Mariska, maradj inkább otthon ma. Nem kell, hogy mindenhova magammal hurcoljalak csak mert házasok vagyunk morgott Sándor, miközben a tükör előtt illegette magát. Mariska nem is figyelt a férjére, mert már a fejében rendezkedett: a hétvégi telekre készülődött a barátaikhoz. Mint egy vérbeli magyar asszony, aprólékosan pakolt mindent, de ezen a furcsa napon semmi sem volt olyan, mint máskor.
Az előszobában Mariska döbbenten nézte Sándort, aki hófehér nyári inget viselt.
Sanyi, minek öltöztél fel így? Ebből a grillhúsfoltokat ki nem mosom, előre szólok! intette fejcsóválva. Vidd ki a kajapakkokat, készek. Csak átöltözöm egy másik ruhába, aztán indulhatunk.
Sándor vonakodva vette át a két nehéz szatyrot.
Ez meg mi a csoda? grimaszolt a férfi.
Sanyi, na, hát hétvégére megyünk! Lídia, igaz barátnőm ide vagy oda, de főzni ő nem tud hoztam mindent, újszezon krumpli, finom saláták, csirkehúslepény. Légszíves, Atrok Tibi ehesse csak Lidka főztjét, én nem akarok miattad rohammentőt hívni később! Ne haragudj, hogy szóba hoztam.
Sándor még dühösebben vonta össze a szemöldökét.
Mari, tudod mit? Inkább maradj itthon. Süsd magadnak valami fogyósat vagy szaladj a parkba, úgyis vastagodsz a sok ülőmunka miatt. Én csak leugrom jó öt percre a Bélához, aztán jövök is vissza.
Úgy érted, egyedül mész? kérdezte Mariska, mire a férje hangosan ciccentett.
Nem akartam neked mondani, de mostanában alig beszélgetünk Szóval, ők elváltak! Bélának új kaland kellett, most van egy új barátnője. Én magam se akartam különösebben menni, de Béla megkért, hogy segítsek a grillnél. Senki sem tudja úgy, mint én.
Sándor elégedetten eltolta a félretett szatyrokat. Mariska nem tudta eldönteni, hogy bosszankodjon vagy csodálkozzon. Lídával régi jó barátnők voltak, de mostanában Mariskának tele volt a feje az egykori lakásával és a szökevény bérlőkkel, akiknek köszönhetően azon gondolkodott, eladja a lakást… Minden vívódása között barátnőkre kevés idő maradt, nem csoda hát, hogy hetek óta nem beszéltek, de nem gondolta volna, hogy az ideális család így, egy álomszerű hirtelenséggel szétesik…
Ez durva… suttogta Mariska. Gondolom, már egy festett-szőke menyecske parádézik náluk, azért nem vinnél el?
Ugyan, Mari, teljesen hétköznapi asszony, semmi különös Mint te, talán. Nem tudok semmit, csak maradj inkább otthon, nyuszi. Ráérsz Lidkával kibeszélni ezt a harmadikat vigyorgott önelégülten Sándor.
De Mariskában valami mégis hajtotta, hogy menjen női összetartás, kíváncsiság vagy csak a megszokás. Ráerőltette Sándorra, hogy vigye magával.
***
Az országúton Sándor morogva vezetett, egy szót sem szólt, csak a dugók és ügyetlen vidéki autósok miatt szidakozott. Mariska közben a lakáseladásról levelezett az ingatlanossal.
Haladsz azért nélkülem is, látom szúrt oda Sándor, oldalról figyelve a csetet.
Most a lakásról beszélsz? Nem nagy siker Az egyik bérlő rögtön be akarna költözni, a másik új bútorokat követel, hát tudod, milyen állapotban van
A felújítás nem gond vetette oda Sándor.
Sanyi, én inkább elmennék nyaralni. Talán most van rá lehetőség?
