Már nem bírom kivárni, hogy férjhez menjek! – Dimi, mikor érsz már haza? – Mindjárt, már a célegyenesben vagyok. – Siess, ne késlekedj! Beszélgetnünk kell! – Történt valami? – aggódott meg Dimi. – Hát hogy is mondjam… még nem történt semmi, de beszélgessünk – Galina láthatóan izgatott volt, de egyelőre nem tűnt vészhelyzetnek. Negyedóra múlva a családfő már be is lépett a lakásba. – Na, mi történt itt? – kérdezte óvatosan a feleségétől. – Öltözz át, moss kezet, ne úgy ronts be, mint aki meg akarja menteni a világot – puszilta meg Galina, és finoman a fürdő felé terelte. Hamarosan elvégezte a szükséges procedúrákat, átöltözött, majd beült a nappaliba. – Gyere – vezette asszonya a lányuk szobájába. Majka gubbasztott a kanapén, kipirosodott szemmel. – Mi történt? – próbált nyugodt maradni Dimi. – Kérdezd a lányodat! – dohogott Gali, – Na, meséld el apának, mire jutottál! Majka csak még durcásabb lett, hátat fordított, nem akart beszélni. – Lányok – Dimi rácsapott az asztalra –, most vagy szépen elmondjátok mi a baj, vagy hagylak titeket a dolgaitokkal, én meg elvonulok a tévé elé! – Itt már férjhez akar menni valaki, de rögtön! – jelentette be erős iróniával Galina. – Tessék?! – dermedten nézett Dimi. – Rögtön, csak így? Kihez, ha nem titok? Majka makacsul hallgatott, így ismét Gali mondta el: – Oleg Mamurin, a szemüveges, pattanásos fiú, mostanában gyakran jár ide. – Mamurin, értem… No, lányom? Majka hallgatott tovább. – Na jó, ezt fejezd be, elég a hallgatásból! – dörmögött az apa. – Mi Oleggával szeretjük egymást! – tört ki a lányából – Ő a legjobb, hozzá akarok menni feleségül! – Világosodik a kép – sóhajtott Dimi –, egy évfolyamba jártok? – Igen, elsőévesek vagyunk. – Elsőévesek, hát persze… gyerekek… – Nem vagyunk gyerekek! Már 18 évesek vagyunk, nagykorúak! – Hát jó… ha felnőttek vagytok, beszéljünk felnőtt módra. – Nem akarok beszélni! Úgyis ez jön: „túl fiatalok vagytok, várjatok még, önállósodjatok”, meg a többi unalmas duma. Ti úgyis mindig okosabbak, helyesebbek akartok lenni! Mi szeretjük egymást, bennünk érzés van! Ti ezt nem érthetitek, csak el akarnátok venni tőlünk! – Lányom, én nem veszek el semmit, csak meg akarom érteni a helyzetet. Szeretitek egymást, igaz? – Majka kihívóan bólintott. – Az szép. De hol fogtok élni, miből éltek meg? – Ez mindegy! Ha szerelem van, minden megoldódik! – jelentette ki Majka. – Hány éves vagy, Majka? Néha úgy érzem, mintha nem is egyetemistaként, hanem kisiskolásként viselkednél. Akármilyen is a szerelem, élni, enni kell, nem igaz? Mi ez a nagy sietség? Holnap esküvő, vagy mi? – Senki sem ellenzi Olegot, jöjjön el, ismerkedjünk meg, szüleit is meg akarom ismerni. Igazam van? – kérdezte a feleségét. – Teljesen igazad van, de… nekik tényleg sietniük kell. – Oleget katonának viszik? Egyetemista nem is sorköteles… – Nem a katonaság, nem is Oleg miatt. Majka, te miért hallgatsz, mindig nekem kell mindent kimondani? – Nem hallgatok – morogta Majka. – Oleggával babánk lesz. – Aha, – hökkent meg Dimi –, szóval ezért a nagy sürgés-forgás. És mit terveztek? – Megházasodunk! Megszülöm! És nem fogtok rávenni semmi… olyanra! A gyerekem megszületik! – Nyugodj meg kicsit! Nem akar rábeszélni senki semmire, magatoknak kell eldönteni. Oleg szülei tudnak róla? – Ma beszéljük meg, mindketten külön-külön mondjuk el a szüleinknek… – És? Még nem hívott a válaszról? – Még nem… – Ha megvan az eredmény, szólj! Most hadd vacsorázzak, a ti drámáitok közepette éhen marad az ember! Hamarosan Gali tálalta a vacsorát. – És most mi lesz? – kérdezte halkan. – Nem tudom. Várjuk meg, mit mondanak Oleg szülei, együtt talán megoldjuk… Épp vacsora után jött Oleg híre: a szülei ellenzik, súlyos vita, veszekedés lett a vége. Probléma van… Negyedóra múlva Majka csendesen megjelent a telefonnal: – Oleg anyukája, beszélni akar valamelyikőtökkel… Gali karba tette a kezét: – Drágám, beszélj te vele inkább! Dimi rosszallóan nézett, de azért átvette a telefont és kihangosította. – Halló, itt Majka apja, Kovács Dénes. – Lászlóné vagyok, Oleg anyja. Ma tudtam meg, hogy a fiunk kapcsolatban van a lányukkal, ráadásul a jelek szerint már… hát ön is érti. És ilyen komoly terveik vannak. Tudnak róla? – Igen, beszélgettünk