Miután kitette szeretőjét az autóból, Bucsek Gyula gyengéden elbúcsúzott tőle, majd hazafelé vette az irányt. A ház előtt egy pillanatig tépelődött, fejben latolgatta, mit is fog mondani a feleségének. Lassan felballagott a lépcsőn és kinyitotta az ajtót.
Szia mondta Bucsek. Róza, itthon vagy?
Itthon felelte egykedvűen a felesége. Szia. Na, menjek elkészíteni a rántott húst?
Bucsek megfogadta magában, hogy most egyenesen és férfiasan fog cselekedni, határozottan pontot tesz a kettős életére, amíg még ajkán érezte a szeretője csókjának melegét, mielőtt újra beszippantaná a hétköznapi, megszokott élet.
Róza köszörülte meg a torkát Bucsek Azért jöttem, hogy elmondjam szakítanunk kell.
Az újdonsághoz Róza meglepően nyugodtan viszonyult. Őt kihozni a sodrából mindig is nehéz volt. Egykor Bucsek emiatt gúnyolta is Jéghideg Rózának.
Az mit jelent? kérdezte Róza a konyhaajtóban. Akkor nem süssem meg a rántott húst?
Ahogy gondolod mondta Bucsek. Akarsz, süss, nem akarsz, ne süss. Én elmegyek, van valakim.
Egy ilyen vallomás után a legtöbb feleség dühödten támadna rá a férjére, vagy gyilkos jelenetet rendezne, de Róza nem volt ilyen.
Hűha, micsoda nagy szám mondta. Elhoztad a csizmámat a susztertól?
Nem hebegte Bucsek. Ha fontos, rögtön visszamegyek és elhozom!
Jaj, Gyula morogta Róza. Ilyen vagy te. Ha cipőt küldök, tuti a régi rongyosat hozod vissza.
Bucsek megsértődött. Úgy érezte, ez a szakítás nem úgy sikerül, ahogy elképzelte. Hiányzott az indulat, a szenvedély, a vihar! De mit is várt az örök hideg Rózától?
Úgy érzem, nem hallasz, Róza! mondta Bucsek. Komolyan mondom, új nőhöz megyek, elhagylak, te meg csak a cipődet emlegeted!
Igazad van mondta Róza. Neked könnyű, az új csizmáddal bárhova kiléphetsz. Nekem a sajátom javítás alatt van!
Sok év házasság után sem értette, mikor viccel, mikor beszél komolyan a felesége. Tulajdonképpen annak idején éppen emiatt szeretett bele Róza higgadtsága, konfliktuskerülése és csendessége megnyugtató volt számára. Nem beszélve praktikus természetéről és gömbölyded idomairól.
Róza megbízható és hűséges volt, hidegvérű, mint egy harminctonnás hajóhorgony. De Bucsek most mást szeretett. Szenvedélyesen, bűntudatosan és édesen! Ideje volt lezárni a múltat.
Róza szólalt meg Bucsek ünnepélyes, bánatos hangon Hálás vagyok mindenért, de egy másik nőt szeretek, nem téged.
Nahát, ki hitte volna felelte Róza. Nem szeretsz, szerencsétlen! Anyám például a szomszédot szerette, apám meg a kocsmát és a fröccsöt. És mégis, nézd, milyen csodás lettem!
Bucsek tudta, hogy Rózával vitatkozni felesleges. Minden szava súlyként nehezedett rá, a kezdeti hév elillant, a botrányhoz se volt kedve.
Te tényleg rendkívüli vagy, Róza mondta búskomoran. De én másba vagyok szerelmes, gyötrően, bűnösen és édessen. Hozzá megyek, érted?
Másba? Gondolom, az Emesébe kérdezte a felesége.
Bucsek hátrált. Egy évvel ezelőtt valóban volt titkos viszonya Emesével, de nem gondolta, hogy Róza ismeri!
Honnan…? kezdte, de abbahagyta. Mindegy, nem róla van szó.
Róza nagyot ásított.
Akkor talán Zsuzsa? Hozzá mennél?
Bucsek hátán végigfutott a hideg. Zsuzsa is volt egyszer szeretője, bár az már a múlté. Ha Róza tudta volna, miért hallgatott? Ja, persze, Róza mindig hallgatag, kőkemény.
Nem, nem Zsuzsa, nem is Emese. Egy másik csodálatos nőt szeretek, az álmaim asszonya. Nem élnék nélküle, hozzá megyek, és ne beszélj le róla!
Akkor biztos Klárika, igaz? mondta Róza. Jaj, Gyula, te szerencsétlen, olyan titok, mint a piros hó. Az álmaid asszonya Klára Máriáné Katona. Harmincöt éves, egy gyerek, két műtét… ugye?
Bucsek a fejéhez kapott. Talált! Tényleg Klárával volt románca most.
Honnan…?! dadogta Bucsek. Ki árult el minket? Kémkedtél utánam?
Egyszerű, Gyula válaszolta Róza. Ugyanis, aranyom, én vagyok a város nőgyógyásza. Én már minden nőt vizsgáltam ebben a kerületben, amikor te csak néhánnyal játszadoztál. Elég egy pillantás, én tudom, hol jártál!
Bucsek összeszedte magát.
Tegyük fel, eltaláltad mondta határozottan. Még ha Klára is az, akkor is elmegyek hozzá, nem változik semmi.
Kis buta vagy, Gyula felelte Róza. Legalább megkérdeztél volna! Tudod, Klárában semmi csodálatos nincs, minden nőt ismerek már, így mondom, mint orvos. Láttad már az álmaid asszonyának kórlapját?
N-nem… vallotta be Bucsek.
No látod! Először is, irány a zuhany, másodszor, holnap felhívom a rendelőt, hogy Sándor bácsi soron kívül fogadjon. Aztán majd beszélhetünk. Micsoda szégyen, egy nőgyógyász férje se képes egészséges nőt választani!
És most mi legyen? kérdezte Bucsek kétségbeesetten.
Én megyek rántott húst sütni mondta Róza. Te meg zuhanyozz le, csinálj, amit akarsz. Ha egyszer tényleg egészséges nőt akarsz álmaidból, szólj, ajánlok valakit…
A történet mondanivalója, hogy a szenvedélyben gyakran elvakít minket a vágy, miközben az igazi érték a higgadságban, az őszinte szembenézésben és egymás megértésében rejlik mert a felszíni álmokat csak a valóságban lehet megmérni.
