Szégyent hozol a családra! Tényleg azt hitted, hogy felnevelem azt a szégyenfoltot a hasadban? Találtam egy hajléktalant, aki elvisz! villant fel a figyelmeztetés Molnár Dávid mobilján, ahogy a steril, hunyorogva világító kabinban ült a Bombardier magánrepülő fedélzetén.
Réka: A gyerekek alszanak. A ház tündököl. Nagyon hiányzol. Szeretlek. Már alig várlak!
Dávid elmosolyodott, megdörzsölte fáradt szemét. Hat hónapja. Hat örökkévaló, megállás nélküli hónapja üldözte a tokiói fúziót élte a bőröndből, feketelével hajtva, csak az hajtotta előre, hogy anyagi biztonságot teremtsen a gyerekeinek az eljövendő generációkra. Ez volt karrierje üzletének csúcspontja egy toronyház-projekt, ami alapjaiban írja át Tokió városképét.
Megkezdjük a süllyedést, uram, hamarosan Ferihegyen leszünk szólt fel a pilóta az interkomen. Kinti hőmérséklet 2 fok.
Nem is lett volna itt csak jövő keddtől. Az üzlet azonban korábban lezáródott egy maratoni, hajnali négyig tartó tárgyalás után. Meg akarta lepni őket. Elképzelte, ahogy hatéves fia, Petike hangosan ujjong, és tízéves lánya, Magdika, félénken, de boldogan mosolyog a foghíjas szájával. Elképzelte, ahogy Réka, két éve a felesége, terített asztallal és gőzölgő vacsorával várja a kandallónál.
2:30-kor landolt Ferihegyen.
3:15-kor már nyitotta a nehéz tölgyfa bejárati ajtót budai villájában.
Az első, ami arcon csapta, az a hideg volt. Szinte fizikai ütés novemberben kikapcsolták a fűtést. A levegő állott, nyirkos, barátságtalan.
A második a csend. Nem az a békés, ritmikus csend, mint egy alvó házban. Ez a fajta csend inkább egy elhagyatott épületre hajazott. Mindene zsigerileg tiltakozott ellene.
Réka? suttogta, ledobta a bőrtáskáit a márványpadlóra.
Semmi válasz. A riasztópanel is sötét, kikapcsolva. Nem volt beélesítve.
Eltrappolt a konyhába, hogy igyon egy pohár vizet, mielőtt felmenne. A ház ismerősen óriásinak tűnt a sötétben.
Amit látott, az, hát, leírhatatlan volt.
A gyerekei a hideg csempén kuporogtak, csak a redőnyréseken beszűrődő holdfény világította meg őket nem az ágyukban voltak fent, és nem voltak körülvéve a bársonyos plüssállatokkal, amiket minden hónapban küldött nekik. Egy szakadt, vékony pléd alatt húzták meg magukat a radiátornál ami persze jéghideg volt.
Petike? Magdi? szólt rájuk Dávid, a hangja berekedt, ijesztően zengő volt ebben a csendben.
Magdi úgy ugrott fel, mintha áramot kapott volna. Nem rohant oda inkább menekült hátrébb, öccsét húzva maga után, védelmezően takarva a fejét. A szeme olyan volt, mint egy ijedt állaté.
Ne bánts minket! nyüszítette, remegő hanggal. Nem loptuk el! A kukából volt! Igaziból!
Magdi, én vagyok… az apád.
Dávid felkapcsolta a konyhai lámpát.
Az egész egy lidérces látomás volt. Peti reszketett, arca vérvörös, izzadságtól csapzott haja a fejéhez tapadt. Közöttük egy műanyag kutyatálban… víz és fonnyadt, nyers sárgarépák.
Ránézett a tűzhelyre. Egy fazékban két áttetsző répaszelet úszott a főzővíz tetején.
Sajnálom! sírt fel Magdi, ledobva a kanalat. Nem loptam a jó kaját! Ezek a maradékok! Ne mondd el anyának! Újra bezárna!
Dávid térdre rogyott, nem törődve a kemény csempével. Kezét nyújtotta, de Magdi összerezzent, elhúzta az arcát, mintha most jönne a pofon.
Magdi, suttogta Dávid, kezei remegtek olyan hideg harag töltötte el, amilyet még soha. Nem haragszom. De hol van a kaja? Minden hónapban utalok 1,5 millió forintot élelmiszerre. Automatikusan levonják.
Magdi remegő ujjal a kamra ajtajára mutatott. Óriás, ipari lakat volt rajta.
Anya mondja, a drága kaja a vendégeknek van motyogta Magdi. Mi gyakorló ételt kapunk. Hogy hálásak legyünk. Megtanuljuk a helyünket.
Gyakorló étel… köszörülte a torkát Dávid. A szócska is bántotta.
