Ne bolygasd a múltat
Sokan elgondolkodik az életén, amikor átlépnek az ötvenen, így van ezzel Takács Tímea is. Nem mondhatja, hogy boldog volt a házassága, és mindez férje, János miatt alakult így. Pedig fiatalon, igazi szerelemből mentek össze, mindketten szerették egymást. Azután, amikor Jánosban valami megváltozott, Tímea nem vette észre, mikor történt.
Egy kis magyar faluban éltek, János édesanyja, Magdolna házában. Mindig igyekezett otthon békét teremteni, tisztelte Magdolnát, aki melegséggel viszonyult hozzá. Tímea édesanyja a szomszéd faluban lakott, a legkisebb fiával, sokat betegeskedett.
Magdi, milyen a viszonyod a menyeddel, azzal a Tímeával? kérdezték folyton a falusi kíváncsi asszonyok, ha a kútnál, boltban vagy út közben találkoztak vele.
Rosszat nem mondhatok Tímeáról, tisztelettudó, minden házimunkát elvégez, a gazdaságban is nagyon segít nekem felelte Magdolna mindig.
Hiszi a piszi, béke meg rend nálatok, magasztalod a menyedet, ilyen se volt még, hogy anyós dicsérje a menyét feleseltek az asszonyok.
Magdolna csak legyintett, és továbbment.
Tímea lánya, Boglárka születésekor mind örültek. Magdolna keresgette a saját vonásait benne, Tímea nevetett, neki mindegy volt, kire hasonlít a lánya.
Boglárka három éves lett, ekkor született meg a fiú, Gábor. Újabb örömteli feladatok jöttek. János dolgozott, Tímea otthon volt a gyerekekkel, Magdolna sokat segített, békésen éltek, talán még jobban is, mint sokan. János nem ivott, mint a többi férfiak a faluban, és mások feleségei gyakran keresték részeg uraikat a kocsma körül, ház elé hurcolták őket, miközben szidták, átkozták az életet.
Már a harmadik gyermekkel volt várandós Tímea, amikor megtudta, hogy férje megcsalja. A faluban minden híre gyorsan elterjed, így János és az özvegy Ibolya kapcsolata sem maradt titokban. Valika, a szomszéd is igyekezett tudatni vele.
Timi, harmadjára vagy terhes, Jánoskád meg hálátlan, más asszonyhoz jár mondta nyersen Valika.
Komolyan gondolod? Nem vettem észre rajta semmit csodálkozott Tímea.
Persze hogy nem, két gyerek, a harmadik úton, ház, anyós, gazdaság, miből lenne időd észrevenni? A faluban mindenki tudja, hogy szédelgés van, Ibolya pedig nem is rejtegeti folytatta Valika.
Tímea elszomorodott, Magdolna is tudta, de hallgatott, mert sajnálta a menyét. Volt, hogy a saját fiát leszidta, de János könnyedén elhárította.
Anyám, mit gondolsz, te ott voltál? A nők mindig pletykálnak, ezért nők vetette oda.
Egyszer Valika ismét rohant Tímeához.
Timi, most láttam, János átszaladt Ibolyához! Láttam, téged várandósan nem fog bántani, menj, tépd ki a haját ennek a szégyentelennek! hadarta a szomszédasszony.
Tímea jól tudta, nem volna bátorsága veszekedni Ibolyával, ismerte is; az özvegy asszony kemény volt, férjét a részegség vitte el a Dunán, és mindig veszekedtek, így megerősödött az életben. Végül Tímea mégis elment.
Szemébe nézek Jánoskámnak, hadd mondja meg az igazat, úgyis tagadja az egészet, mondván, csak asszonybeszéd mondta Magdolnának, aki lebeszélte volna.
Timi, te várandósan ne menj sehová, gondolj magadra
Késő őszi este volt, sötét. Tímea kopogtatott Ibolyához a kis ablakon, várta, hogy kiengedik, de Ibolya csak az ajtó mögül szólt ki:
Mit akarsz, minek zörögsz itt?
Nyisd ki, tudom, hogy János nálad van, mondták rendes emberek mondta hangosan Tímea.
Hogyne, most mindjárt! Menj haza, ne nevettess! nevetett ki Ibolya.
Tímea pár perc múlva hazament, megértette, hogy az ajtó nem fog kinyílni. Férje éjfél után jött haza, részegen. Ritkán ivott, de néha előfordult. Tímea ébren volt.
Hol voltál? Tudom, hogy Ibolyánál jársz, együtt isztok, én ott voltam, de nem engedett be… Te is tudod ezt.
Mit találsz már ki, Timi? Nem voltam ott, Gáborral, a sánta barátommal ittunk, úgy elbeszélgettünk, elszaladt az idő.
Tímea nem hitt neki, de nem szólalt meg, nem akarta a veszekedést, késő is volt, egyébként sem volt veszekedős. Tudta, hogy mit tehetne, amíg nem kapják rajta, nem bűnös, ahogy mondani szokás. De egész éjjel gondolkodott:
Hová menjek két gyerekkel, harmadik útban, anya beteg, fiam családjával zsúfoltan lakik, hogyan férnék el náluk?
Anyja gyakran mondta, amikor Tímea panaszkodott a férje félrelépéseire.
Tűrj, lányom, ha már férjhez mentél, gyerekeket szültél, tűrj csak. Azt hiszed, nekem könnyű volt apáddal élni? Ivott és vert minket, emlékszel, a szomszédban is bujkáltunk. Az Úr másképp döntött, elhívta őt, de én tűrtem, legalább Jánoskád nem veri meg, és ritkán iszik. A nőnek mindig tűrnie kell.