Válassz: lakásfelújítás vagy tenger, Mariska! És különben is, dolgozom! Nyaralás, ugyan már
Mariska elmondta, hogy a szomszédasszony kérte, hadd lakjon a lánya a férjével a lakásban. Sándor teljesen kiakadt az ötlettől.
Kikről beszélsz, Mari? Hagyjad már! Úgysem fizetnek! Felújítás, eladás, a pénzzel én majd elintézem! Őszintén, ezt én kellett volna intézzem! Túl naiv vagy, rábízod az első vevőre, aztán bagóért elviszik a lakást!
Miénk? nézett rá Mariska.
Hát persze. Egy család vagyunk, Mari mondta rezzenéstelenül Sándor.
A teleki udvarban Béla Atroh borízű hangon, boldogan integetett a kapuból.
Na, öregek, mi tartott ennyi ideig? kérdezte nevetve. Miközben a férfiak egymást ölelték, Mariska kiszállt, és végigmérte Bélát.
Volt is min csodálkozni: a korábbi, szerény Bélából hirtelen lett valami menő, trendi, szűk farmer, színes felső, copfos haj Lídia mellett ilyet sosem hordott volna!
Már megint csak nézel, Mariska! üdvözölte Béla.
Szia, Béla, ismered ezt a forgalmat A csomagtartóban van minden, készítettem egy halom ételt.
Hagyjad már, töltött káposzta, saláta! Most vendég vagy, az én új párom már mindent kiszállíttatott az étteremből szólt hátra Béla, ahogy Mariskát magával vitte az udvarba.
A táskák a hátsó ülésen felejtődtek; el is felejtette őket mindenki.
A filagóriában, ahol mindig vidám asztaltársaságok gyűltek, most különösen szürreális hangulat volt. Már messziről lehetett hallani a nevetést, s ahogy Mariska közel ért, meglátta Béla új szerelmét: egy porcelánbaba-szőke leányzó, mellette egy barátnővel. Épp most ültek le, vizes hajjal, harsányan vihorásztak.
A legrosszabb, hogy Mariska félelmei igaznak bizonyultak: Béla valóban egy műnő mellett kötött ki, szilikon ajak, műköröm, dúsan rakott szőke haj Mariska persze sose hitt magáról, hogy modell lenne, de hogy így érezze magát egy álomszerű jelenetben… Kellemetlen.
Sanyi és Mariska csendben ültek le a sarokba. Sanyi udvarolt Anikónak és Dorkának, észre sem vette a saját feleségét. Az asztalon csak két pizza, pár gyorséttermi doboz a papírtányérokon. Lídia biztos elájulna, ha látná, ki eteti most Bélát! gondolta Mariska magában.
Na, mutatkozzunk be! Ő Mariska, Sanyi felesége. Nála szabadúszó, kvázi állástalan nevetett kínosan Béla, megbántva Mariskát. Ő pedig életem szerelme, Anikó királynőm és barátnője, Dorka!
Sanyi hozzá sem szólt a lányokhoz. Ezt Mariska is megjegyezte.
Anikó kozmetikus jelentette ki büszkén Béla.
Én kozmetikus- és sminkmester vagyok, tudok ám kedvezményt adni tette hozzá Anikó.
Mariska kényelmetlenül feszengve mellettük, strandruhában ültek.
Sanyi feltűrte az ingujját, férfiasan nekiállt a grillnek. Mariska csak ült.
Mariska, beszélgessetek! Dorka fodrász, talán Sanyinak is jót tenne egy új frizura, nem ez a maradi, oldschool félbox heherészett Béla.
Dorka, ne mondd már ilyeneket Sanyira! Nagyon jóképű. Egy ilyen vendégnek minden fodrász örülne csipkelődött Anikó.
Gyere, Anikó, pancsoljunk egyet, míg sül a hús! mondta Dorka, majd mindketten szemtelenül Mariskára vigyorogtak.
Nem megyek! Béla, hívhattál volna inkább, ha ez van. Lidka idején minden jobb volt szólt oda Mariska.