Petire nézett. A fiú égett a láztól. Dávid megérintette a homlokát forró volt, papírvékony bőrrel.
Mióta beteg?
Három napja, pityeregte Magdi. Anya mondta, ha apát hívom, elviszi Petit a Rossz Helyre. Oda, ahol az elkényeztetett gyerekek végzik. Szerinte te nem szeretsz selejtes gyereket.
Dávid felkapta mindkettőt. Könnyűek voltak. Túl könnyűek. Ott, ahol pár éve még pufók babaháj volt, most bordák meredeztek.
Felvitte őket a hálószobájába az egyetlen helyiségbe, ahol egyáltalán működött a hősugárzó, döbbenten vette észre. Belefektette őket a hatalmas ágyneműbe, bebugyolálta őszi paplanába.
Itt maradtok mondta, most már szelíden. Hozok nektek igazi ételt. Ígérem.
Párnát igazított Magdi feje alá valami kemény tárgyat tapintott meg a huzatban. Kihúzta.
Egy spirálfüzet volt. Magdi naplója.
Kinyitotta az első oldalon. A kézírás egyenetlen, könny- és ételfoltos.
14. nap: Anya mondta, ha apát hívom, megöli Cirmost. Nem hívtam. Hiányzik a macsek.
30. nap: Peti éhes. Nekiadom a kenyerem. Anya kérdezte, ettem-e. Hazudtam. Bezárt a szekrénybe. Sötét volt.
45. nap: Jött egy bácsi. Anya Richárdnak hívja. Megitták a bort, amit apa tartogatott. Röhögtek, mikor Peti sírt, mert elesett a lépcsőn.
Dávid becsukta a könyvet. A keze már nem remegett. A bánat elpárolgott, helyette maradt a jeges lélekjelenlét, amitől milliárdos lett.
Már nem volt összetört apa. Hanem vezérigazgató, aki most fedezte fel a csalást. És pontosan tudta, mit kezdjen egy ellenséges vállalattal.
2. FEJEZET: A CSAPDA
Dávid nem hívta a rendőrséget. Még nem. A rendőrök csak jegyzőkönyvet vesznek fel, meg figyelmeztetnek. Az ideiglenes. Neki végleges megoldás kell. Teljes megsemmisítés.
Lement. Mint egy szellem a saját házában.
A szemetes: tele volt üres pezsgősüveggel Aranymetszés, 2008-as évjárat. Azt tartogatta az ötvenedik szülinapjára. Elfogyott Beluga kaviár-dobozok. A város legdrágább sushi étterméből rendeltek dobozok.
A fürdő: egy férfi borotvája a mosdón. Idegen, olcsó, szantálillatú arcszesz.
A dolgozószobájában a fiók: széttépve, dokumentumok rendezetlenül. Belépett a banki applikációba.
Kivétel: 3,5 millió Egészségügyi vészhelyzet (Magdi).
Kivétel: 7 millió Lakásfelújítás (tető).
Kivétel: 15 millió Átutalás R. Stéger Kft.-nek.
Fél év alatt negyedmilliárdot (forintban!) szívtak le a főszámláról.
Ekkor hallotta meg kint a motorbúgást. Reggel öt múlt. A nap még alig derengő piroshomályban.
Lekapcsolta a lámpát, leült az antik bőrfotelbe az előtérben, szemben az ajtóval. Várt a sötétben, a kezében Magdi naplójával és a telefonjával.
Nyílt az ajtó.
Kacagás kavargott be Rékáé: részeges, felszabadult, semmis. Egy férfi mély, elnyújtott nevetése hozzá.
Pszt, Ricsi suttogta Réka. Felkelnek a kis vakarcsok. Ha meglátnak, megint büntetnem kell őket, és abba beletörött múltkor a körmöm.
Túlaggódod, édes dünnyögte Ricsi, csapzott zakóban, illumináltan. Menjünk az ágyba. Dávid úgyis Tokióban nyög egy hétig. Hülye acéláron alkudozik.
Biztos átjöhet az utolsó utalás? zörgött Réka a kulcsokkal.
Persze dünnyögte Ricsi. Az a sztori Magdi veséjéről hatott a bankosnál. A lóvé nálunk van. Holnap indulhatunk Kanári szigetekre. Első osztályon!
A sötétben Dávid elindította a hangrögzítőt.
Hihetetlen, hogy benyelte nyerítette Réka. Azt hiszi, jó családfenntartó. Pedig csak egy sétáló ATM. Egy magányos lúzer, aki azt hitte, hogy egy csinos nő automatikusan jó anya is!
Vak ATM, inkább javította Ricsi.
Dávid felkapcsolta a kanapé melletti állólámpát.
A fény pofonként érte Rékát és Ricsit. Mocskosul ledermedtek. Réka ledobta a táskáját, Ricsi, a két méteres alak, önkéntelenül eltakarta az arcát.
