Nappali kakukk túlkiabálta
Ez már nevetséges! csattantam fel hangosan. Gyuri, gyere csak ide gyorsan! Azonnal!
A feleségem épp akkor tolta le a cipőjét a bejáratban, miközben a gallérját gombolta ki idegesen.
Mi az, megint mi történt? Alig estem haza a munkából, szétrobban a fejem
Mit hogy MI?! mutattam ingerülten a kád szélére. Nézz csak oda, figyelj. Hol a samponom? És hol van az a drága hajpakolásom, amit tegnap vettem?
Gyuri hunyorogva sasolt végig a tiszta sorban álló flakonokon.
Egy hatalmas kátrányszappanos sampon, egy literes Bojtorján parádézott a sorban, meg egy tömör, barna masszájú krémesüveg.
Őő… Anya hozta be a cuccait. Neki így kényelmesebb, ha minden kéznél van… motyogta, nem mert a szemembe nézni.
Kényelmesebb? Gyuri, ő nem lakik itt! És most nézz le.
Leguggoltam, kihúztam a kád alól egy műanyag lavórt. Benne a drága francia kozmetikumaim, a szivacsom, borotvám.
Akkor most hogy is van ez, Gyuri? A sajátjaimat a koszos lavórba dobálja, a magáét meg szépen felpakolja a kádra!
Úgy döntött, hogy a dolgaimat a felmosó rongy mellé kell dobni, a Bojtorjánjának meg díszhelyet ad a fürdőben!
Gyuri mélyet sóhajtott.
Lili, ne húzd fel magad. Anyám most nagyon rossz bőrben van, tudod jól. Átrakom mindent vissza, aztán vacsorázunk, jó? Anyu amúgy töltött káposztát főzött.
Nem eszem a töltött káposztáját vágtam rá. Miért lóg ő itt egyfolytában? Hogy gondolja, hogy itt parancsolgat a lakásomban, Gyuri?!
Itt úgy érzem magam, mint egy albérlő, akinek nagy kegyesen megengedik, hogy használja a vécét.
Félrelöktem Gyurit, kimentem a fürdőből. Gyuri csendben visszarúgta a lavórt a kád alá.
A lakáskérdés, ami milliók életét vágta tönkre, minket elkerült.
Gyurinak a nagypapától örökölt terézvárosi panel volt, nekem a nagymamámtól egy kellemes, régi polgári lakás Jászai Mari térnél.
Az esküvő után Gyurinál maradtunk ott friss volt a festés, és klíma is volt; az én kétszobásomat meg kiadtuk egy kulturált családnak.
Gyuri szüleivel a kapcsolatunk a diplomatikus távolságtartás és a kedves udvariasság között táncolt.
Ilonka néni és az örökké hallgatag, művelt Jenő bácsi Pest másik végén éltek.
Heti egyszer szokásos teadélután, formai egészségügyi érdeklődések, derűs mosolyok.
Jaj, Lilike, milyen karcsú lettél sütötte rám Ilonka néni torta mellé. Gyurika, miért nem eteted rendesen a feleséged?
Anyu, edzőterembe járunk mindketten legyintgetett Gyuri.
Ez volt minden. Se hirtelen beállítás, se háztartási tanács, se semmi.
A barátnőimnek is szívesen meséltem:
Nekem csodás anyósom van. Nem avatkozik belénk, nem osztja az észt, nem zaklatja Gyurit sem.
Minden ment, míg egy borús kedden Jenő bácsi, harminckét év házasság után összepakolt, átviharzott a noteszével, és az asztalon hagyott egy cetlit: Lementem a Balatonra, ne keress!, majd letiltott minden kontaktot.
Kiderült, hogy a második ifjúság nem csak szóbeszéd igenis egy siófoki szanatóriumi recepciós volt a fő attrakció, ahova az utóbbi években együtt jártak nyaralni.
A hatvanéves Ilonka néni számára összeomlott a világ.
Kezdetben jöttek a sírások, éjszakai telefonok, hullámzó monológok:
Hogy tehette ezt velem? Miért? Lilike, mondd, mit vétettem?!
Én tényleg sajnáltam vittem neki nyugtatót, hallgattam ugyanazokat a történeteket hatszor is sorban, bólogattam, miközben szidta azt a vén csavargót.
De aztán betelt a pohár az anyós örökös panasza a szálkám lett.
