Amikor egy férfi nem akar változni… nem is fog megváltozni. Mindegy, mennyire szereted őt. Mindegy, hányszor adsz neki új esélyt, teret, időt… hányszor mondod el neki az igényeidet, beszélsz nyugodtan, sírsz csendben, vagy árasztod el szeretettel abban a reményben, hogy egyszer felnő, és melléd nő. Ha ő eldöntötte, hogy ugyanolyan marad — csak olyan nőt keres majd, aki ezt megengedi neki. Egy nőt, aki nem hívja ki őt. Aki nem vár el fejlődést. Aki nem követel érzelmi érettséget, amit ő túl lusta… vagy túl gyáva… hogy kifejlesszen magában. Ez nem szerelem. Ez kényelem. Ez túlélés. Ez egy férfi, aki a legegyszerűbb utat választja — mert amikor valaki nem gyógyította be a sebeit, a felelősség nyomásnak hangzik, az igazi kapcsolat pedig fenyegetésnek tűnik. Nőként… ne keverd össze a magas elvárásaidat azzal, hogy „túl sok” vagy. Nem kívánsz túl sokat, amikor olyan dolgokra vágysz, mint: őszinteség, kitartás, tisztelet, érzelmi biztonság… és egy olyan kapcsolatra, ahol két ember együtt fejlődik. Ezek alapok. Ez a minimum. És az igazi férfi már akkor elkezd dolgozni rajta, mielőtt helyet kérne az életedben. De amikor a férfi nem akar fejlődni… amikor még mindig gyerekes szokásokban él, amikor az egót választja a fejlődés helyett, és menekül a nehéz beszélgetések elől… akkor az erőd megijeszti majd. A tisztánlátásod kritikának hangzik számára. A határaidat elutasításnak érzi. Nem azért, mert te bármit rosszul csinálsz… hanem mert ő nincs hozzászokva olyan nőhöz, aki tudja, mennyit ér. És ahelyett, hogy felnőne — inkább visszalép. Ahelyett, hogy megtanulna kommunikálni — azt mondja majd, túl érzelmes vagy. Ahelyett, hogy lépést tartana veled — keres valakit, aki kevesebbet vár el… többet ad… és nem követel fejlődést. Mert ez könnyebb. Biztonságosabb. Kényelmesebb. Valakit, akit könnyen befolyásolhat. Aki inkább lenyel mindent. Aki hallgat. De ne engedd, hogy ez megrendítsen! Ne hagyd, hogy az ő választása kételyeket keltsen benned. Sokszor nem arról van szó, hogy nem voltál elég jó neki… hanem, hogy túl sok voltál annak a verziójának, amiben ő kényelmesen elvan. Te vagy a tükör. És ő nem áll készen, hogy belenézzen. Mert te nem csak azt mutatod meg, ki vagy… hanem azt is, hogy milyen lehetne ő, ha volna bátorsága fejlődni. Engedd hát el! Maradjon meg abban a középszerben, ha azt választja. De te — soha ne alacsonyodj le egy olyan férfihoz, aki nem hajlandó felnőni. Nem te vagy „túl sok nő”… ő egyszerűen nem elég férfi. És ez nem teher, amit neked kell cipelned.

Amikor egy férfi nem akar változni… akkor nem is fog.
Mindegy, mennyire szereted őt, mennyiszer adsz esélyt neki, mennyi teret, mennyi időt…
mindegy, hányszor magyarázod el, mire van szükséged, beszélsz higgadtan, sírsz csendben
vagy öntöd el szeretettel abban a reményben, hogy egyszer majd felnő, és melléd lép.
Ha ő eldöntötte, hogy ugyanaz marad
csak olyan nőt keres, aki ezt hagyja neki.
Egy nőt, aki nem kérdőjelezi meg,
aki nem várja el a fejlődést,
akitől nem kér érzelmi érettséget,
amit ő túl kényelmes… vagy túl félős… kifejleszteni.
Ez nem szerelem.
Ez puszta kényelem,
puszta túlélés.
Ő az a férfi, aki mindig a legkönnyebb utat választja
mert ha valaki nincs túl a saját sebeit hordozó múltján,
a felelősség terhes tehernek,
az igazi kapcsolat pedig fenyegetésnek tűnik számára.

Drága nő, ne keverd össze a magas elvárásaidat azzal, hogy túl sok vagy.
Nem akarsz túl sokat, amikor tisztességet, állandóságot, tiszteletet, érzelmi biztonságot kérsz…
és egy kapcsolatot, ahol ketten együtt fejlődtök.
Ez az alap.
Ez a minimum.
Az igazi férfi már azelőtt dolgozni kezd ezen, hogy helyet kérne az életedben.