Jó reggelt, drágám szólt Dávid, nulla melegséggel. Inkább, mint aki ítéletet mond És ő lenne a orvosi vészhelyzet?
3. FEJEZET: A VALLATÁS
Réka elfehéredett. Ricsit maga mögé tuszkolta.
Dávid! De jó, hogy… korábban jöttél! Elmagyarázom! Ricsi… ő csak tanácsadó! Tetőgazda! Folyt a tető!
Tető, aha húzta fel a szemöldökét Dávid, egészen lassan. Vagy a bankszámlát javítja hajnali ötig?
Réka körbevizslatott, menekülőutat, indokot, fegyvert keresett a tekintetével. Könnyek keltek azonnal. Dávid, kérlek! Magányos voltam! Hat hónapig magamra hagytál! A céged többet jelentett, mint a család! Ember vagyok én is!
És a gyerekek? lépett közelebb Dávid. Nekik is gyakoroló kaja kellett, hogy megtanulják a helyüket?
Réka ledermedt. Tessék?
Láttam őket, Réka. Láttam a levesedet. A lakatot a kamrán. A lázas fiamat a csempén.
Hisztisek! Zabagépek! Elhíznak! visította Réka. Fejlődésképesek! Most is rájuk néztem, mielőtt elmentem!
Dávid felemelte a naplót.
Tényleg? Mert Magdi szerint múlt kedden Peti sírt az éhségtől, ezért nekiadta a kenyerét. Azt írja, bezártad, mert vizet kért. Meg, hogy a macskát halállal fenyegetted.
Hazudik! sikította Réka, remegő ujját a lépcsőre szegezve. Mindent kitalál! Lelkileg nem stabil! Direkt besároz, hogy engem utálj!
Igen? kérdezte Dávid higgadtan. Pénzügyi kivonatot dobott elé. És a bank is instabil? Hol a 200 ezer dollár? Hol a kamu veseműtét pénze? Hol a tetőjavításé, mikor az be sem ázott?
Ricsi ekkor indult az ajtó felé, karjait fogva Nézze, uram, családi vita, én megyek, nem akarok bajt. Nem tudtam, hogy férje van
Dávid csak megérintette a telefonját. Klikk. Az okoszárak csattantak a kapun és az ajtón. Acélrudak zárták el a kijárást.
Ülj le, Ricsi. A rendőrség már az utcán. És mivel te is nevén vagy a R. Stéger Kft. kifizetésén… nem vagy szerető. Társtettes vagy csalásban, személyazonosság-lopásban és jelentős értékre elkövetett sikkasztásban.
Ricsi összerogyott, zokogva huppant le a kanapéra.
4. FEJEZET: ELŐRE BEÁLLÍTOTT CSAPDA
Hívtad a rendőrséget? kuncogott Réka idegesen, toporgott. Ugyan már! Szimpla nézeteltérés! Az én szavam az övék ellen! Végül is anyjuk (nevelő) vagyok, vannak jogaim! A gyerek naplója nem bizonyíték! Képzelgés. Melyik bíró hinne egy hatévesnek helyettem?
Azt hiszed, ma este leptél meg? emelte Dávid a távirányítót.
Rámutatott a 80 colos plazmatévére.
Nem két órája landoltam, hanem már két napja Pesten vagyok. Az utcán parkoltam. Direkt néztem, hogyan éltek nélkülem.
Lejátszotta a rejtett dadakamera felvételét a nappaliban. Ezt nem is a gyanú miatt tette fel, hanem mert hiányoztak neki a gyerekek.
A ködös, de egyértelmű videón két nappal korábban Réka épp üvölt Petit, rángatva dobja a kanapéra, majd pofon vágja.
Csatt.
A hang visszaverődött a csendes szobában.
Gyűlöllek! ordít a videón Réka. Mindent tönkreteszel! Ha apád nem lenne gazdag, az utcára dobnálak! Szemétre!
Réka elsápadt, tátott szájjal nézte.
Eredetileg csak a házassági szerződés hűtlenségi passzusához kerestem felvételt mondta fagyosan Dávid. De ez? Ez kiskorú bántalmazása. Ez mindent lenulláz.
Felé fordult.
Semmit sem kapsz, Réka. Se tartásdíj, se ház, se pénz. Csak egy cellát. És mivel Ricsi átcsempészte a lóvét a megyén túl már országos szintű az ügy.
Réka térdre esett. Mászott a férfi lábához, gyűrte a nadrágját.
Dávid, kérlek! Feszült vagyok! Változni fogok! Elmegyek pszichológushoz! Ki viseli gondjukat? Te se vagy mindig jelen! Nekik anya kell!
Dávid ránézett. Düh már nincs. Csak undor. Felismerte: kígyót nevelt a saját fészkébe.
