Élni kell, nincs más választás. Elment, hát elment. Ha legalább rendes lett volna, de még csak az sem. Egyedül is felneveljük a gyereket, ne aggódj!
Pavlikot az édesanyja és a nagyapja nevelték. A nagymamára már alig-alig emlékezett: öt éves volt, amikor elhunyt, s csak a fahéjas rétes illata, és a meleg keze maradt meg az emlékezetében.
Az apját viszont sosem látta; az eltűnt még Pavlik születése előtt. Édesanyja, Ilona, együtt költözött vele a faluba.
Megismerkedett Ilona szüleivel, kitűzték az esküvő napját, de a vőlegény egyszer csak eltűnt a semmibe
Senki sem kezdte keresni. Ilona sokat sírt akkoriban, mivel már várandós volt
Sírás nem segít mondta a nagymama , élni kell tovább. Az elment, hát elment. Ha legalább jó lett volna, de hát így alakult. Felneveljük a gyereket saját magunk, ne izgulj!
Pavliknak a gyermekkorában semmiben nem volt hiánya, de nem lett elkényeztetett. Jól tanult.
A nagyapa szigorúan nevelte, megtanította tisztelni az idősebbeket, becsülni, amije van. Pavlik mindent tudott; amibe belefogott, azt meg is csinálta.
Harmincévesen valóságos álomvőlegény volt. Külseje is megnyerő, szép karrierje volt, nagy fizetés, háromszobás lakás Budapesten minden adott volt.
A lányok sosem hagyták nyugodni, de nem sietett családot alapítani. Ráadásul minden hétvégén visszautazott az anyjához a faluba, ahol a nagyapa már meghalt, Ilona pedig egyre gyakrabban betegeskedett.
A háztartásban ugyan még ügyeskedett, de egyre nehezebben ment minden.
Pavlik többször is kérte, költözzön fel hozzá a városba, ő viszont hajthatatlan volt.
Ugyan minek nekem ottan lenni? sóhajtotta az anyja. Még tőled se várom a kisbabát Inkább itt maradok, a kis házamban, békésen magamban.
Legalább a nyarat töltsd itt, aztán menj el a gyógyfürdőbe, pihenj egy jót, és majd átjössz hozzám pár hétre. Meglátod, jobban leszel, és visszajöhetsz, vagy ki tudja, talán én is veled megyek majd haza!
Neked ott a munkád! csodálkozott Ilona. Mit keresnél te a faluban?
A faluban is élnek emberek legyintett Pavlik.
Abban az időben két lánnyal levelezett. Melyiket válassza, maga sem tudta.
Az első, Erzsike, szerény falusi lány volt. Dolgos, kedves, ahogy az illik.
A másik, Gabriella, városi szépség feltűnő, kacér, minden porcikájából sugárzott, hogy soha semmit nem csinált a háztartásban. Mégis? Vidám volt, nevetett.
Pavlik sosem hívta egyiküket sem magához a lakásba, mindig semleges terepen találkoztak. De eljött az idő a döntésre. Mégsem tudta eldönteni, kiben bízzon igazán.
Úgy döntött, előbb az anyjának mutatja be őket. Anyja ekkor érkezett vissza Hévízről, a gyógyfürdőből, és tényleg jobban festett.
Először Erzsike jött látogatóba. Nem kellett sokat győzködni boldog volt, mert az álma, úgy tűnt, beteljesül. Remélte, hogy Pavlik hamarosan megkéri a kezét!
Jól néz ki ez a lakás, Pali, minden olyan tágas itt, nézegette Erzsike a szobákat.
Igen, nagy. Anyámnak is tetszik. Bár néha gyengélkedik már.
Itt lakik veled? Azt hittem, csak látogatóba jött. Gyenge?
Igen.
Akkor ezt most az elején szeretném tisztázni: én nem fogom ápolni az anyádat
Nem is kértem! hökkent meg Pavlik. Elboldogulok én egyedül is.
De hát
Mi de hát?
Csak úgy jobb külön élni. Mondtad, hogy anyád a faluban lakik, ott van a háza, ott jobb neki. És nekünk is.