Ne mondj nekem semmit arról a falusi lányról! Anikóék nem vannak ellened. Te vagy nyers! kiabált Béla.
Nem, nem, Béla! Anikó szerintem már azzal kezdte, hogy rondának nevezett, a végén még akciót is ajánlott! Dorka pedig miért legyeskedik a férjem körül? Sanyi túl fukar, sosem adna pénzt ilyenre. A mi szomszédunk ingyen nyírja, és ő azt imádja! kiáltotta el magát Mariska, majd dühösen Sanyihoz rohant.
Sanyi majd kicsorgatta a nyálát a két karcsú leány után, de most vitát érezve elkomorodott.
Sanyi, vigyél haza! kiabálta Mariska a grillnél.
Mariska, mi bajod? Jó itt! próbálta Sanyi békíteni.
Jó? Lidka idején volt jó. Ez rémes! Szétnyalt babák?
Sanyika, jobb lesz hazavinned a feleséged legyintett Béla, és a lányokkal a medencéhez vonult.
Sanyi elhúzta Mariska mellől a grillt, keményen megfogta a karját:
Mariska, mi ez a jelenet? Elvadultál otthonról, nem tudsz már normális emberekkel beszélni! Menj inkább haza, séta a parkban vagy anyádhoz, ott van a két fiad is, összezavarják már nagyanyádat. Hívok taxit!
Mariska vörös lett a dühtől. Anikó és Dorka kacaja a medence felől a síró bohócra emlékeztetett, Mariska pedig minden gúnyt magára vett.
Nem lehet csak úgy pihenni egy jó társaságban? Mari, már unlak! Megöregedtél mellettem, vén zsörtölődő lettél! sziszegte Sanyi.
Mit akarod, fiatalokat, mint Béla? Miért nem mondtad, hogy már ismered ezeket?!
Nem mondtam, mert nem akartam! Tavaly is együtt ültünk a kávézóban, Anikóval és Dorkával! És akkor mi van?!
Világos, Sanyi! Haza se gyere! kiáltotta Mariska, majd Sanyi hófehér ingét a grillezésből maradt pác maradékával locsolta le.
A férj gallérja menthetetlenül oda lett.
Mariska kirobogott az udvarról, a fák alatt sűrű szürkület, a bodzabokrok illata, mintha álom és valóság keveredett volna. A buszmegálló felé sietett, a falusi éjszakában. Felhívta Lidkát, hogy elsírja, mennyire mélyre süllyedt Béla, micsoda nőcskéket enged a házába.
Mit akarsz? szólt durván Lídia.
Lídka, én vagyok az, Mariska hebegte, megrökönyödve a hangra.
Többé ne hívj! Se téged, se a Sanyit! …ő…ő… Lídia elpityeredett.
Mariska rá akart jönni, mi történt, miben ludas a férje.
A te férjed mutatta be az én Bélámnak azt a szőke pávát! Beleszeretett, elhagyott, most már érted?! És ne mondd, hogy te ezt nem tudod!
Mariska valóban nem sokat tudott. Lídia elmesélte, hogyan költözött be az új nő, és hogy ebben Sándor is segédkezett. A két barátnő kibékült, de Mariska lelkében ott maradt a tüske.
Tudta már, Sanyinak másfél érdeklődése támadt, amelyet jól elrejtett. Mariska nem akarta ezt csendben hagyni.
***
Taxi vitte Mariskát édesanyjához, a városhatár szélén egy kis faluban. Fiúk, mint minden nyáron, a nagyinál játszottak a réten.
Az anyja, Zina néni, nem is várta, hogy lánya megjelenik, épp főzte az esti teát.
Mariska, mi történt veled? Miért jössz ilyen későn? aggódott Zina néni.
Elegem van, anya sóhajtott Mariska. Itt szeretnék maradni, pihenni veletek, nyár is van, s mi bent ülünk.
Sanyi dolgozik, kötött a beosztása. Te szabadabb vagy.
De miért kell nekem mindig várni rá? Miért kell eltűrnöm ezt az állandó otthonmaradást?
