2023. november 15.
Ismét rájöttem, hogy az élet érdekes fordulatokat tud venni ott, ahol egyáltalán nem várnád. Második alkalommal futok bele olyan történetbe, amikor a tapasztalatot megint csak nem tudom felülírni lelkesedéssel.
Röviden: hat hónapig jártam egy nálam tizenkét évvel fiatalabb nővel ő harminc, én negyvenkettő. Régebben azt gondoltam, hogy a korkülönbség csak számok kérdése, végül kiderült: sokkal több mindenben jelentkezik, mint hinné az ember nem ott, ahol az elején sejtettem volna.
Zsófia így hívták a sportteremben ismertem meg tavasszal. Éppen futógépre készültem, amikor megláttam a szomszédos ellipszistréneren, ahol mosolygott rám. Visszamosolyogtam. Az óra után a vízadagolónál hosszas beszélgetésbe elegyedtünk.
Szia, te is gyakran jársz ide? kérdezte Zsófi.
Igen, szinte minden nap válaszoltam.
Zsófi harmincéves, marketinges egy budapesti IT-cégnél. Én negyvenkét éves gépészmérnök vagyok egy győri gyárban.
A tizenkét év különbség elsőre nem tűnt vészesnek. Két felnőtt, értelmes, dolgozó ember gondoltam, ennyi elég. Hmm… nem volt az.
Az első három hónap: könnyedség, nevetés és újdonság varázsa
Heti két-három alkalommal találkoztunk: mozi, kávézók, esti séták a Duna-parton. Zsófi tele volt energiával, mindig mókás dolgokat talált ki.
Nézd, megjelent az új film, menjünk el! ajánlotta gyakran.
Menjünk, jó ötlet értettem vele egyet rendszeresen.
Közben szinte bármiről beszélgettünk: munkáról, könyvekről, tervekről, múltról. A testi kapcsolatunk harmonikus volt, mintha tényleg minden tökéletes lenne.
Aztán valahol három hónap táján elkezdtem érezni az apróbb feszültségeket
Egyik este egy kávézóban ültünk, Zsófi a telefonján pörgette a TikTokot, majd mutatott egy videót:
Nézd, milyen vicces! mondta.
Valami srác idétlenül táncolt, furcsa fejeket vágva. Nem igazán érintett meg.
Aha, tényleg vicces válaszoltam udvariasan.
Feri, te ezt egyáltalán nem érted, ugye? Hát, persze, te már kicsit öreg vagy ezekhez kezdett mosolyogva ugratni.
Megcsikordultam. Az “öreg” szó furcsán érintett, de hagytam.
TikTok, Insta, storyk, ez ment nála szinte állandóan egy-egy éttermi vacsora, naplemente a rakparton, vagy csak mi ketten kocsiban: mind videóalapanyag neki.
Vegyünk fel egy sztorit! Mondj már valamit! kérlelte miközben vezettem a Balaton felé.
Zsófi, vezetek mondtam.
Legalább egy hellót! Na légy már menő! nyaggatott.
A kamerába közöltem egy fáradt sziasztok-at, ő nevetett.
Milyen morgós vagy néha! Az én édes kis mackóm mondta, és ki is rakta Az én pici mackóm a volán mögött felirattal. Az édes kis mackó különösen zavart, sosem bírtam az ilyesmit.
Amikor elfelejtettem a tejet megvenni, vagy összekevertem egy dátumot, így szólt:
Jaj, te kis bolond vagy simogatta meg a fejem.
Negyvenkét éves vagyok, két évtizedes mérnöki karrierrel, miközben folyamatosan kis bolondnak hívott. Egyik délután szóvá tettem:
Zsófi, nem szeretem, ha így nevezel.
De hát ez kedveskedés! nézett rám.
Én viszont megalázónak érzem.
Ugyan már, ne túlozz, túl komolyan veszed magad nevetett.
A mindent eldöntő pillanat: a névnapozás a barátaival
Májusban volt Zsófi barátnője, Kata névnapja. Tizenöten jöttünk össze, mindenki 25-35 éves, csak én lógtam ki a sorból.