Maival. – Nagyszerű. Akkor elmondom, hogy mi kategorikusan ellenezzük ezeket a nagyratörő – mondta szarkazmussal – terveket! A fiunknak tanulnia kell, képeznie magát, karriert építenie. Esküvő első egyetemi évben, gyerek… ez kizárt! – Higgye el, nekünk sem volt tervbe véve gyors házasság, de hát most gyerekről van szó, az önök fiától. Mit kéne tennünk? – Bocsánat, ez az ön problémája, Kovács úr. Először is, nem vagyok meggyőződve róla, hogy a gyerek a fiunktól van. Másodszor, ha igen is, ez a „gyorsan házasodjunk, mert terhes vagyok”-trükk nálunk nem működik. Úgy látom, a lánya mindent elkövet, hogy végre férjhez menjen, hisz Oleg jó családból való, lakással, biztos háttérrel, szóval, nőként megértem, de anyaként mindent megteszek, hogy a fiamat távol tartsam ettől. A férjem is ugyanígy gondolja. Már beszéltünk Oleggál, elfogadta a döntésünket és kéri, hogy a lánya többet ne zavarja. Csináljon abortuszt, vagy szüljön, ezt ő dolga. Viszonthallásra. A vonal megszakadt. Dénes végignézett a családján és így szólt: – Mindenki mindent hallott? Röviden: abortusz nem lesz – élő lelket nem pusztítunk el, még ha ez fellengzős is, és az egészségnek is árthat. Akkor majd, amikor eljön az idő, kimaradod a sulit, aztán visszamész. Segítünk anyagilag, gyerekre is vigyázunk. Az ilyenekkel meg lesz még dolgunk. Na, most igyatok egy kis citromfűteát, sírjatok, ha kell, de csak röviden. Megoldjuk! Majd félrevonta Galit: – Ma, te alszol Majkával, nehogy elkövessen valami butaságot. Beszélgess vele, nyugtasd meg. Én aludni megyek az ő szobájába. Egy óra múlva csöngettek. – Most ki a csuda ez ilyenkor? – morgott Dénes, és ajtót nyitott. Visszatért egy szemüveges, pattanásos fiatalemberrel. – Oleg! – Majka a fiú nyakába ugrott. – Értem jöttél? – Igen, érted. Kovács úr, Galina, elvinném Majkát. – Hová? – Még nem tudom… Albérletbe költözünk talán. Felnőttek vagyunk, kérlek, ne akadályozzatok meg! Jössz velem? – kérdezte Majkát. – Hogyne! Bárhová! – Álljunk csak meg! – Dénes felemelte a kezét – Pár kérdés, fiatalember. Anyukád azt mondta, ti mind, te is, ellenezitek. – Ez nem így van, Kovács úr. Anyám döntése ez, apám alapból egyetért mindennel, amit mond. Én csak úgy tettem, mintha egyetértek, hogy ne kapcsolják le a dolgokat, aztán összepakoltam a pénzt, igazolványt, bankkártyát, és már itt is vagyok. – Látom, ez érdekes – mosolygott Dénes. – És miből fogtok megélni? – Tettem félre, dolgoztam esténként, van egy blogom követőkkel, saját csatornám is. Egy-két hónapig megleszünk, aztán majd dolgozom tovább. – Ez igazán figyelemreméltó… Na, asszonyom, elengedjük a lányt? – Nem is tudom – vont vállat Galina – Este van már… – Jól gondolod, este nem megy sehova. Most tisztázzuk: össze akartok házasodni? – Igen! – felelték kórusban. – És megtartjátok a gyereket? Ugyanaz a válasz. – Akkor támogatunk, de van pár feltétel: mindent megteszel, hogy kibékülj a szüleiddel, Majka segít ebben. Oleg, ma itt alszol, ne csavarogj éjszaka. Majka a mamával, te idegenként a nappaliban. Írj a szüleidnek, hogy barátoknál alszol. Fokozatosan mondd el nekik a helyzetet, civódás nélkül! A tanulás nem maradhat el, főleg neked, Oleg! Majka majd elmegy szülési szabadságra. Mi támogatunk, pénzzel, gyerekvigyázással, de helyettetek dolgozni nem fogunk! Az esküvő legyen most szűk körű, később ráértek lakodalmat tartani. Elfogadjátok ezeket a feltételeket? – Igen – vágta rá Oleg. – Én igazából igazi, nagy esküvőt szerettem volna, fátyollal, limuzinnal, vendégekkel… – kornyadozott Majka. – Most nem lehet! – vágta el Oleg. – Most legyen csak anyakönyvi, később megtartjuk rendesen is. – Jól van, ahogy mondod… – Rendben, gyerekek, minden tisztázva, lehet aludni, holnap korán keltek. És Galina, amikor Dénes vizet töltött magának, elkapta a férjét: – Mondd csak, hogyhogy most hirtelen te is a fiatalok pártján vagy? – Hirtelen? Amióta beszéltem azzal a kígyóval, Oleg anyjával, csaknem felrobbantam. És most ez a szemüveges fiú, akit eddig anyámasszony katonájának hittem, itt áll a sarkán: kiállt, nem hagyta cserben a lányt. Egy ilyen srácnak már oda lehet adni a lányunkat! – Mint mindig, most is igazad van, drágám! – csókolta meg Galina, és elment lefektetni mindenkit.