Épp tanulom mondta Az apaszerep első leckéje: a kölykök védelme. Vagyis a szemételtakarítás.
Kint felsírtak a szirénák. Kék és piros fény táncolt a nappalin, bevilágítva a két csalót.
5. FEJEZET: A LAKOMA
A rendőrök bilincsben vitték el őket. Ricsi bőgött, mint egy csecsemő. Réka szitkozódott, míg be nem csapódott a rendőrautó ajtaja. Vádolt mindenkit: apát, gyereket, világot.
Dávid nézte őket a kertkapuból, aláírt mindent, átadta a pendrive-ot a videóval meg a pénzügyi papírokkal.
Reggel hét lett mire elcsendesedett a ház.
Dávid kiment a konyhába, flexszel lerántotta a lakatot a kamráról. A gyakorló levest a kukába borította, a fonnyadt répáktól megszabadult.
Rendelt pizzát. Három nagyot, kolbászosat, extra sajttal. Rendelt palacsintát a sarki kisvendéglőtől, áfonyával. Rendelt gyümölcsöt, kakaót, fagyit.
Leült a konyha padlójára, a tejjel-mézzel folyó kánaán közepére.
Magdi? Peti? hívta halkan.
Előbukkantak a lépcső tetején, egymás kezét szorítva, bizonytalanul.
A rossz bácsi elment? kérdezte Magdi remegve.
Mindenki elment mondta Dávid, kitárva a karját. A rossz bácsi is, a rossz nő is. Többé soha. Ígérem.
Berohantak hozzá. Magához ölelte őket, arcát a hajukba fúrta. Betegség- és félszaguk alatt ott volt a gyerekszaguk is.
Csak mi vagyunk mondta Dávid, végre elsírva magát. És addig eszünk, amíg jól nem lakunk.
Peti a pizzásdobozokat nézegette, szeme hatalmasra kerekedett.
Ez a vendégeknek van? kérdezte óvatosan.
Nem válaszolta Dávid komolyan. Ez a családnak. Mi vagyunk a legfontosabb vendégek.
A földön ülve eszegettek. Dávid nézte őket, ahogy falják az ételt, és közben törtek-zöldültek szíve darabjai, majd gyógyultak is egyszerre. Rájött, hiába tervezett vagyont a jövő generációknak, a jelent elfelejtette. Kastélyt épített, de hagyta leeresztve a felvonóhidat.
Ennek ma vége lett.
6. FEJEZET: A VARÁZSLAT ÓRÁJA
Két év múlva.
A konyha meleg, vaníliától, fahéjtól illatos.
Éjjel három óra.
Dávid most nem Tokióban van és nem Londonban. Elnapolta a céget, hogy jótékonysági alapítványt indítson elhanyagolt gyerekeknek. Most pizsamában van, lisztes kötényben: Apa NO.1 felirattal.
Jöhetnek a csokidarabkák, Peti! mondja játékosan.
Peti, most már egészséges, nagydarab nyolcéves fiú, egy egész hegynyi csokit önt a tálba. Magdi, tizenkét, szikárka, fa lapáttal kavargatja szét a tésztát, nevetve.
Tudod, apa fordul Magdi, rápillantva az órára , régen utáltam a hajnali hármat.
Dávid törölgette az asztalt, megállt.
Miért? kérdezte gyengéden.
Az volt a legfélelmetesebb óra mondta Magdi. Akkor voltam a legéhesebb. Akkor volt a ház leginkább egy börtön. Akkor gondoltam, hogy sosem jössz vissza.
Dávid odalépegetett, homlokon csókolta.
És most?
Magdi elmosolyodott, belemártotta az ujját a tésztába.
Most a csodák óra, amikor kekszet sütünk. A mi időnk.
Dávid nézte a gyerekeit. Vállalkozást már nem vezet. Alapítványa van. Kevesebb a pénze, de boldogabb, mint valaha.
A kandallópárkányon fotó, háromukról a pizzás reggelen.
Mellette maga a kandalló.
Apa! Meleg a sütő! szólt Peti.
Jövök!
Dávid a tűzbe nézett. Két éve elhamvasztotta benne Magdi naplóját. Akkor mondta: Nem kell már leírni. Kimondjuk. Az éhséget se rejtegetjük soha többé.
És valóban.
Visszament a konyhába, a melegbe, a zsivajba.
Téglából házat lehet rakni gondolta, ahogy csukta a sütő ajtaját. Otthont csak jelenléttel. Én majdnem elvesztettem a sötétben a sajátomat, de még gyújtottam egy gyufát időben.
Ki akarja kinyalni a kanalat? kérdezte.
Én! ordított két hang.
Dávid mosolygott. A ketrec helyén már csak derű volt. A kölykök biztonságban. És a ragadozó? Már csak egy rossz emlék lett. Hajnali háromkor, a fényben, végre elenyészett.
