áll: az ifjú férjet rögtön magával ragadja a nász után, a menyasszonyt pedig egy év múlva. Mi van, ha most értünk el a sorhoz? Nem véletlen, hogy a mamámtól kaptam ezt az üzenetet odaátról!
Hisztinek tartom az egészet László megunta a jegyese makacsságát. Ha nem mész hozzám, majd elveszem Jutkát. (Jutka a menyasszony barátnője volt.) Írd alá a meghívót, vagy… meg fogom tenni, amit mondtam.
Piroska végül elállt a lagzitól. László pedig valóban elvette Jutkát, aki így elárulta a barátnőjét.
Alig telt el egy hét, s a jóslat beteljesedett: László motorbalesetben életét vesztette, fékhiba miatt.
Piroska aggódni kezdett Jutkáért. Szerette volna Katalint, az új kolléganőt megkérdezni, hogyan segíthetne rajta, hiszen egy év múlva őt is utolérheti a végzet. De Katalin már felmondott, senki nem tudta, hova költözött azon a távoli pesti címen sem, amit megadott.
A városban mindenféle szóbeszéd járt erről a kísérteties lagziról, amit a hetvenes években tartottak. Hivatalos írásos bizonyítékot sosem találtam, de ez nem is csoda: akkoriban az ilyesmit nem fújták nagy dobra.
Az öregek viszont jól ismerték a történetet… Piroska évek múlva, már másik városban, új élete fordulópontján sétált a piacon, amikor egy árus kezébe nyomott egy friss, élő rózsacsokrot. A virág olyan illatos volt, hogy szinte bódítóan hatott rá. Otthon a vázába tette, és rádöbbent: azóta, hogy végül nem ment Lászlóhoz, megváltozott az élete. Boldogabb volt, végre szabadon lélegzett, és már nem kísértették sem rossz álmok, sem baljós gondolatok.
Aznap este, mikor már álom szállt szemére, érezte, mintha valaki könnyedén megsimítaná a vállát. Manci néni hangját hallotta a sötétben: Jól döntöttél, kislányom.
A rózsacsokor hetekig friss maradt, mintha minden virágszál új kezdetről árulkodna.
Később, mikor Piroska férjhez ment egy derűs, tiszta szívű férfihoz, akit a véletlen sodort az útjába , az esküvőt kicsi, régi pajtában tartották, mennyezetéről csüngő igazi, édes illatú virágokkal. Ott, a nevetésekkel és szeretteivel körülvéve, megértette: a múlt árnyait nem elűzni, hanem tisztelettel elengedni kell.
A régi terem sorsa feledésbe merült. Aki azonban a városi legendákban hitt, sokáig nem merte ott tartani a lakodalmát. Mások úgy tartották: ahol egyszer beteljesült az átok, ott már a boldogság sem fészkel többé.
Piroska történetét a mai napig mesélik az öregek pedig a lány már csak keveseknek mondja el, milyen fontos, hogy a szívünk súgására hallgassunk, még akkor is, ha senki más nem érti, miért.