Az anyám mindig velem lesz. Ezen nem változtatok.
Hát ez hihetetlen! Azt hittem, férfi vagy, de te anyuci fia vagy! Ha meggondolod magad, hívj fel!
Erzsike becsapta az ajtót maga mögött, még csak egy korty teát sem ivott
Hát, gondolta Pavlik , ez villámgyorsan lelépett. Gabika bizony még hamarabb távozik majd. Maradok menyasszony nélkül
Úgy döntött, Gabi előtt is nyíltan beszél az anyjáról.
Akármi is történik, anya mindig velem él majd! mondta biztos hangon.
Nem is értem, miért mondod ezt csodálkozott Gabi. Értem én, hogy anyukád veled marad, de
Mármint ha összeköltözünk, mit gondolsz, anyámmal együtt?
Teljesen rendben! Most ajánlatot teszel nekem?
Pavlik elmosolyodott.
Talán igen. Gyerünk, mutatlak anyunak!
Most? Komolyan, máris? Vajon szeretni fog?
Persze. Mitől tartasz?
Nem tudom, de félek csak úgy álomszerűen érzem magam
Gabika és Ilona gyorsan megtalálták a közös hangot. Néhányszor együtt sétáltak a ház körül, míg Pavlik munkából haza nem ért. Aztán hármasban leutaztak falura. Furcsa mód, a nagyvárosi Gabinak tetszett ott. Az anyja döntött: ott marad, ő jól van.
Már jobban vagyok, tőletek kaptam új erőt mondta Ilona egy álomszerű, nyári reggelen.
Fél év múlva esküvő volt.
Na, most már unokákat is megérem! mondta Ilona vidáman.
És megérte. Előbb egy unokája, majd aztán kettő is lett!
Gabika és Pavlik a gyerekekkel Budapesten éltek. A gyerekek nőttek, már arra készültek, hogy valahol főiskolára menjenek. Mostanában Ilona is ott lakott velük. Vakációra együtt utaztak vissza a faluba. Ilona se tudott megválni teljesen a házától.
Bocsáss meg, Gabi Tudom, nem éppen alkalmas, de mennék haza vidékre. Ugye elmegyünk? kérdezte egyszer az anyós.
Persze! Várjuk még meg Palikát, mindjárt hazaér.
Jó. De utána induljunk is rögtön, kérlek. Nagyon fontos!
A faluban minden olyan álomszerűen csendes volt. Minden évvel kevesebb ember
Hát most értem haza örökre mondta egyszer csak Ilona. A házamat adjátok el, sokat úgysem ér már, de elpusztuljon? Olyan kár lenne érte.
Mit beszélsz, anyu?! csodálkozott Pavlik. Mindjárt visszaviszlek!
Igen, természetesen! helyeselt Gabika. No, ugye nem gondolod komolyan?
Jól van már Kérek egy teát, kérlek, tegyetek fel vizet a tűzre
Ilona az álomszerű teázás után bement a szobájába, hogy lepihenjen csak egy pillanatra.
Pavlik és Gabika még ottmaradtak egy álomszerűen hosszú estén a konyhában.
Anya, már mennünk kellene! szólt be Pavlik.
De nem jött válasz.
Pavlik bement a szobába, és ott, mint egy álomban anyja már nem volt életben.
Ilonát a falu temetőjében helyezték örök nyugalomra.
Érezte visszajött, mintha tudta volna sírt Gabi. Úgy szerettem az anyósomat, mintha az anyám lett volna.
Tudtam régóta mondta Pavlik. Mi legyen a házzal?
Eladni kár
Az bizony. Hagyjuk csak állni A múlt darabkája. Lesz még, hogy a gyerekeket, meg talán unokákat is elhozzuk ide.
Így is döntöttek. Marad a szülői ház. És majd egyszer visszajárnak még mint az álom, mint a múlt, ami sosem múlik el teljesen.
Ha nem akartok lemaradni a legújabb, különös történeteinkről, kövessétek az oldalunkat! Írjátok meg, mit gondoltok, szívesen olvassuk és várjuk a reakciókat!
