Figyelj csak, ez a megcsalás, miközben még mindig együtt laktok, hát tényleg őrültség. Közös ágyon alszotok, együtt használjátok a fürdőszobát, közös asztalnál vacsoráztok és mégis valahogy találsz időt arra, hogy idegenekkel írogass, vagy az ölelésükben keresd azt, amit otthon lenne a helye. Aztán szépen visszamászol ugyanabba a takaróba, ami még mindig annak az illatát őrzi, aki a legjobban bízik benned. Ez már nem csak egy szimpla árulás ez szándékos tiszteletlenség.
Minden reggel a szemébe nézel, este puszit adsz neki, bólogatsz, mikor elmeséli, mi bántja közben meg egy olyan titkot őrzöl, ami darabokra tudná törni a biztonságérzetét. Ez nem csak játszadozás az érzéseivel, ez kegyetlenség. Azt hiszi, hogy az otthonotok, amit együtt építettetek fel, az menedék, de te az egészből csinálsz egy színteret, ahol lejátszódik élete legnagyobb hazugsága.
A félrelépés mindig fájdalmas, belevág a szívbe, az biztos. De amikor mindezt úgy teszed, hogy megeszed a levest, amit ő főzött, sorozatot néztek, amit ő ajánlott, lerakod a cipőd az előszobába, ahol minden este ő zárja a bejárati ajtót na ez egy új szintje az érzéketlenségnek.
Itt nem arról van szó, hogy valaki egy gyenge pillanatban elbotlik hanem hogy tudatosan döntesz minden reggel, minden este, hogy elárulod azt, aki a társad. Az a sok kis ügyeskedés, amivel leplezed a telefonodat mindig fejjel lefordítva teszed le, hirtelen tusolások, egy gyors séta, éjszakai mobilozás a fürdőszobában ezek mind csak viszik az energiát, hazugság hazugság hátán.
És mégis elvárod, hogy meleg szeretettel fogadjon haza. Ez önbecsapás, barátom. Az ilyen tetteknek mély nyoma marad. Minden beszélgetés a kanapén, minden közös vicc, minden nyugodt vasárnap délelőtt mind átíródik a fejében, mikor szembesül az igazsággal. Elkezd majd kételkedni önmagában, újra meg újra végiggondolja az apró jeleket, és azon tépelődik, miért nem vette észre időben. Ez a valódi seb, amit a megcsalás utána hagy.
Ha nem vagy boldog: mondd el őszintén! Ha megkísért valaki: húzódj hátrébb! De ne rabolj lelki nyugalmat attól, akivel együtt hajtod álomra a fejed.
A szerelemnek olyannak kéne lennie, mint egy biztonságos hely, nem pedig szerencsejáték. És ha képes vagy elárulni azt, aki minden éjjel befogad a saját életterébe, akihez odabújhatsz, és még csak bűntudatod sincs, akkor ez nem szerelem. Ez csak önzőség, amit a közelség kényelmében csomagoltál el.
Egy dolgot tarts észben: a bizalom nem újratölthető forint, amit mindig csak pótolni lehet. Ha ezt egyszer elégeted abban a négy falban, amit azért emeltetek, hogy mindkét szívet védje, onnantól nincs már visszaút ugyanabba az otthonba.
Ott már csak a romok maradnak, ahol valaha igazán létezett két ember kapcsolata.
