És mi lesz a lakással? Megígérted! Tönkreteszed az életem!
A férjemmel madarat lehetett volna fogatni velünk, amikor megtudtuk, hogy a fiunk nősül. Még az esküvő előtt titokban megbeszéltük vele, hogy szeretnénk egy lakást venni neki ajándékba. Márió annyira örült ennek, hogy csak úgy ragyogott, amikor elújságoltuk. Nem telt el egy délután sem, hogy a barátai ne tudták volna meg a hírt. Már javában folytak a lecsóillatú előkészületek, amikor derült égből villámcsapásként jött a baj.
A lányunk, Piroska munka után egyenesen a kórházba került egyik percről a másikra rosszul lett. Rögtön odarohantunk az urammal. A vizsgálatok kimutatták, hogy daganata van, azonnal műteni kellett. Persze, komoly összegről volt szó és gyorsan szükség volt rá, mintha legalábbis lottó nyereményt hajkurásznánk. Szerencsére időben felismerték a bajt.
Hát lakást venni ebben a helyzetben, az teljesen kilőve. Mindent megmozgattunk, hogy előteremtsük a kezeléshez szükséges pénzt. Szerencsére a család és a barátok segítettek ők nem maradtak érzéketlenek a szerencsétlenségünkhöz. Ki mennyit tudott, annyit adott. Voltak, akik azt mondták: Maradjon csak nálatok, nem kell visszaadni. Együtt sikerült összekaparnunk a szükséges összeget, hogy Piroska megműtethesse magát.
Na de a fiunk mindenkit túlszárnyalt a nyilatkozatával.
És a lakásommal mi lesz? Megígérted! Tönkreteszed az életem!
Márió szavai után majdnem eldőltem, mint egy fehérvári huszár a disznótoros után. Hogy lehet ekkora önzést mondani? A saját húgáról van szó! Együtt nőttek fel, ketten a szilvásgombóc meg a diós bejgli között. Hogy lehet ugyanarra a polcra tenni egy lagzit meg egy életmentő műtétet? Szavam sem volt. De Máriót semmi sem állította meg.
Miért, neki mindig minden jut, én meg semmit nem kapok?
Itt már nem bírtam tovább, és elkezdtem leordítani a fejét. Kijelentettem, hogy nem akarom többé látni. Erre összeszedte a holmiját, és átköltözött a leendő feleségéhez. Két hétig szóba sem állt velünk.
Ezalatt Piroskát megműtötték. Hála az égnek, minden rendben ment. Néhány hét múlva már kiengedték a kórházból. Egy árva szót sem mondtam neki a bátyja viselkedéséről annyi szégyen elég egy családban, ilyenen ne bosszankodjon szegény lányom. A fiam persze eközben fel sem hívott minket, de a tesójáról sincs hír. Úgy tűnik, egy zuglói lakás többet jelent neki, mint az összes családi lagzis fotó együttvéve.
