– Bocsánatot kérek, Zsóka néni, nem lenne gond, ha egy kicsit vigyázna a kisfiamra? A bejáratnál egy fiatal lány áll most, arcán bűnbánó kifejezéssel.
– Tessék? A lakás gazdasszonya úgy tesz, mintha nem értené a kérést.
– A szomszédok mondták, hogy időnként vállal gyerekfelügyeletet, amíg a szülőknek el kell szaladniuk valahova próbál mosolyogni a lány.
– Jegyezd meg, kicsikém, idegen gyerek nincs mind a mi gyerekünk! mondja ünnepélyesen Zsóka néni.
– Persze A fiatal anyuka most már derűsebben mosolyog. Szóval vigyázna rá?
– Mennyi időre bízná rám?
– Két órácskára.
– Pontosan kettő?
– Hát lehet, hogy három lesz bizonytalan a válasz.
– Nem, úgy nem megy! Zsóka néni szigorú arccal szól. Csak pontos időre vállalom, és mindent leírunk papírra!
– Papírra? Miért?
– Azért, mert minden egyes késedelmes percért száz forintot számlázok fel.
– Hogy mennyit? Az nem lehet!
– De bizony, száz forint percenként. Ha egy órával tovább marad, az hat ezer.
– Az már tényleg valami! És három órára mennyit kér?
– Fiú vagy lány?
– Van jelentősége?
– Hogyne! Lány három óra ezer forint, fiú kétezer!
– Miért ekkora különbség?
– Hát el sem hiszi, mennyi különbség lehet
– Szerintem csak apróságokban térnek el.
– Pontosan! Ezekben az apróságokban rejlik a lényeg. Ha fiút hoz
– A fiam jönne.
– Akkor előtte rendbe kell magam kapni.
– Hogy érti?
– Úgy, ahogy mondom. Kivasalom a köntösöm, manikűr, szemhéjfesték, rúzs, satöbbi. A kozmetikumok sem olcsók!
– De hát! kiált az anyuka meglepetten. Máté még csak ötéves! Nem mindegy neki, hogy milyen a sminkje?
– Nem mindegy! Fontos, hogy már gyerekkorban igényes legyen!
– És a lánynál?
– Ott ezt magától is kialakul. De a fiúnak tudnia kell, mi a különbség a szép és a slampos néni között. Vagy azt szeretné, hogy felnőttként hazahozzon valami rendetlen, kócos nőt, mint amilyen én most vagyok? Ugye nem flangál a fia előtt szakadt harisnyában és mosatlan köntösben?
– Én? megakad, elgondolkodik, majd zavarba jön. Szabad ilyet?
– Aranyom! kiált fel Zsóka néni. Jegyezze meg egyszer s mindenkorra: a fiú olyan nőt választ majd magának, amilyen az anyukája! Ha nem akar rendetlen menyt
– Nem szeretnék! Szóval, akkor vihetem a kisfiamat?
– Mikor?
– Most. Csak két órára kell elintéznem valamit.
– Késés kizárva?
– Rendben Három órán belül jövök érte, ígérem.
– Akkor jöhet, de negyedóra múlva hozza! Mivel szereti eltölteni az idejét a fia?
– Hogy érti?
– Beszél technikáról, tudományról? Esetleg állandóan a művészetről locsog?
– De hát csak öt éves!
– Azért kérdezem.
– Miért pont most?
– Mert most alakulnak ki az érdeklődési körök. Az én Petikém ennyi idősen már bármit szétszedett: kerékpárt, sőt autómotort is!
– Komolyan öt évesen?
– Hogyne! Az apja volt a város legjobb autószerelője! Vagy nem tudta?
– Nem.
– Kár! A második fiam ötévesen már hegedült. Mondtuk neki, váltson, mert apját nem Józsefnek hívják, hanem Miklósnak, és nincs a génjeiben zene, de nekünk ellentmondott, most pedig zeneelméletet tanít főiskolán. Lám, mindent lehet, csak akarni kell! A harmadik
– Róla hallottam, sportoló lett! vág a szavába anya.
– Így van! Ezért még mindig van otthon svéd tornafalunk. Ha a maga Mátéja is akarja, megtanítom pár remek gyakorlatra!
– Maga? hökken meg az anyuka. Tényleg megmutatná?
– Miért ne? Van zongorám, hegedűm, könyvem bőven: technikáról, zenéről, horgászatról. Csak mondja el, mivel szeret foglalkozni a fia, három óráig lekötöm, hogy még az időt is elfelejti.
– Sajnos nem igazán érdeklődik semmi iránt sóhajt az anya.
– És miről álmodik?
– Szerintem semmiről.
– Az lehetetlen! csodálkozik Zsóka néni. Egy ötéves kisfiúnak varázspálcáról kell álmodnia, repülni akar, ufó lenni, be akar mászni a mosógépbe, miközben megy, szét akar szedni egy tévét, meg akarja simogatni a tigriseket az állatkertben Nem vágyik semmire sem?
– Egyetlen dologra vágyik igazi mobilt akar, mint a felnőttek. mondja szomorúan az anya.
– Értem. bólint Zsóka néni. Akkor hozza át azonnal a fiát! Nem, csak negyedóra múlva! És csak ezer forintot számolok, ahogy a lányoknál szoktam.
– De miért? háborog az anya. Hisz fiú!
– És? Egy gyerek nadrágja nem mond semmit! Nyugodjon meg, én fiút fogok faragni belőle!
– Tényleg? aggódik az anyuka. Hogy csinálja?
– Az már az én dolgom! De garantálom: a következő alkalommal már fiúárat kérek. Megfelel?
– Hát jó bólint beletörődve az anya. Nincs más választásom.
– Remek! Menjen, hozza a gyereket! Én addig rendbe szedem magam!
Másnap reggel, ahogy csak Máté kinyitja a szemét, így szól anyjának:
– Anya, ma is mehetek Zsóka nénihez?
– Minek? kérdezi féltékenyen anyuka.
– Olyan jó ott! lelkendezik Máté.
