Képzeld csak, a menyem megint itt hagyta a hétvégére az unokámat panaszkodott nekem tegnap a szomszédasszonyom, Lujza, amikor találkoztunk a lépcsőházban. Egyszerűen nem tudom rendesen megetetni a gyereket! Anya mondta, hogy a hercegnők nem esznek sokat! mondja, megeszik két kanállal, aztán vége! Már zöldül az éhségtől, szinte foszforeszkál!
Lujza a fia, András feleségét, Fruzsinát, már első látásra nem kedvelte. Egyszerűen mert Fruzsina hét évvel idősebb volt Andrásnál. Ő meg hát csak egy kisfiú volt még akkor, alig hogy leérettségizett.
Nem is ismert addig nőt! fújt Lujza. Persze, hogy belezúgott rögtön! Csak elcsábította az a tapasztalatával, és kész!
Fruzsina tényleg csinos, feltűnő nő volt. Mindig odafigyelt az alakjára, stílusosan öltözködött, szépen építgette a karrierjét. Nem is csoda, hogy András belehabarodott hát ismerjük a férfiakat, először a szemükkel szeretnek, a többi már csak részletkérdés.
Fruzsina szigorúan tartotta a diétáját, egészségesen étkezett, s természetesen a lányát is ehhez szoktatta: egyen annyit, amennyi kell, ne zabáljon, figyeljen az egészségére és az alakjára.
Alig pár hónap telt el az ismerkedésük óta, máris jött a nagy hír: Fruzsina várandós lett. Ezt most hogy?! Biztosan Lujzát akarta bosszantani, aki mindent megtett, hogy szétválassza őket vagy csak nagyon akart férjhez menni. Esetleg csak úgy alakult, ki tudja. A lényeg, hogy András eldöntötte: elveszi Fruzsinát. Bár éppen töltötte a tizennyolcat, Fruzsina meg épp huszonöt lett.
András leérettségizett, aztán felvették a technikumba. Tanulás mellett dolgozott is, hiszen a friss házasok külön költöztek, valamiből élni kellett. Kezdetben albérletben, majd szereztek egy kis szobát a kollégiumban.
Fiatalok voltak, szerelmesek, de Lujza nem nyugodott: mindig talált valamit, amibe beleköthetett Fruzsinában. Egyszer nem úgy főzött, máskor András inget nem vasalta ki szépen, vagy nem megfelelően öltöztette a gyereket. Hiába próbálta bárki meggyőzni, Lujza szemében Fruzsinának nem volt semmi értéke, csak hibája. Afrászt hozta a menyére, a fiának is beszólogatott…
Fruzsina végül minimálisra csökkentette a kapcsolatot anyósával. Inkább maga hordta a lányát az oviba, tornára, sakkra. Épp csak hazaért a munkából, már rohant valamilyen foglalkozásra… Még a kondiba is akart jutni, manikűrre, fodrászhoz… Így hát ritkán volt otthon, őszintén szólva sokkal kevesebbet, mint szeretett volna.
András hazament otthon üres lakás: a lány szakkörön, a feleség vagy vele együtt várakozik, vagy saját rohangálni valóit intézi.
Egyik ilyen este becsöngetett hozzájuk a szomszéd, Mária 38 éves özvegy, két kamaszgyerekkel. A közös konyhájukban csöpögni kezdett a csap, kérte Andrást, segítsen már, amíg el nem áztatják az alsó szomszédokat.
András az ilyen dolgokban rutinos volt, hamar elzárta a vizet, előkaparta a szükséges cuccokat, szerelte a csapot. Mire végzett, Mária főzött egy jó fazékkal spagettit fasírttal. Hálából kínált egy adaggal Andrásnak is, aki köszönettel elfogadta már csak azért is, mert Fruzsina mostanában nemigen főzött otthonételt, arra se volt ideje.
Ettől a naptól kezdve Mária egyre gyakrabban hívta vacsorázni Andrást amíg a felesége és lánya nem voltak otthon, jókat beszélgettek, ettek otthon gyúrt tésztát, meg sütiket. Aztán valahogy egyszer csak elérkezett az a pont, hogy már hiányzott nekik a közös vacsora, egymás társasága…
A kollégium kis világ, a poén, hogy mindenki mindent tud mindenkiről. Valamelyik szemfüles lakó adott is egy fülest Fruzsinának: András bizony gyakran eljár Máriához olvasgatni.
Volt ott aztán ribillió, hogy még a lift is megállt egy pillanatra! Fruzsina, lévén büszke nő, egy perc alatt összepakolta András ruháit, kiklopfolta az ajtón, viszlát.
Hazamenni már késő volt, máshol nincs helye kivéve persze Máriánál, aki szeretettel fogadta.
Fruzsina és András lánya ekkor hatéves volt. András már 25, Fruzsina 32, Mária 39.
Amikor anyukája, Lujza megtudta, fia elhagyta a feleségét, ujjongott: végre, siker! Kis idő múlva viszont lehűlt a lelkesedése mivel András egy 14 évvel idősebb, kétgyerekes nőhöz költözött. És Lujza? Hallgatott, mint sült hal…
Meglepett, ahogy Lujza viselkedett. Hiszen évekig gyötörte Fruzsinát csak azért, mert az idősebb, most meg semmi vádaskodás, semmi szájhúzás. Ez most akkor beletörődés, vagy rájött, hogy saját magát lőtte lábon?
A házasság vége már jó régen, körülbelül 15 éve történt. András azóta is Máriával él közös gyermekük nincs, de nagy egyetértésben, boldogan élnek. Hiába a korkülönbség most András 40, Mária 54. Lujza eljár hozzájuk, de már nem szúrja ki a szemüket, minden nyugodt és békés. András meg láthatóan boldog.
Na, ti mit gondoltok? Lehet boldog az ember, ha a nő idősebb? Mert szerintem néha a boldogság pont akkor köszönt be, amikor már mindenki más temetiLujza néha csak ül a konyhában, nézi a régi családi fotókat. Már nem zsörtölődik, csak időnként sóhajt egy nagyot, és annyit mond: Az ember azt hiszi, tudja, mi a jó a gyerekének. Aztán kiderül, hogy néha jobb lett volna, ha csak csendben szereti.
András hétvégente átugrik hozzá, visz egy csokor virágot, beszámol arról, mivel töltötték a hetet Máriával főztek valami újat, vagy elutaztak valahova biciklivel. Fruzsina is boldog a maga útján, a lánya már egyetemista, időnként még összejárnak négyesben: Mária, András, Fruzsina és a közös lány. Nevetnek, sztoriznak, születésnapon együtt gyertyát fújnak, mintha sosem lett volna harag.
Korkülönbség? Megszokottá vált, mint a régi ház nyikorgó lépcsője, amit már nem vesz észre az ember. A boldogság pedig, ha halkan is, de rendre visszabújik a hétköznapokba hétvégi friss süti illatában, közös kirándulásban, vagy csak abban, ahogy Mária megfogja András kezét, amikor elmennek egymás mellett a folyosón.
Az igazi kérdés talán már nem is az, ki idősebb, hanem hogy megtanulták-e végre: az életben a szeretetnek nincs igazán mércéje csak helye. És ha egyszer megtalálta, minden más csak szám, év, és elfelejtett sértődés marad.
