Nyugdíjas vagyok – amíg a friss, meleg pereceimet árultam a sarkon, majdnem átvertek két úriember öltönyben

Nyugdíjas vagyok miközben perecet árulok, éppen meg akartak vezetni.

Állok a pereces standomnál ott a sarkon, ahol minden nap lenni szoktam amikor két férfi közelít felém. Elegáns ruhában. Öltöny, nyakkendő, bőr aktatáska. Az a fajta, aki úgy néz ki, mintha főnök lenne, de már messziről látni, hogy valami nem stimmel vele.

Jó napot kívánok, hölgyem szólal meg az egyik, azzal a kereskedői mosollyal, amivel előbb átvernek, aztán jó napot kívánnak.

Én vagyok a tulajdonos, fiam. Kérnek egy friss, meleg perecet? Most jöttek ki a sütőből!

Nem is azért vagyunk itt mondja a másik. A standja nagy forgalmú zónában van, és “rendeznie” kellene a papírjait.

Azonnal gyanús lett a dolog, de úgy döntöttem, hogy majd eljátszom a naivat.

Jaj, lelkem, “rendezni”… Én a vércukorszintemmel is alig boldogulok, cukorbeteg vagyok, magas a vérnyomásom, sőt, múltkor azt mondta az orvos, hogy az egekben van a koleszterinem. Maguknak van koleszterinjük? Mert nekem van, és el is mondhatom, milyen gyógyszereket szedek

Asszonyom, csak alá kellene írnia… próbál közbevágni az egyik.

Ne legyen illetlen, ne szakítsa félbe az idős embert! Szóval, ahol tartottam ezektől a gyógyszerektől úgy fel vagyok puffadva, mint egy lufi a vásáron! A lányom, szegény, éppen válófélben… A férje egy lusta semmirekellő, pont, mint az első, megboldogult férjem isten nyugosztalja… Bár élőben sem volt jobb ember…

A másik egyre idegesebb lett, elő is vett néhány papírt.

Asszonyom, itt egy százezer forintos bírságról van szó és

Százezer? Jaj, kisfiam, a bérletre is alig gyűjtöm össze a pénzt! Tudja maga, mennyi most a gáz ára? És a villany? Az unokám, a legkisebb, aki állatorvos akar lenni, bár még csak gimnazista, azt mondja: Nagyi, ne hagyd annyit a bojlerben a meleg vizet! De ilyen korban már csak a meleg víz segít, fájnak a csontjaim

Kérem, hallgasson végig

Nem, maguk figyeljenek rám. Tudják, mit jelent 68 évesen perecet árulni? A nyugdíjam a gyógyszerekre sem elég. Ízületi gyulladásom van térdem, kezem, nyakam is sajog Néha aludni sem tudok a fájdalomtól. Mégis itt vagyok nap mint nap esőben, hóban, napsütésben. Ha nem jövök, nincs mit ennem. És most azt mondja, fizessek százezret? Inkább itt rogyjak össze, legyen ezzel gondjuk!

A két férfi egymásra nézett, már izzadtak is.

Tudjuk lehetne részletfizetéssel is intézni

Részletfizetés? Már a banknak is, a patikának is, a boltnak is részletekben fizetek. Sőt, még a szomszédasszonynak is a fogam miatt. Tudják, mennyibe kerül egy fog? Hatvanezer forint, és az is állami fogorvosnál!

Az egyik már rakta is vissza a papírokat.

De várjon, még nem mondtam mindent. A nővérem dialízisre jár. Tudják, milyen az? Heti háromszor, négy órát ül a gépen. Szenvedés! Az egész család összefog, segítünk neki, de én is minden hónapban adok neki tízezret ebből a pereces keresetemből. És most önök bírságolnának? Miért? Minden papírom rendben van. Engedélyem van az önkormányzattól, be vagyok jelentve, fizetem az adót keveset, mert keveset keresek. Egészségügyi kiskönyvem is van! Megmutassam?

Elővettem a pénztárcámat tele volt papírokkal.

Tessék! Az engedélyem jövő évig érvényes. Aláírva, lepecsételve. Maga melyik osztályról is jött?

Már hátráltak.

Ja, nem mondták? Érdekes Mert én lehet, hogy nyugdíjas vagyok, de nem vagyok buta. Mielőtt perecet árultam, 35 évig dolgoztam a városházán pont az engedélyezési osztályon. Tudom jól, kitől mit lehet kérni, és hogy egy igazi ellenőr nem jön olcsó zakóban, és soha nem kér pénzt kézbe bizonylat nélkül!

