Csendesen ültem a nappaliban, amikor megszólalt a csengő. Az ajtó kitárult, és anyósom, Magdolna néni szó nélkül, sőt, engem is félrelökve rontott be a lakásba.
Na, drága menyecske, mesélj csak: miféle titkaid vannak még a férjed előtt? förmedt rám rögtön.
Először megzavarodtam mi történt már megint? Hiszen a férjem, András, még haza sem ért, aztán próbáltam lehiggadni.
Napom egyébként fárasztóan telt. Tudtam, hogy este az irodában leszek: rendkívüli ellenőrzést szervezett a vezetőség, így előre jeleztem Andrásnak, hogy későn érek haza.
András korábban már hazaért, egyedül. Körülnézett a konyhában, de nem talált vacsorát hiszen se időm, se energiám nem maradt már főzni. Sótlanul főzött magának pár szendvicset, leült a tévé elé, és kapcsolgatni kezdte a csatornákat. Alig talált egy számára érdekes sportadást, amikor dörömböltek az ajtón.
Anyósom, Magdolna, mindent elsöprően rontott be:
András, idehallgass! Most mondd csak, tudod te, hogy a feleségednek, Annának, van még egy lakása Budapesten? És azt kiadja, a pénzt pedig titokban tartja előled!
András csak nyögött:
Anya, kérlek, ne higgy már minden szóbeszédnek, amit az Irénke terjeszt! Ő mindenkiről gyűjti a pletykát, te meg ülsz és csüngsz a szavain.
Most ne kezdjél ezzel! Ez teljesen biztos! Mert az a lakás, amit Anna kiad, az Irénke szomszédjának az unokahúga bérel! Tizenötvenezer forintot fizetnek havonta, és ők azt mondják, olcsón jutottak hozzá. Ráadásul már több mint két éve megy ez a dolog!
András meglepődött valóban, nem tudott erről semmit.
Amikor hazaértem, már mindketten vártak rám a konyhában. Anyósom természetesen nem mozdult, kíváncsian várta, hogyan fogok magyarázkodni. Hogy ne legyen tétlen, össze is ütött valami vacsorát, Andrást pedig már megetette.
Ahogy beléptem, két tekintet fúródott belém vizslatóan.
Anyósom kezdte a kihallgatást:
Na, csak mesélj, drága Annácska, milyen titkaid vannak még a férjed előtt?
Nincsenek… legalábbis úgy gondoltam feleltem csendesen.
Hát persze! És a Szuglói út 43. alatti lakás? szinte kiabált.
Mi köze ennek a lakásnak bármilyen titokhoz? hökkentem meg.
Hát csak annyi, hogy azt kiadod, és a pénzt előle szépen elhallgatod! jelentette ki Magdolna néni.
Tényleg, Anna, hogy is van ez? kérdezte most már András is. Honnan van az a lakás, és tényleg kiadod? Miért nem szóltál róla? Mire költöd a pénzt?
Az a lakás anyukám nagynénjéé volt, Piroska nénémé. Amikor ő meghalt három éve, rám hagyta ezt elmondtam neked, Andrásom, csak akkor annyit mondtál, legalább többé nem kell szaladgálnom hozzá.
Arra is kértelek, segíts a temetés körül, te meg azzal jöttél, sok munka, nincs idő…
De miért pont neked hagyta a lakást? faggatózott tovább Magdolna néni.
Valószínűleg, mert senki más nem törődött vele, csak én feleltem.
És miért nem beszéltél erről Andrásnak? nem hagyta annyiban.
Ugyan mi köze lenne Andrásnak az én örökségemhez?
Hogyhogy? Hiszen ő a férjed! hökkent meg anyósom.
Hát és aztán?
Ez komoly? kiabált Magdolna néni. Az a pénz a család közös kasszájába kellett volna menjen, te meg csak úgy magadra költöd!