Gyuri, ötödször hívott reggel, mondtam reggeli közben. Hogy menj ki és tekerd be neki az égőt az előszobában.
Értem, hogy most magányos meg ilyenek, de Meddig tart ez még?
Gyuri egyből lebiggyesztette a száját:
Magányos, Lili. Hát tudod jól, egy életen át egy férfi mellett, és most apu így
Ne haragudj rá, kérlek
Egy villanykörtét be lehet csavarni egyedül, vagy hívjon szerelőt. De neki muszáj, hogy te menj. Vagy én. Nekem nincs rá szükségem.
És aztán jöttek az éjszakázások Gyuri elkezdett anyjához járni.
Lili, anyu fél egyedül elaludni mondta bűnbánóan Gyuri, miközben összepakolta táskáját. Szerinte ránehezedik a csend. Pár napig ott alszom, jó?
Pár napig? összeráncoltam a homlokom. Gyuri, alighogy összeházasodtunk, már el is menekülsz! Nem akarok a hét felét egyedül aludni.
Lili, ez csak átmeneti. Mindjárt túl lesz rajta.
Az átmenet egy hónap lett.
Ilonka néni négy estét követelt magának, hogy sürögjön-forogjon a fiával, leljen társaságot.
Hol vérnyomást játszott, hol pánikrohamokat, hol dugította el véletlenül a lefolyót.
Láttam, hogy Gyuri kettészakad a két otthon között, és elkövettem azt a hibát, amit később minden nap megbántam.
***
Úgy döntöttem, őszintén beszélek az anyóssal.
Nézze, Ilonka néni, mondtam vasárnapi ebédnél. Ha annyira rosszul esik egyedül ülni otthon, miért nem jön be hozzánk napközben?
Gyuri munkában, én sokat dolgozom itthonról. Itt vagyunk a belvárosban, ki tud menni sétálni, meg üldögélhet is nálunk. Este Gyuri meg haza is tudja vinni.
Ilonka néni furcsán figyelt.
Hát tényleg, Lilike Okos vagy, igazad van. Minek hervadjak ott?
Arra számítottam, hogy heti pár alkalommal beugrik, déltől, estefelé már húz haza
De neki egészen más elképzelése volt: reggel hétkor csöngetett.
Ki az? morogta álmosan Gyuri, ahogy meghallotta a csengőt.
Ő nyitott ajtót.
Csak én! harsogta Ilonka néni a hangszóróba. Hoztam friss túrót!
Áthúztam a fejemen a paplant.
A fenébe már morogtam. Gyuri, hét óra! Honnan szerzett friss túrót ilyen korán?!
Anyu mindig korán kel már húzta is a nadrágját Gyuri. Aludj csak, én beengedem.
Innentől kezdve az élet igazi rémálom lett. Ilonka néni nemcsak bejárt napi nyolc órát élt a lakásban.
Próbáltam dolgozni a laptopnál, de folyton a fülembe szólt:
Lili, ezt a port a tévén miért nem törölted le? Itt találtam egy rongyot, most gyorsan letörlöm.
Ilonka néni, dolgozom! Mindjárt hívásom lesz!
Ugyan, milyen hívás, csak nézed azt a sok képet.
Amúgy is, kislányom, Gyurika ingeit nem jól vasalod. A hajtásnak pengeélesnek kell lennie.
Na gyere, megmutatom, míg azt a sok ügyfelet várod.
Mindenen talált kivetnivalót.
Ahogyan a zöldséget szeletelem: Gyurika csíkokra szereti, nem ilyen kantinos kockákban!
Ahogyan be van ágyazva az ágy: Az ágyterítő lógjon le a földig, nem így, mint egy rongy.
Ahogy a fürdőben szag van: Jó illat kéne, nem ez a dohos!
Lili, nehogy megsértődj kukkantott bele az anyós a levesembe. Ezt kissé túlsóztad.
Gyurikának gyenge a gyomra, kislányom, ezt nem tudtad? Még a végén tönkreteszed a főztöddel! Menj csak félre, majd megfőzöm rendesen.
Jó ez a leves! feszítettem az állkapcsomat. Gyurinak is ízlett, tegnap két tányérral evett belőle!
Ó, csak udvarias, nem akar megbántani, inkább megeszi, szegényke.
