Erzsébet lekapcsolja a számítógépet és készül hazamenni.
Erzsébet, keresik önt, egy fiatal lány beszélni szeretne önnel. Azt mondja, magánügyben.
Engedje be, várom.
A szobába belép egy alacsony, göndör hajú, rövid szoknyás lány.
Jó napot kívánok. Alíz vagyok. Szeretnék üzletet ajánlani.
Jó napot, Alíz. Érdekelne, miről lenne szó? Nem emlékszem, hogy ismernénk egymást
Önnel nem, de a férjével, Kristóffal nagyon is. Tessék.
Alíz egy papírt tesz az asztalra. Erzsébet átfutja.
Alíz Kiss, terhesség 5-6 hét
Ez meg mi? Nem értem Miért mutatja ezt nekem?!
Mit magyarázzak ezen. A férjétől vagyok terhes.
Erzsébet meglepetten néz rá. Ez meg honnan jött?
És mit akar tőlem? Hogy gratuláljak?
Nem. Pénzt szeretnék de csak ha a férje magának fontos.
Mégis miért kér pénzt?
Elvetetem a gyereket és örökre eltűnök Kristóf életéből. Ő nem tud még róla, önhöz jöttem először. Ha visszautasítja, Kristóf hozzám költözik, hisz ön meddő és nem szülhet. Tudom, mi a helyzet önöknél. Nos?
Erzsébet próbálja összerakni a mozaikot.
És mennyi pénzt kér a hallgatásáért?
Csak tízmillió forintot. Aprópénz magának. Cserébe együtt maradhatnak öregkorig
Micsoda nagylelkűség! Köszönöm a lehetőséget. Alíz, hagyjon itt egy telefonszámot, átgondolom és visszahívom.
De gondolja át gyorsan, mert nem sokáig lehet húzni, ha még időben akarok abortuszt.
Alíz ráírja a számát egy papírra, majd lassan kisétál az irodából.
Erzsébet, megy már haza? A takarító már vár
Erzsébet félbehajtja a papírt és táskájába teszi.
Igen, indulok. Viszlát holnap, Angéla!
Erzsébet kimegy az irodából és beszáll az autójába. Mi volt ez az egész?! Ki ez az Alíz? Tényleg Kristóf az apja?
Otthon újra elolvassa a cédulát. Át kell gondolnia, hamarosan Kristóf is hazaér
Drágám, itthon vagyok! Mi ez a finom illat?
Gyere, nézd meg
Kristóf dörzsölgetve a kezét belép a konyhába. Erzsébet a fotelben ül, lábait keresztbe téve, áthatóan néz rá.
Mi van? Miért nézel így rám, már-már meg is ijedek
Kristóf, ki az az Alíz Kiss?
Egy kolléganő a cégnél, amivel dolgozom. Miért?
Azt mondja, terhes tőled Tessék, olvasd el.
Kristóf döbbenten veszi el a papírt, végigfut rajta.
Ez lehetetlen Semmi sem volt köztünk. Ez hogy lehet?
Te tudod a legjobban. Tőlem hárommilliót kér, hogy elvetesse. Azt állítja, ha nem fizetek, te hozzá költözöl.
Nem értem Miért talál ki ilyesmit? Esküszöm, semmit nem tudok, fogalmam sincs, mi ez! Buta hazugság.
Én is ezt gondoltam. Nem mintha azt hinném, hogy szent vagy De érzem, hogy hazudik. Pénzt akar szerezni.
Bármilyen vizsgálatot vállalok, nincs félnivalóm. Nekem te vagy az egyetlen, drágám
Rendben, értem. Együnk vacsorát.
Másnap Erzsébet felhívja Alízt, behívja az irodába. Fél óra múlva már ott is van.
Hallgasson ide, Alíz. Kristóf nem lehet ennek a gyereknek az apja. Hiszek neki. Nem sikerült könnyű pénzhez jutnia. Nyugodtan elvetetheti a babát.
Furcsa nő maga Miért bízik benne ilyen vakon? Ennyire magabiztos önmagában? Nézett mostanában tükörbe? Negyven éves múlt, azért akárhogy néz ki, mindig lesz fiatalabb és szebb.
Van még mondanivalója?
Van. Felajánlom, hogy megvásárolhatja a gyereket. Elvégezhet bármilyen tesztet, az apja Kristóf ebben száz százalékig biztos vagyok.
De ő azt mondja, nem volt köztetek semmi. Ez hogy lehetséges?
Kimondom az igazat. Másfél hónapja volt egy céges összejövetel, amin megismerkedtünk Kristóffal.