Ti egy család vagytok! Hogy akarsz egyedül elutazni, házas asszonyként? kérdezte az anyja.
Úgy, ahogy ő is nélkülem pihen. Akkor nekem is lehet!
Zina néni teát főzött, Mariska pedig mindent elmesélt a Béla-féle hétvégéről.
Az újdonság kellett neki, anya! Kávézókban hordja ezt a vámpírnőt, a mi gyerekünk meg a négy fal között unatkozik! Indulunk, a felújítás pénzéből most tenger lesz!
Zina néni támogatta, de intette: csak a gyerekek miatt vigyázzon.
Közben hazaértek a fiúk.
Anyu! Mit keresel itt? lepődött meg a kisebbik.
Értetek jöttem mondta Mariska.
Haza? Neeem akarunk! nyafogtak kórusban.
Elmegyünk haza, aztán tengerre Leni nénjéhez. Rég hívott, de sosem volt idő, most van! ölelte át őket Mariska.
A furcsa teleki eset elgondolkodtatta. Talán náluk is eljött az a bizonyos válság álomszerűen, mintha álomban sodródnánk egy folyón. Mariska dolgozott otthon, nevelte a két fiát, főzött, mosott; Sanyi dolgozott és dolgozott. Már régen elbeszéltek egymás mellett egyre kevesebb közük volt egymáshoz. Mindig igyekezett együtt dönteni, de Sanyi már régen a saját feje után ment.
Ma hazudott, holnap elviszi a lakásomat?! gondolta, s elszánta magát.
Aznap üzenetet küldött a szomszédasszonynak: kiadja a lakást a lány családjának. Másnap meg is kapta a forintokat. Mariska bosszúként, s végre jól döntött.
***
Sanyi, miután vidám grillpartin bemocskolta az ingét, anyjához húzódott éjszakára. Hétvégét ott töltött, azon elmélkedve, miképp térhet vissza Mariskához úgy, mintha semmi sem történt volna
Jesszus, Mari, hogy tönkretetted ezt az estét! zsörtölődött Sanyi, hátha felesége felveszi a telefont.
De Mariska nem hívta vissza.
Majd lehiggad! Királynő! dühödött tovább Sanyi, próbálva kimosni az ingből a pácolt foltokat.
Három nap múlva, visszatérve, üres lakás várta: hűtőben csak a fény, polcokon csak porszag. A telefon is néma. Végül sikerült elérnie valakit:
Mariska, hol vagy? ordította a kagylóba.
Apa, nincs itthon anya mondta Ilike, a nagyobbik gyerek a feleség telefonján.
Fiam, hol vagytok? Nagyinál?
Nem. Tengerparton vagyunk Leni néninél, anya meg fürdik.
És mikor jöttök haza? kérdezte türelmetlenül Sanyi.
Hát azt nem tudjuk, anya szabadságon van. Mikor hazaérünk, mondja majd. Na, szia, apa! felelte boldogan a fiú.
Szia motyogta a férfi.
***
Egy hét a vízparton pillanatok alatt eltelt. Mariska kipihenten, fiaival együtt hazaért, Sanyi mérgesen várta őket.
Dühét nem csak a kihagyott hét és a nyaralásra elköltött pénz fűtötte, hanem valami más, ami megbocsáthatatlan volt számára. Mariska egy szóval sem köszönt, csak kipakolt a hálóban. A fiúk bekapták a maradék pogácsát ebből élt Sanyi az utóbbi napokban. Aztán, amikor elcsendesült a lakás, Sanyi Mariskához vonult.
Nem akarsz mondani valamit? kérdezte keményen a háta mögött.
Miről is? szólt vissza közömbösen Mariska.
Sanyi haragja is felgyűlt a héten. Mariska sose mert volna így viselkedni: nélküle üdülni, elherdálni a közös lakásfelújítási pénzt.
Mari, a lakásra raktunk félre: te meg elköltötted a tengerre!