Már menyasszonykodnék!

Zoli, mikor érsz már haza?
Mindjárt, már itt vagyok a ház előtt.
Na, ne kódorogj, gyere már! Fontos dolgunk van.
Valami baj van? lett rögtön ideges Zoltán.
Hát, hogy is mondjam még baj nincs, de beszélgetnünk kéne Ilona hangján hallatszott, hogy valami nagyon foglalkoztatja, de világvége azért nincs.

Negyedóra múlva már kopogtatott is Zoli az ajtón.
Na, itt mi történt? kérdezte tágra nyílt szemekkel.
Nyugi, öltözz át, moss kezet nem a világmindenséget kell most megmenteni csókolta meg asszonya, és terelte a fürdő felé.

Rövid idő múlva már frissen, tisztán be is ült mellé a nappaliba.
Gyerünk! indította Ilona, majd egyenesen a lányuk szobája felé vette az irányt.
Magdika ott kuporgott a kanapén, vörös szemekkel, nézve a semmibe. Ezer fokos sértődöttséggel.

Na, mi a gond? próbált Zoli határozott, de nyugodt maradni.
Kérdezd meg tőle! mordult fel Ilona. Meséld már el apádnak, milyen remek ötlet pattant ki a fejedből!

Magdika csak még jobban befordult, mint az éles kanyarban az autobahn, az ablak felé csavarva arcát, egy szót sem szólt.

No, kérem szépen, hölgyek! Zoli puffantott az asztalon. Vagy most mindenki elmondja, mit nyom a lelke, vagy én pihenni megyek! Egész nap güriztem, nincs kedvem színészkedős jelenetekhez!

Készüljünk az esküvőre… még ma, lehetőleg két napon belül! jelentette be Ilona szarkasztikusan.

Tessék? Zoli majdnem félrenyelt. Esküvő? Csak úgy? Ki az örömapa, ha szabad kérdeznem?

Mivel Magdika továbbra is lógatta az orrát, kénytelen volt az édesanyja magára vállalni a tolmácsolást:

Az a Peti tudod, az a szemüveges, pattanásos fiú, mostanában gyakran járt felénk

Ja, Peti, most már világos. Na, Magdi?

De Magdika most sem reagált.

Figyelj, kincsem, abbahagyod ezt a némafilmsztáros játékot. Menjek körülötted hula-hula táncot lejtve, hogy megtudjam mi van? dörgött meg komolyabban Zoli.