Délre konkrétan az idegösszeomlás szélén voltam.
Kimenekültem a közeli kávézóba, órákig ott ültem, csak ne halljam a kioktató hangot.
Mire visszajöttem, csak nőtt a dühöm.
Először a konyhában jelent meg anyósa kedvenc bögréje hatalmas, harsány, Legjobb anyának feliratú csésze.
Aztán a bejáratban helyet kapott egy tartalék kabát, egy hét múlva a szekrényemben egész polcot ürített ki a cuccának és egy párral több köntössel.
Minek ide köntösök? kérdeztem, amikor észrevettem a rózsaszín rémképet a selyem kombinéim mellett.
Hát, drága, egész nap itt vagyok, fáradok, jó átöltözni valami kényelmesbe.
Végül is már egy család vagyunk, minek vagy ennyire mufurc?
Gyuri minden panaszomra ugyanazt mondta:
Lili, légy okos. Neki rossz most. Elvesztette a férjét, kell éreznie, hogy fontos. Egy polc a szekrényből, az fáj?
Nem az fáj, Gyuri! Anyád kiszorít engem a saját lakásomból!
Ne túlozz már. Legalább főz, takarít, segít. Azt mondtad, nem szeretsz vasalni!
Inkább hordom gyűrötten, minthogy őhozza bevasalva! mordultam.
A férjem mintha nem is hallana.
***
A fürdőszobás eset volt az utolsó csepp.
Gyuri, gyere ki kiáltott konyhából Ilonka néni. Hűl a töltött káposzta!
Lilike, gyere, neked külön kevés erős paprikával csináltam, tudom, hogy nem szereted a csípőset.
Egyenesen berontottam, ahol anyós már urasan tette le a tányérokat.
Ilonka néni, kérdeztem hideg nyugalommal. Minek tette el az én dolgaimat a kád alá?
Ő még csak meg sem rezzent. Gondosan kanalazott Gyuri tányérja mellé, majd rám mosolygott.
Jaj, Lilike, ezért aggódsz? Azok a flakonok már szinte üresek voltak, csak foglalták a helyet.
Az illatuk is túl erős, belefájdult a fejem.
Az én termékeim beváltak, azokat tettem fel. Tieidet meg szépen le, hogy ne legyen rendetlenség.
Ugye, nem veszed zokon? Úgyis rendet kellett csinálni.
Zokon veszem, előreléptem. Az én fürdőm. Az én cuccaim. Az én otthonom!
Ugyan, drága, miféle otthonod ez? sóhajtott le Ilonka néni. Ez Gyurika lakása.
Persze, hogy te is itt vagy, de mégiscsak Nem árt a férje anyját tiszteletben tartani.
Gyuri, aki ott állt az ajtóban, elsápadt.
Anyu, kérlek Lilinek is van lakása, csak most itt lakunk
Jaj, az a régi lakás, kit érdekel? Egy öreg, dohos hely.
Gyurika, ülj le. Látod, a feleséged megint harapós, biztos éhes.
Gyurira néztem vártam.
Vártam, hogy majd kimondja, hogy Anya, elég. Átlépted a határt. Pakolj össze, menj haza.
Gyuri egy percig csak nézett kettőnkre, aztán egyszerűen leült.
Lili, komolyan, gyere, egyél. Nyugodtan beszéljük meg. Anyu, te sem voltál korrekt, nem kellett volna elpakolni a dolgokat
Na látod! ujjongott Ilonka néni. A fiam azért tudja.
Te meg, Lilike, olyan mogorva vagy. Nem kell ennyire birtoklózni. A család arról szól, hogy minden közös.
Végleg elszakadt a cérna.
Minden közös? Rendben.
Sarkon fordultam, elhagytam a konyhát.
Gyuri utánam kiabált valamit, de már nem hallgattam rá. Húsz perc alatt összepakoltam mindent, bedobáltam bőröndbe.
A fürdőszobai flakonokat otthagytam majd veszek újat.
Két hang kísért kifelé: a férjem rimánkodott utánam, anyós közben nem mulasztotta el burkoltan ócsárolni engem.
***
Vissza se akartam menni a válópert az első héten beadtam.
A férjem, papíron még, naponta hívogat könyörögve, az anyós meg közben áthurcolkodik a lakásba.
Elhiszem, hogy éppen ezt akarta elérni.