Az én lakásom, s neked csak öt ezresed volt benne, én meg ötvenet! fordult el Mariska.
Ne fordulj el! Nem gyerek vagyok, hogy megvess engem! Mi van a lakással, nem akarod elmondani?
Kiadom. A szomszéd lányék beköltöznek. Ennyi.
Először most nézett férjére. Sanyi arca beesett, szeme karikás.
El kellett volna adni! A pénzt arra költeni, amire kell! Micsoda rendetlenség! Azt még eltűrtem, hogy nélkülem mentél de ez már sok! dühöngött.
Ne idegeskedj! Nem hurcolhatlak magammal mindenhova, csak mert házasok vagyunk! Mariska egykori Sanyi-mondatát csapta vissza.
És nem vagyok köteles mindenről beszámolni! Te sem számolsz el mindenről! Lakás az enyém, azt teszek, amit akarok!
Nem! A lakást felezni fogjuk, nekem is jogom van Sanyi küzdött magáért.
Sanyi félt, hogy elveszítheti a lakást; nem hitte volna, hogy Mariska egyszerűen csak elhagyja. Egyetem után házasodtak, izgultak, szerettek, gyerekek De olyan fura, álomszerű minden mintha már egy márvány vurstliban bolyonganának szótlanul.
Mindenen felezünk, törvény szerint! De a saját lakásomat én adom el, majd elválás után! jelentette ki Mariska.
Hogyhogy válás? Nem akarom! Nincs ok rá, Marika! Két gyerekünk van!
Most hirtelen gyerekek jutnak eszedbe? Bőven elég ok van! Kiélvezted a kávézókat a nőkkel, a gyerekeid mellett elmentél! Most meg engem kontrollálsz? Kész! Mostantól Dorka főzzön rád, én inkább élek magamnak. Kell a változatosság, mint Bélának! zárta le Mariska, majd beadta a válókeresetet.
De kettőjük közé is fal nőtt, az együttélés nehéz lett. Mariska a fiúkat újra a mamához küldte, ételt nem főzött; inkább diétára is fogta magát, ahogy azt Sanyi épp mostanában ajánlotta
Sanyi pár napig éhezett, a hűtőt lesve, majd rájött, hogy Mariska komoly. Munkahelyi menzán, gyorsétteremben ebédelt, de zsugorisága ezt szintén nehezen viselte.
Az első napokban Sanyi demonstratívan a verandán aludt egy gyerekmatracon, de mikor a nyár hirtelen véget ért, és a metsző, álomszerű eső kopogni kezdett a balkonon, átszundikálta a fél éjszakát olyan érzéssel, mintha vándorkocsi kerekein ringatózna.
Végül a mamához ment lakni; az idős asszony értetlenül nézte, miért borul fel az addigi rend. Sanyi mindent a felesége nyakába varrt, mondván, Mariska kimozdult, elzüllött, s most már úgyse akar vele élni…
Mariskát mulattatta férje ferde arca, kacagást kellett visszatartania a konyhában vagy előszobában találkozva.
Egy hét instant tészta és kempingmatrac után Sándor tologatta a bőröndöt dühösen távozott anyjához.
***
Két héttel a különös teleki party után Sanyi végül hívta Dorkát, új szíve választottját. Most már majdnem szabad ember ház, család nélkül, lehet új élet. De rideg elutasítás várta.
Egyszer találkoztunk, Sanyi, elég is volt. Nem ígértem semmit kuncogott Dorka.
A lány emlékezett a fukar férjre, aki egy virágot sem küldött két héten át.
Miért, Dorka? Legalább meghívhatnál magadhoz! Olyan gyorsan mentél el, még a frizura sem készült el!
Most már más dolgom van, Sanyi. Majd ha lesz időm, kereslek. Vagy vágass csak tovább a szomszéd néninél! kanyarította le a beszélgetést Dorka.
Az álomszerű és szürreális események után Sanyi magára maradt, ahogy a füst szétterül a puszta felett
VÉGE.