Nemrég közös ismerősünk mesélte, hogy Kristóf egy gazdag nő férje, akinek nem lehet gyereke még béranyával sem. Természetesen jó lenne szülni egy gyereket, saját pénzért. Ideális beugró.
Próbáltam csábítani Kristófot, de hidegen hagytam pedig más férfiak bolondulnak értem.
Fiatal vagyok, csinos, formás. Akkor más módszert választottam. A nővérem gyógyszerész, neki köszönhetek egy bizonyos port. Ha valaki elfogyasztja, átmenetileg zavaros az elméje, nem emlékszik semmire.
Adtam Kristófnak az italába titokban egy adaggal. Aztán hazavittem, ő meg engedelmes volt, semmit sem fogott fel.
Szerencsére épp ovuláltam, így teherbe estem. Kristóf semmire nem emlékszik. Létezik ilyen. Videóm is van róla.
Alíz Erzsébet elé teszi a mobilját, elindít egy felvételt. Kristóf meztelenül, üres arccal, lefekszik az ágyra, mozdulatlanul tűri a felvételt.
Nekem nem gond az abortusz, egészséges vagyok. A pénzt viszont szeretem, főleg, ha könnyen jön. Nem gondolom, hogy feljelentene, az ön beosztásával csak botrány lenne.
Azt hittem, elfogadja az alkut, de nem. Akkor készen állok megszülni és önnek adni a gyermeket. Orvoshoz járok, rendesen táplálkozom, mindent vállalok. Tízmillió forintért maguké a gyerek.
Erzsébet csak néz rá, megdöbbenve.
Alíz, szavakat se találok! Maga csaló, börtönbe való!
Mit tehetek! Tartozásom van, pénz kell, minden eszköz megengedett. A gazdag pasim hirtelen meghalt, mást kell találnom.
Erzsébet, gondolja át. Három nap múlva telefonálok.
Alíz kimegy. Erzsébet vizet iszik, fáj a feje. Micsoda élethelyzet
Este elmondja az egészet Kristófnak. Ő is ledöbben.
Engem kihasznált Feljelentem!
Kristóf, manapság bármi megtörténhet. Nézzük inkább úgy, hogy a klinikán már bebizonyítható DNS-vizsgálattal: héthetes kortól a magzat apja ki tud derülni.
Előbb tisztázzuk, a tiéd-e, aztán lépünk. Mindig nagyon vágytunk saját gyerekre, de nem sikerült. Árvaházból eszünkbe se jutott örökbe fogadni. Ha ő tényleg a tied, bárhogy is fogant, talán Isten adott nekünk egy lehetőséget, hogy szülők legyünk. Gondoltál már erre?
Ja, most még dicsérd is! Ugyan már Fizessek ezért a pénzt? Elveteti és kész!
Kristóf dühösen otthagyja.
Erzsébet gondolataiban tíz évet ugrik vissza
Ő és Kristóf egy szakon tanultak. Szerelem első látásra, igazi románc. Együtt béreltek lakást, házasság, majd munka és karrier. Erzsébet nagybátyja támogatásával céget alapított, felvirágoztatott a tartozását visszafizette jócskán. Kristóf saját kis boltot nyitott, jól éltek. Gyereket azonban nem sikerült.
Egy este étteremből sétáltak hazafelé, csodás égbolt alatt. Egy részeg csapat rájuk rontott, az egyik késsel Kristófot támadta, Erzsébet azonban elé állt, ő kapta a hasba a szúrást.
Napokig küzdöttek az orvosok az életéért, végül életben maradt, de eltávolították a méhét, petefészkét nem lehet már sosem anya.
Ez a hír összetörte. Kristóf próbálta vigasztalni, de mindig magát hibáztatta.
Erzsébet olykor templomba járt, gyertyát gyújtott, imádkozott szeretteiért, gyakran adott alamizsnát is. Egyszer egy idős asszonynak segített a templom bejáratánál.
Köszönöm, drága. Látom, nagy szomorúság ül rajtad, de ne aggódj szólt az öregasszony.
Igen, nagymama, minden rendben, csak sosem lehet saját gyerekem. Nehéz beletörődni
Tudom, én magam is gyermektelen vagyok. De neked lesz gyermeked s ráadásul egészen különös módon jön majd el hozzád
Erzsébet csak megvonta a vállát, ment tovább. Mit tudhatna ő
Lemondott róla, csak a munkájának élt. Kristóffal a kapcsolatuk even erősebb lett. És most ez
Erzsébet meggyőzi Kristófot is, hogy adjanak vért DNS-teszthez. Alíz is vállalja, kilenc hetes terhesen. Az eredmény: a gyerek Kristófé.