És még valamit tudok: a sarkon ott a kamera. A vejem rendőr. Ő szerezte nekem a helyet, pont mert biztonságos. Telefonáljak neki? Három utcára lakik.

Már majdnem futásnak eredtek.

Nem, hölg asszonyom, valami félreértés volt

Vigyenek perecet az útra! kiáltottam utánuk. Hogy lássák, nincs bennem harag!

A törzsvásárlóm majdnem könnyesre neveti magát.

Fél óráig elbírtad őket, hallgattak csak!

Hát, tudod, a fele nem is igaz, amit mondtam. Nincs cukrom, a lányom jól van, a nővérem egészséges. De ezek a csalók azt hiszik, hogy ha valaki idős és szegény, akkor buta is.

És a rendőr vejed?

Az igaz. És a kamera is. És a papírok főleg azok! Mert egy dolog szegénynek lenni, de más egyszerűnek lenni. Én azért árulok perecet, mert a nyugdíjak siralmasak, nem azért, mert nem tudok számolni.

Rátettem a megszokott pereceket, még több cukorral, és folytattam a napomat.

Szerinted is: a szegénység teszi kiszolgáltatottá az embert, vagy az élettapasztalat és a furfang többet ér, mint bármilyen diploma?

Rate article
Add a comment

;-) :| :x :twisted: :smile: :shock: :sad: :roll: :razz: :oops: :o :mrgreen: :lol: :idea: :grin: :evil: :cry: :cool: :arrow: :???: :?: :!:

five × one =

Nyugdíjas vagyok – amíg a friss, meleg pereceimet árultam a sarkon, majdnem átvertek két úriember öltönyben
A nivelat pământul. A făcut Mariei straturi de flori. A construit foișorul. Și-n casă se simțea mâna unui bărbat puternic. Da, bine a ales Maria bărbatul! Absolut bine. În plus, Igor mai și muncea, încercând să-i aducă Mariei cât mai multe cadouri. — Tu nici nu m-ai iubit. Te-ai măritat cu mine fără dragoste. Acum, când m-am îmbolnăvit, o să mă lași…? — Nu te las! – a spus Maria, îmbrățișându-l pe Igor. – Ești cel mai bun soț! Niciodată nu te las… Maria a trăit douăzeci și cinci de ani ca femeie măritată, mereu atrăgând privirile bărbaților – deși n-a fost niciodată o frumusețe. Nu s-a despărțit de soțul ei, deși era un om destul de dificil. Ba chiar l-a dus pe ultimul drum pe Vadim, după ce i-au căsătorit fata și aceasta a plecat în Italia. Maria a rămas singură într-o casă mare, construită toată viața împreună cu bărbatul ei. Casa era mare pentru o singură femeie – iar la casă îți trebuie mână de bărbat… Fiica a venit la înmormântare și i-a propus mamei să vândă casa sau să se mute cu ea în Italia. — Nu! Eu nu am construit casa asta ca s-o dau pe nimic. Nici de Italia voastră nu mă lipesc! – a spus Maria, jumătate râzând printre lacrimi. Deși Vadim a fost ba grijuliu, ba rău la nervi, Maria nu s-a plâns niciodată și a dus-o 25 de ani cu el. După ce fiica a plecat înapoi, Maria a rămas singură. Dar n-avea să stea mult așa. N-a durat nici jumătate de an până când au apărut pretendenți: Dima, elegant și vorbăreț, și Igor, bărbat simplu, priceput la toate și cu inimă mare. Cu toate că inima Mariei trăgea spre Dima, până la urmă l-a ales pe Igor – omul cu mâini de aur, care vorbea puțin dar făcea multe. S-a recăsătorit relativ repede, spre surprinderea prietenelor, iar Igor, bucuros nevoie mare, a transformat casa și curtea Mariei într-un mic paradis. Au trăit fericiți patru ani împreună, până când Igor s-a îmbolnăvit grav. Maria a rămas neclintită lângă el, iubindu-l și având grijă de el, chiar dacă viața lor s-a schimbat mult. — O să mă lași acum? – o întreba Igor cu teamă. — Nu te las! Te iubesc și niciodată nu te las… În ciuda greutăților, au rămas unul lângă altul, iar în curtea cu flori și în foișorul lor, au găsit din nou fericirea împreună. **A nivelat pământul, a construit foișorul și a făcut straturi de flori pentru Maria. În casa lor se simțea mâna bărbatului pe care l-a ales bine. Dar când boala l-a doborât pe Igor, Maria i-a jurat că nu-l va lăsa niciodată. O poveste adevărată de dragoste și statornicie care învinge toate greutățile**