Szerelmesek vagyunk! bökte ki végül a lány. És összeházasodunk! Peti a világ legjobb pasija!
Végre valami konkrétum sóhajtott a családfő. Egy helyen tanultok?
Igen. Egy évfolyam.
Elsősök sóhajtott Zoli, hol együttérzéssel, hol megadással. Gyerekek.

Nem vagyunk gyerekek! csattant fel Magdi. Már elmúltunk tizennyolc, felnőttek vagyunk!
Hát, ha felnőttek vagytok, akkor beszéljünk is úgy. De nehogy elkezd már most a lemezt: Túl fiatalok vagytok, előbb stabil egzisztencia, majd érzések tisztázása…. Ti vagytok annyira okosak, hogy úgy gondoljátok, mi nem voltunk sosem szerelmesek, mi?

Nem fogtok a fejemre olvasni semmit! vágott közbe Magdi. Szeretjük egymást, az pont elég!
Nézd, lányom sóhajtott Zoli , senki nem akar elvenni tőletek semmit. Ha szerelmesek vagytok, akkor oké. De tervezni kell: hol laktok, miből éltek? Ezeken gondolkoztatok?
Ha szeretjük egymást, minden más megoldódik! kiáltotta Magdi, mintha pont most nyerte volna meg a lottót.

Magdika, hány éves is vagy? kérdezte fáradtan Zoli. Néha úgy érzem magam, mintha alsós korodban lennél, amikor azt gondoltad, hogy a csokifagyi mindent megold. Bármilyen nagy a szerelem, lakni kell valahol, enni is. Most rögtön férjhez kell menni? Nem akartok ráérni? Senki nem ellensége Petitnek, sőt, hívjátok át, beszélgessünk, ismerkedjünk a szülőkkel Ugye, Ilonám?

Helyes, édesem. Csak van egy apró bibi… van, miért sietniük.

Petinek mennie kell katonának? Azt hittem, egyetemista, azok nem mennek…
Nem, nem hadsereg, nem is Peti. Magdika, neked miért kell mindent anyádnak kimondani?
Nem is hallgatok vágta oda Magdi. Babát várunk Petivel.

Ó, hát ez derék! dünnyögte Zoli. Már csak ezt hiányzott Mit terveztek?
Házasodunk, szülünk, kész! És ne is próbáljatok lebeszélni semmiről! Mi megtartjuk a gyermeket!

Nyugi, senki nem akar lebeszélni. Hanem Oleg, izé, Peti szülei tudnak már erről?
Ma beszél vele Megbeszéltük, hogy mindketten elmondjuk ma otthon.

Na jó, ha megvolt a beszélgetés, szólj. Addig legalább hadd egyek valamit, különben az egész család helyettünk temet majd! fújt egyet Zoli.

Ő és Ilona átkúsztak a konyhába, Ilona előkapott egy adag töltött paprikát, forrón Zoli elé tette.
Mit kezdjünk most? kérdezte halkan.
Fogalmam sincs. Várjuk meg, mit mondanak ők, hátha lesz valami jó ötlet
Alig végeztek a vacsival, megérkezett a hír: Peti szülei totálisan ellenzik, szörnyű balhé volt otthon, Peti meg úgy tűnik, kiskamasz marad.

Nem telt bele tizenöt perc, Magdi telefonját szorongatva jött ki a nappaliba:
Peti anyukája szeretne beszélni egyikőtökkel…

Ilona rögtön keresztbe fonta a karját:
Na, édesem, vedd át, mert én most nem tudok
Zoli ugyan csúnyán nézett, de végül átvette, kihangosította, a szájára tette az ujját: csend!

Itt Zoltán vagyok, Magdi édesapja.
Erika vagyok, Peti anyja. Ma tudtuk meg, hogy a fiúnk meg a lányuk találkoznak”. De úgy néz ki, túl messze is mentek, ha már ilyen állapotban van. Önök tudnak róla?
Igen, beszélgettünk Magdival.
Remek, most figyeljen rám: mi, és itt kérem érezze az iróniát, határozottan ellenezzük ezt a házasságosdinak csúfolt projectet! A mi fiúnknak tanulnia kell, diploma, karrier, nem pedig a főiskola első évében apának állni. Azt hiszik, hogy gyors esküvő majd mindent megold? Az önök lányának nyilván jól jön, hogy Peti nem épp szegény, lakás is akad, nem is akárki. Nőként megértem a lányát, hogy siettetné a dolgot, de anyaként mindent elkövetünk, hogy felejtsék el a fiunkat. Peti már tudja a véleményünket, kértük, hogy Magdit többet ne zavarja. Abortusz vagy szülés, bennünket nem érdekel. Viszonthallásra.