Igen, magamra, mert jogom van hozzá! Ez örökség, tehát a saját tulajdonom. Amit ebből szerzek, akár eladom, akár kiadom, az is az enyém. Nem tartozom senkinek számadással.
András most már őszintén neheztelt:
Tavaly szereltem javíttattam a kocsit, két prémiumomat is ráfordítottam! Erre kiderül, hogy neked volt pénzed és magadnak tartottad meg?
András, az a te autód. Amikor kértél valamit, vagy kocsival vitél, mindig elfoglalt voltál, vagy azt mondtad, nem esik útba, inkább hívjak taxit.
Az elmúlt évben háromszor fuvaroztál: egyszer piacra karácsony előtt, egyszer elvittél a munkából, mert otthon felejtetted a kulcsod, aztán a balesetihez, mikor kiment a bokám.
Akkor mi értelme lenne nekem a saját pénzemből javítani a te autódat, amin én szinte sosem utazom?
Mennyi pénzed gyűlt már össze? kérdezte Magdolna néni. Talán már millió is van.
Valamicske, de nem millió. Egyébként, András, emlékszel, hogy két főiskolás lányod is van? Mikor küldtél pénzt utoljára nekik? kérdeztem vissza.
Úgy tudom, dolgoznak is mondta bizonytalanul András.
Igen, tanulnak, de néha melóznak is! Ha viszont dolgozni járnak, nem tudnak tanulni! Gondoltál már erre?
De miért nem mondtad el az örökséget azonnal? faggatott tovább András.
Mert pontosan tudtam, hogy akkor rögtön ilyen kihallgatásban lenne részem. És volt egy másik ok is: ott volt szemem előtt a példa, amikor te, Magdolna néni, a kisebbik fiad feleségét, Katát a férj előtti lakásából kiügyeskedted.
Mit beszélsz össze-vissza?
Hát mit? Egy évig győzködtétek Katát: “Miért tartogatod azt a panellakást? Inkább eladjuk, veszünk belőle telket, majd együtt pihenünk nyáron a szabadban.”
Eladtátok a lakást, vettetek telket, s kire íratta át? Rád, Magdolna néni! Katának nincs joga odavinni a családját se, barátait se, csak egész nyáron kapálhat. Köszönöm, ezt én nem kérem!
Szégyentelen vagy, Anna! vágott vissza anyósom. Csak magadra gondolsz!
Tőled tanultam, Magdolna néni vágtam vissza.
András, hallod ezt?! A menyed nekem beszólt!
Szerintem csak az igazat mondja mondtam halkan. Most, hogy megtudtátok az örökséget, rögtön itt termettetek. Mi végből? Hogy kikérjétek a részeteket?
Természetesen, hogy a család érdekeire költse azt a pénzt!
Csak arra fog jutni, amire én helyesnek tartom! Nem megy autóra, nem megy Magdolna néni telkére!
Együtt is eldönthetnénk, mire való háborgott az anyósom.
Negyvenhat éves vagyok. Tudom, hogy mire költöm a pénzem. Nem vagyok gyerek.
De mások érdekeit is figyelembe kéne venni! tört ki Magdolna néni.
Kinek az érdekét? Az önét? Látja, ezért hallgattam az örökségemről. Így csak a magam és a gyerekeim hasznára költöm!
Gyerekek táplálása, tanulmányaik ez az én feladatom.
És így is marad. Javaslom, Magdolna néni, felejtse el, hogy egyáltalán volt ilyen örökség!
Tehát magad költöd majd el?
Így van!
És a férjednek sem adsz belőle? próbálkozott még egyszer az anyósom.
Akkor osztom meg, ha helyénvalónak tartom. Az én családom: én, a férjem, a gyerekeim. A többiek csak rokonok mondtam ki végül.
Magdolna néni végül üres kézzel távozott, de ez nem vette el a kedvét, hogy legközelebb újra próbálkozzon, ha alkalom kínálkozik. Én pedig eldöntöttem, nem engedek: ahol lerakják, ott nő a fű.