Mondtam, hogy nem hazudtam! Most akkor jöhet a pénz? vigyorog Alíz.
Hallja, Alíz. Ha pénzért béranyát akartunk volna, egy másik nőt simán találtam volna, ráadásul ennyiért többet is. De így hozta a sors, így elfogadjuk a gyereket. Másfél milliót kap, nem többet. Megíratjuk a papírokat, minden szabályosan megy.
Én hárommillióról beszéltem! Mi ez az alku?
Most mi diktáljuk a feltételeket. Ha nem tetszik, nem kap semmit s örüljön, hogy nem jelentettük fel. Túl jók vagyunk.
***
Kristóf, sikerült megegyezni vele. Lesz egy kisbabánk.
Erzsi, tényleg Még pénzt is adjunk ezért?
Talán a sors adta ezt a lehetőséget, el kell fogadni.
Alíz a terhesség alatt rendszeresen orvoshoz jár, mindent az előírások szerint tesz. Időre megszületik az egészséges kisfiú.
Alíz lemond róla, Kristóf mint édesapa hazaviszi. A papírmunka lezárul, Alíz a pénzzel eltűnik az életükből. Mindenki azt hiszi, béranya szülte a fiút.
Köszönöm, hogy megszülted a férjem gyermekét mondja Erzsébet búcsúzóul Alíznak.
A baba, Andris, Erzsébetnél és Kristófnál talál igazi otthonra.
Kristóf, nézd csak, mennyire hasonlít rád
Gondolod? Nem nagyon értek a csecsemőkhöz Bár szerintem ugyanilyen jóképű, mint én.
Emlékszel arra az öregasszonyra a templom előtt, akiről meséltem? Megjósolta, hogy így lesz Hihetetlen módon lett gyerekünk.
Kristóf és Erzsébet boldogan néznek a kisfiukra. Nem tudják, mi lesz a jövőben, de most boldogok.
Gyakran egészen különleges módon teljesülnek a kívánságaink
***
Néhány hónappal később a hírekben Erzsébet látja: Alízt holtan találták a lakásában, a körülményeket vizsgálják. Hát, ez lett a végeErzsébet percekig mozdulatlanul ül a tévé képernyője előtt. A hír szinte álomszerű: Alíz, aki fájdalmat, zavarodottságot hozott az életébe, most csendben, végleg eltávozott. Nem tudja, sírjon-e vagy megkönnyebbüljön; lelkében kavargó érzések ütköznek. Egy pillanatra megfogja a kis Andris kezét, figyeli a baba békés, puha ujjait, az élet csodáját, amely annyi szenvedésen és fordulaton át jutott hozzájuk.
Küldetéstudat, anyai szeretet, fájdalom, bűntudat és hála csap össze benne. A gyermek arcán megcsillanó mosoly mindennél többet jelenthet: mintha maga az élet akarta volna, hogy Erzsébet anya legyen, akkor is, ha a sors kifürkészhetetlenül, kíméletlenül és váratlanul formálta így.
Az ablaknál állva, karjában a kisfiúval, Erzsébet kitekint a langyos, tavaszi délutánba, a fák lombjai között átcikázó napfénybe. Halkan suttogva mondja: Talán így kellett lennie. Andrisnak itt a helyenálunk, velünk, szeretetben. Kristóf halk léptekkel mellé áll, átkarolja. Egy percre mindketten lehunyják a szemüket, hálát adnak azért a csodáért, ami nekik adatott.
És ahogyan a város lassan leereszkedő alkonyában a harangok kondulnak, Erzsébet szívében elcsitul a múlt vihara. Tudja, hogy hibák, titkok, veszteségek is vezethetnek boldogsághoz és hogy egy gyermek érkezését néha végzet irányítja. Most már nem vár tovább különleges csodát: a legváratlanabb ajándék ölelő karjaiban fekszik, és a jövő új reményt tartogat számukra.
Odakint, a templom előtt egy idős asszony mosolyogva ül a padon, a lemenő nap fényében. Ha Erzsébet most arrafelé járna, talán felnézne rá, s mintha százéves bölcsességgel, csak ennyit mondana: Lám, leányom, a szeretet mindig utat talál.
Kristóf és Erzsébet összebújva nézik alvó kisfiukat, és abban a csendes, kékes alkonyban már biztosak: bármi is történt, mindez értük volt. Most már végre otthon vannak igazi családként.