Le a telefon. Zoli nézett a két nő családtagjára.
Na, hallott mindent mindenki? Semmi abortusz, azzal csak a lélekbe gázolsz, meg a testnek sem tesz jót! Nem a világ vége. Van ilyen. Lesz majd tanulmányi szünet, visszajössz aztán később az egyetemre. Anyagilag támogatunk, vigyázunk a picire is. Ezekre meg majd még szót váltunk… Fel a fejjel! Kicsit igyatok valeriánát, vagy inkább teát, sírni lehet öt percig, utána összekapjuk magunkat!

Elhívta Ilonát, suttogott neki:
Fektesd le mára Magdit magadhoz, nehogy a bánat vagy düh valami butaságra sarkallja. Beszélgessetek még, én meg alszom a lány szobájában.

Egy óra múlva csöngetés.
Ki a csuda az ilyenkor? morrant Zoli, majd kinyitott.
Fiatal fiú, szemüveges, aknés bőr, sumák mosoly ki más, mint Peti!

Péter! ugrott nyakába Magdi. Eljöttél értem?
Hát persze! Szeretném Magdit magammal vinni, Zoltán bácsi, Ilona néni
Hová vinnéd, áruld már el?
Nem tudom még, tán bérelünk lakást. Elmúltunk tizennyolc, senki nem akadályozhat meg! Jössz, Magdi?
Megyek! Bárhova megyek veled!

Ácsi, srácok! Zoli feltartotta a kezét. Egy gyors kérdés. Anyukád mondta, hogy te is ellene vagy a nagy tervnek.
Na, az csak a színjáték volt válaszolta Peti lazán. Anyu mondja, apu bólogat rá, én csak azt hazudtam, hogy egyetértek, hogy ne zárjanak szobába. Fogtam a személyit, bankkártyát, és hipp-hopp, itt vagyok.
Hát, ez legalább bátor húzás! Szóval: külön mentek lakni, miből élsz?
Gyűjtöttem valamennyit, melóztam esténként, van egy Youtube-csatornám, befolyik egy kis pénz, azon elleszünk egy ideig felelte Peti.
No, ez már jobban hangzik… Ilonám, szerinted engedjünk a fiatalok kedvéért?
Nem tudom Éjjel nehéz jó döntést hozni.
Jól beszélsz, éjszaka ne menjenek sehova. Maradtok nálunk, Peti alszik a nappaliban, amíg csak barát státuszban vagy mondta határozottan Zoli. Addig értesítsd anyádat, hogy barátoknál alszol. Előkészítjük a talajt a teljes igazsághoz, de balhé nélkül! Az iskola fontos, senki nem hagyja ott! Magdi mehet majd szülni, utána vissza… Mi segítünk, pénzt is adunk, gyereket is pesztrálunk, de dolgozni helyettetek nem fogunk. Páros esküvő, kis összejövetel. Ha majd összeraktok rá pénzt, lehet nagy lagzi Jó ez így?
Igen! vágta rá Peti.

Hát, én rendes esküvőt szerettem volna, fátyollal, limuzinnal, lagzival… húzta a száját Magdi.
Most nem ez a lényeg, majd ráér még. Most legyen gyors, szerény szertartás, aztán ha lesz rá keret, jöhet a habos-babos, mulatós pótlagzi!

Jó, ahogy akarod bólintott Magdi.
Na, gyerekek, most már menjetek aludni, holnap mindenki korán kel!

Később, amikor Zoli benyitott a konyhába vízért, utolérte Ilona.
Figyelj már, hogy lettél te ilyen hirtelen rugalmas apa?
Hirtelen? Olyan ideges lettem annak a némbernek a dumájától, majd lerágtam a körmöm. És akkor megjött ez a szemüveges, akit eddig papucsnak gondoltam aztán végül igazi férfinak bizonyult! Nem futamodott meg, kiállt Magdiért. Ilyenért már oda lehet adni a lányt!
Te mindig tudod, mikor kell okosnak lenni mosolygott Ilona, és kiosztotta az alvóhelyeket.