Megtalálod a szerencsédet. Nem kell sietni. Mindennek eljön az ideje.
Réka furcsa, régi hagyománnyal élt. Minden évben, pont Szilveszter előtt, ellátogatott egy jósnőhöz. Mivel Budapest közepén lakott, mindig könnyen talált egy új jósnőt az ünnepi forgatagban.
Réka magányos volt. Akármennyit próbált megismerkedni egy rendes férfival, minden próbálkozása kudarcba fulladt. Úgy tűnt, az összes tisztességes, gáláns fiú már régen elfogyott
Idén rálelsz a szerelmedre! jelentette ki misztikusan, sötét szemekkel a jósnő, miközben egy fénylő kristályt forgatott az ujjai között.
De hol, hol fogom megtalálni? kérdezte izgatottan Réka. Minden évben ugyanazt mondják nekem. Múlnak az évek, de a szerelmet még mindig nem találtam meg.
Ajánlották az ön szolgáltatását, mint a legerősebb jósnőét, hát ezért elvárom a pontos választ! Különben rossz hírét fogom kelteni magának fenyegetőzött a lány.
A jósnő a homlokához emelte a tekintetét, és pontosan tudta már, hogy Réka nem távozik egykönnyen. Ha most nem mond neki valamit akár rögtön hazudnia kell , egész délután a nyakán marad, feltartva a többi szerencséjét kereső vendéget.
Vonaton fogod megtalálni! mondta csukott szemmel. Tiszán látom Magas, szőke és igazán jóképű. Egy igazi mesebeli herceg
Hűha! örült meg Réka. De melyik vonaton és mikor?
Közvetlenül szilveszter előtt! mondta a jósnő nagy lelkesedéssel. Menj a pályaudvarra! A szíved majd megsúgja, merre vegyél jegyet
Köszönöm! mosolygott boldogan Réka.
Kilépve a jósnő bérházából, taxit hívott, és elindult a Nyugati pályaudvarra. Amikor odaért, a vasúti jegyiroda előtt már csökkent az elszántsága, tanácstalanul állt az indulási lista előtt fogalma sem volt, hová kéne jegyet váltania.
Mondja, mit kér? szólt rá már kissé türelmetlenül a pénztárosnő.
Debrecenbe harmincadikára. Fülke, ha lehet, rebegte Réka.
Már látta magát, ahogy egy hangulatos fülkében ül, teát iszogat, és egyszer csak kinyílik az ajtó belép ő, a leendő férje
Otthon gyorsan kezdett összepakolni, mert a vonata késő este indult.
Nem gondolt a kirándulás következményeire, arra sem, hol tölti majd szilveszter éjjelét egy idegen városban. Csak azt kívánta, hogy a jósnő jóslata mielőbb valóra váljon.
Hiszen nehéz érzés volt senkinek sem kelleni. Különösen az ünnepek alatt nyomasztott ez Rékát. Mindenki családjával vásárolt a szilveszteri vacsorához, ajándékokat cseréltek egymással, de ő egyedül volt.
Pár órával később már ott ült Réka a fülkében, egy pohár teával, pont úgy, ahogy elképzelte. Már csak az hiányzott, hogy belépjen a mesebeli herceg az ajtón.
Jó estét kívánok! köszönt egy idős hölgy, miközben egy hatalmas bőröndöt emelt be a fülkébe. Hol van a másik hely?
Ott pislogott Réka zavartan, a szemközti ülésre mutatva. Biztos ez az ön fülkéje?
Biztos, drágám, nem tévedtem, mosolygott a néni, és leült.
Elnézést, hadd mennék ki, rebegte Réka. Hirtelen kezdte felfogni, micsoda butaságot csinált. Engedjen ki! Mégis meggondoltam magam!
Várj, előbb elteszem a táskám, mondta a néni, láthatóan nem értette a helyzetet.
Már mindegy Elindult a vonat, sóhajtott Réka. Most mi legyen?