Tímea sokban nem értett egyet az anyjával, de belátta, nincs hová menekülnie, nem hagyhatja el a férjét. Magdolna is csitította.
Lányom, hová mennél három gyerekkel? Mindjárt megszületik a harmadik, együtt talán elbánunk Jánossal.
A harmadik gyerek, Borbála, gyenge volt, sokat betegeskedett, a terhesség alatt megélései rányomták bélyegét. Később azonban megnyugodott, Magdolna sokat foglalkozott vele.
Timi, hallottad? szaladt Valika, mint mindig, a faluban ő volt a szócső, hozta a híreket, pletykákat Ibolya befogadta magához Mihályt, akit a felesége kidobott.
Hát befogadta, ám legyen, nem érdekel mondta Tímea, magában megkönnyebbült, hogy férje nem fog oda járni.
De alig telt el egy hónap, Valika újabb hírrel jött.
Mihály elhagyta Ibolyát, visszament a feleségéhez, most meg Ibolya új férfit keres, ő már csak ilyen… De figyelj oda Jánosra, visszaszédül még hozzá! figyelmeztette Valika.
Tímea és János élete megint nyugodtabb lett, Magdolna is örült, de ha már a férfi szívében démon lakik, nem tud nyugton maradni.
Hazafelé Magdolna összefutott régi barátnőjével, Irénnel.
Magdi, hogy lehet az, hogy János ilyen lett? Tímea jó asszony, szép is, anyaként is kitűnő, te is mindig dicséred, mit akarhat még János?
Irén, tán megint másfelé jár János?
Hát persze, most meg a válásból kikeveredett Veronikához, aki a helyi ebédlőben dolgozik…
Magdolna nem mondta el Tímeának, titokban szidta a fiát, kérte, hogy gondolkodjon. De a titok nem maradt sokáig rejtve, a feleség megint megtudta, Valikán keresztül. A könnyek, könyörgések sem segítettek. János továbbra is félrelépett, bár a családját sosem hagyta volna el, tudta, sosem menne el az otthonából. Kényelmes volt számára: otthon a feleség, gyerekek, anyja, a háztartás rendben, és mellettük a kaland, ahova vágyott.
Magdolna már nyíltan szidta fiát, próbálta rábírni a jó útra, de egy felnőtt férfit már nem hallgat meg idős anyja. János rá is kiabált:
Anyám, dolgozom, hozom haza a pénzt, mégis támadtok. Hiszitek a nők szóbeszédét védekezett.
Az idő telt. A gyerekek felnőttek. Boglárka a megyeszékhelyen ment férjhez, ott is tanult a főiskolán, ott maradt. Gábor elvégezte az egyetemet a városban, ott is megnősült, helybeli lányt vett feleségül.
A legkisebb, Borbála, most érettségizik, ő is a városba készül továbbtanulni. János megnyugodott, most már csak a munka és az otthon maradt neki. Sokat pihen, már betegeskedik, teljesen lemondott az alkoholról, régen sem ivott sokat, most már egyáltalán nem.
Timi, valahogy szúr a szívem, hátbasugárzik néha majd újra panaszkodott Timi, fájnak a térdeim, vajon az ízületek, orvos kéne a városban.
Tímea nem sajnálta a férjét. Lelke régóta megkeményedett, annyi könnytől, csalódástól, amit János okozott, amíg megváltozott.
Beteg lett, hát most itthon ül és panaszkodik gondolta magában , menjen, panaszkodjon azoknak, akik miatt hajszolta magát.
Magdolna már elhunyt, férje mellé temették. János és Tímea házában csend honolt. Időnként a gyerekek és unokák hazalátogattak. Mindketten örültek nekik. Az apa jajgatott a gyerekeinek a betegségéről, a feleséget okolta, hogy nem ápolja eléggé. Boglárka orvosságot hozott, aggódott az apáért, sürgölődött körülötte, még az anyjának is mondta:
Anyu, ne veszekedj apával, beteg szegény Tímea nem értette, hogy a lánya apja pártján áll.
Lányom, ő maga kereste a bajt, túl zajos ifjúsága volt, most meg azt akarja, hogy sajnálják. Én is tönkrementem akkor, amikor mindezt átéltem védekezett Tímea.
A fiú, Gábor is igyekszik jobb kedvre deríteni az apját, hozzá inkább közel van, hiszen férfiak…
A gyerekek mintha meg sem értenék Tímeát, amikor magyarázta, hogy apa megcsalta, ő pedig miattuk tűrte el mindezt. Hogyan hagyhatta volna őket apa nélkül? Hányszor volt nehéz és fájó. De mit hallott vissza?
Anya, ne bolygasd a múltat, ne gyötörd apát mondta a nagyobbik lány, öccse is egyetértett.
Ami volt, elmúlt nyugtatta a fia, simogatta a vállát.
Tímeának fájt, hogy a gyerekek inkább az apának adtak igazat, de megértette őket, nem haragudott, hiszen az élet olyan, amilyen.
Végül pedig belátta: az ember nem választhat magának tökéletes múltat, de mindig dönthet arról, hogyan tekint vissza rá. Egy családban is a megbocsátás, a türelem és az összetartás ad igazi erőt, ha képesek vagyunk továbbmenni, a szívünk békét nyerhet. Az élet nem mindig igazságos, de rajtunk múlik, hogy a múlt fájdalma helyett a jövő örömére figyeljünk.