Bemutatom a páromat! jelentett be hangosan.
Leültem a kanapéra egy pohár vörösborral, hallgattam, hogy miről beszélgetnek: egy Netflix-sorozat, influenszerek, mémek. Semmit sem értettem, abszolút kívülállónak éreztem magam.
Kata kitalált egy játékot:
Játszunk igazat vagy mersz-et!
Furán nézett rám, én csak bólintottam, majd el is indult a játék. Kinek kellett elmondania a legcikibb randidat, másnak táncolnia:
Zsófin volt a sor:
Igazság vagy mersz? kérdezte Kata.
Mersz!
Csinálj egy videót, ahogy megcsókolod Ferit és posztold ki: A cukrosbácsim! felirattal!
Mindenki nevetett. Zsófi felém hajolt a telefonnal:
Na, puszizzunk már egy videóért! kérte.
Nem húzódtam el.
Miért nem?
Nem akarom.
Feri, ez csak játék! Ne vedd már ennyire komolyan!
Zsófi, nekem ez nagyon kellemetlen. Nem szeretnék a közösségi oldaladon cukrosbácsiként szerepelni, még viccből sem.
Csend lett. Minden szempár rám szegeződött.
Feri, csak vicc! próbált magyarázkodni Zsófi.
Nekem nem vicc. Elnézést mondtam, majd kimentem a teraszra levegőt venni.
Hazafele úton mély csend borult a kocsira
Zsófi duzzogva nézett ki az ablakon egész úton.
Zsófi, beszélnünk kell szólaltam meg végül, mikor beálltam a ház elé.
Miről?
Rólunk. Ma értettem meg, hogy két külön világban élünk.
Mire gondolsz?
Neked fontos a közösségi média, a követők véleménye, játékok, videók. Nekem nem számítanak a lájkok nekem fontosabb a tisztelet és a privát szféra.
Csendben hallgatott.
Neked ezek csak vicces dolgok, nekem kellemetlen. Ha mackónak vagy kis bolondnak hívsz, vicces számodra, nekem sértő. A videóidban sem akarok feltétlenül szerepelni.
Könnyes lett a szeme:
Nem akartalak megbántani…
Tudom, nem szántad rossznak. De nekem nem esik jól. Nekünk más értékrendünk van, más az, ami örömet okoz.
Lehet, hogy csak túlságosan komoly vagy?
Lehet. Ezért viszont már nem fogok változni. Nem szeretném magam nevetségessé tenni közönség előtt, nevetséges játékokban, mások szórakozására.
Zsófi bólintott.
Értem. Valóban nem egy irányba tartunk.
Másnap korrektül, veszekedés nélkül váltunk el
Köszönöm ezt az időszakot. Te jó ember vagy, csak tényleg teljesen különbözünk üzente ő.
Te is jó vagy, csak más bolygón élünk válaszoltam.
Most négy hónappal később újra átgondolom. Nem a korkülönbség a lényeg, hanem az eltérő életszakasz, értékek, tapasztalat máshogy nézünk a világra.
Neki a játékok, Insta, pici becézgetések magától értetődnek. Nekem a tisztelet, komolyság, nyugalom fontosabb. Más nyelvet beszélünk.
Ami neki kacagás, nekem sértés. Ami neki játékos tartalom, nekem magánterület megsértése. Ami neki cukrosbácsi, nekem bántó címke.
Nem voltunk összeillők nem rossz akarattal, csak így alakult. Talán tényleg nem szabad számokat nézni az ismerkedésnél, hanem azt, ki mennyire hasonló értékvilágban él. Illetve ne hagyjuk, hogy a másik akár viccből olyasmit mondjon vagy csináljon, amit mi már megalázónak érzünk.
A végső személyes tanulságom: A korkülönbség semmit nem jelent az egymás iránti tisztelet és a hasonló értekek nélkül. Legyünk bátrak nemet mondani a saját határainkért még akkor is, ha más ezt csak játéknak tartja.