Miért akarsz hirtelen leszállni? Otthon felejtettél valamit? faggatta a hölgy.
Réka az ablak felé fordult, nem válaszolt. Azt is tudta, hogy a néni semmiről sem tehet ő maga kereste a bajt.
A néni, időközben, elővett a táskából gőzölgő, házi pogácsákat, és kínálni kezdte a lányt.
A lányomhoz mentem vendégségbe, magyarázta. Most pedig sietek haza, mert a fiam és a menyasszonya jönnek hozzám szilveszterkor.
Milyen jó Nekem viszont lehet, hogy a pályaudvaron ünneplem az újévet, sóhajtott Réka.
Szép lassan elmesélte az idős hölgynek az egész kalandját.
Kislány, te bolond vagy. Miért mész ezekhez a hamis jósokhoz? korholta a néni. Megtalálod a szerencsédet. Nem kell sietni. Mindennek megvan az ideje
Másnap Réka leszállt Debrecenben, ahol még sosem járt. Segített az idős hölgynek lepakolni, majd tanácstalanul ácsorgott a peronon.
Köszönöm, Réka! Boldog új évet kívánok! köszönt el tőle a néni.
Magának is! mosolygott szomorúan Réka.
A néni egy pillanatig nézte a lányt, látta, mennyire el van keseredve. Tudta, egy magányos szilveszteri éjszaka nem a legjobb évkezdet.
Réka, gyere velem haza! ajánlotta hirtelen. Feldíszítjük a fát, ünnepi vacsora, minden lesz
Jaj, nem akarok zavarni, jött zavarba Réka.
És a pályaudvaron ülni nem lenne furcsább? mosolygott a néni. Gyere csak! Ez nem vita tárgya!
Végül Réka elfogadta a meghívást. A néni bölcs volt: nagy hóvihar támadt, nem lett volna értelme a pályaudvaron időzni.
Dani és Zsuzsi már otthon vannak, mondta mosolyogva a néni.
Dani az ablakból látta, hogy anyja taxival érkezik. Már a lift előtt várt, és rögtön átvette a nehéz csomagot.
Szia, Dani, drága fiam! Ma nem egyedül jövök, vendéget hoztam. Réka a régi barátnőm lánya, mondta a néni, és cinkosan kacsintott Rékára.
Nagyszerű! köszönt Dani. Tessék csak bejönni, Réka.
A lány a magas, szőke fiút nézte, elpirult pontosan így képzelte el a herceget a vonatfülkében. Talán a sors mégis bolondot űz vele
Hol van Zsuzsika? érdeklődött a néni.
Anya, Zsuzsi nincs és nem is lesz. Nem akarom ezt megbeszélni, jó? vágott közbe Dani.
Rendben, mondta zavarban a néni.
Este együtt ültek az ünnepi asztalnál, búcsúztatták az óévet.
Réka, sokáig maradsz nálunk? mosolygott Dani, és rakott egy kis franciasalátát a lány tányérjára.
Nem. Reggel hazamegyek, mondta szomorúan Réka.
Nem akarta ilyen gyorsan elhagyni ezt a kellemes, otthonos lakást. Olyan érzése volt, mintha mindig is ismerte volna a nénit és Danit.
Miért kell ennyire rohanni? háborgott az idős hölgy. Réka, maradj még pár napig!
Tényleg, Réka, maradj velünk. Nagyon jó a jégpályánk, holnap este együtt is csúszkálhatnánk. Ne siess elmenni, mondta Dani.
Meggyőztetek, mosolygott Réka. Örömmel maradok!
A következő szilvesztert már négyesben ünnepelték: a néni, Dani, Réka és a kis Bence
Ön hisz a szilveszteri csodákban?
Tanulság: Megtanultam, hogy a boldogság nem jóslatokban keresendő, és néha a legváratlanabb helyzetekben talál ránk. Csak türelem és nyitott szív kell hozzá Budapesttől Debrecenig.