De ha egy férfi nem hajlandó fejlődni…
ha még mindig gyermekes beidegződésekbe kapaszkodik,
ha az egóját választja a növekedés helyett,
és menekül a kényelmetlen beszélgetések elől…
akkor a te erőd megijeszti,
a te egyértelműséged kritikaként hangzik neki,
a határaidat elutasításnak érzi.
Nem azért, mert te rontasz el valamit…
hanem, mert nem szokott olyan nőhöz, aki tudja, mennyit ér.
És ahelyett, hogy felnőne elhúzódik.
Ahelyett, hogy megtanulna kommunikálni azt mondja, túl érzelmes vagy.
Ahelyett, hogy a te szintedre emelné magát keres valakit, akinek kevesebb az igénye,
aki többet ad,
aki nem vár el fejlődést.
Mert ez a könnyebb út.
Biztonságosabb.
Kényelmesebb.
Valakit, akit lehet irányítani.
Aki lenyeli.
Aki hallgat.

De ne engedd, hogy ez megingasson.
Ne engedd, hogy a döntése miatt kételkedj magadban.
Sokszor nem azon múlik, hogy nem voltál elég neki…
hanem, hogy túl sok voltál annak az önmagának, amelyikben jól érzi magát.

Te vagy a tükör.
És ő nem áll készen belenézni.
Mert te megmutatod neki nemcsak, milyen vagy,
hanem azt is, milyen lehetne, ha volna bátorsága fejlődni.
Ezért engedd el.
Ha ő a középutat választja, maradjon ott nyugodtan.
Te viszont sose hajlítsd magad lejjebb azért, hogy beleférj egy olyan férfi életébe, aki nem akar növekedni.
Nem vagy túl sok nő…
ő egyszerűen nem elég férfi.
És ez nem a te terhed!

Rate article
Add a comment

;-) :| :x :twisted: :smile: :shock: :sad: :roll: :razz: :oops: :o :mrgreen: :lol: :idea: :grin: :evil: :cry: :cool: :arrow: :???: :?: :!:

5 × two =

Amikor egy férfi nem akar változni… nem is fog megváltozni. Mindegy, mennyire szereted őt. Mindegy, hányszor adsz neki új esélyt, teret, időt… hányszor mondod el neki az igényeidet, beszélsz nyugodtan, sírsz csendben, vagy árasztod el szeretettel abban a reményben, hogy egyszer felnő, és melléd nő. Ha ő eldöntötte, hogy ugyanolyan marad — csak olyan nőt keres majd, aki ezt megengedi neki. Egy nőt, aki nem hívja ki őt. Aki nem vár el fejlődést. Aki nem követel érzelmi érettséget, amit ő túl lusta… vagy túl gyáva… hogy kifejlesszen magában. Ez nem szerelem. Ez kényelem. Ez túlélés. Ez egy férfi, aki a legegyszerűbb utat választja — mert amikor valaki nem gyógyította be a sebeit, a felelősség nyomásnak hangzik, az igazi kapcsolat pedig fenyegetésnek tűnik. Nőként… ne keverd össze a magas elvárásaidat azzal, hogy „túl sok” vagy. Nem kívánsz túl sokat, amikor olyan dolgokra vágysz, mint: őszinteség, kitartás, tisztelet, érzelmi biztonság… és egy olyan kapcsolatra, ahol két ember együtt fejlődik. Ezek alapok. Ez a minimum. És az igazi férfi már akkor elkezd dolgozni rajta, mielőtt helyet kérne az életedben. De amikor a férfi nem akar fejlődni… amikor még mindig gyerekes szokásokban él, amikor az egót választja a fejlődés helyett, és menekül a nehéz beszélgetések elől… akkor az erőd megijeszti majd. A tisztánlátásod kritikának hangzik számára. A határaidat elutasításnak érzi. Nem azért, mert te bármit rosszul csinálsz… hanem mert ő nincs hozzászokva olyan nőhöz, aki tudja, mennyit ér. És ahelyett, hogy felnőne — inkább visszalép. Ahelyett, hogy megtanulna kommunikálni — azt mondja majd, túl érzelmes vagy. Ahelyett, hogy lépést tartana veled — keres valakit, aki kevesebbet vár el… többet ad… és nem követel fejlődést. Mert ez könnyebb. Biztonságosabb. Kényelmesebb. Valakit, akit könnyen befolyásolhat. Aki inkább lenyel mindent. Aki hallgat. De ne engedd, hogy ez megrendítsen! Ne hagyd, hogy az ő választása kételyeket keltsen benned. Sokszor nem arról van szó, hogy nem voltál elég jó neki… hanem, hogy túl sok voltál annak a verziójának, amiben ő kényelmesen elvan. Te vagy a tükör. És ő nem áll készen, hogy belenézzen. Mert te nem csak azt mutatod meg, ki vagy… hanem azt is, hogy milyen lehetne ő, ha volna bátorsága fejlődni. Engedd hát el! Maradjon meg abban a középszerben, ha azt választja. De te — soha ne alacsonyodj le egy olyan férfihoz, aki nem hajlandó felnőni. Nem te vagy „túl sok nő”… ő egyszerűen nem elég férfi. És ez nem teher, amit neked kell cipelned.
Parolele noastre personale