A legjobb szeretők azok a feleségek, akiket már rég leírtak
Ma este magamban gondolkodtam, ahogy leültem a régi, kopott fotelba Budapesten, a lakásban, ahol már annyi év telt el, hogy a falakon is érezni lehet a szürkeséget. Vilmosnak hívnak, és sokáig azt hittem, egyszerűen pechem volt a feleségemmel, Edittel. Hideg lett. Régebben minden rendben volt vele, sőt, azt az időszakot, amikor még a piros fodros bugyijai emlékeztettek rám, különösen szívesen idézem fel. Hazasiettem hozzá, mert akkor még volt valami varázs. Mostanra már eltűnt az a szikra.
Alapvetően nem volt okom panaszra: a lakás tiszta, az ebéd mindig elkészül, a fiunk már önálló, tanul az egyetemen, és elköltözött Debrecenbe. De mindez rutinszerűen ment, mintha automata lenne, egyfajta gépies megszokásban, az egykori szenvedély nélkül. Edit szép csendben átlépett a végzet asszonya ligájából a kedves, otthoni víziló kategóriába, és én ezt lassan elfogadtam.
Régen féltékeny voltam rá, de már nem is tudom, kire lehetnék az. A kollégákra? Nevettem magamban, még a Spar pénztárosnőjén sem tudnék féltékenykedni, hiszen Edit stabil 75 kilója inkább biztos pont, mint csábító veszély.
Így aztán az, amit korábban titokban és óvatosan próbáltam intézni, majdhogynem nyílt titokká vált. Regisztráltam társkereső oldalra, csak megnézni, mi újság, chateltem csajokkal, hogy a saját önbecsülésemet növeljem, elmentem a barátokkal sörözni, mondván: hát férfiak vagyunk, nekünk is jár a lazítás.
Edit többször gyanút fogott, veszekedett párszor, aztán elcsendesedett. Én ezt úgy értelmeztem, hogy beletörődött, tudja hol a helye.
Aztán jött a lehetőség, amire titokban már rég vágytam: Edit szolgálati útra ment. Én ujjongtam, végre szabadon élhetek, ahogy akarok! Már előre elképzeltem, milyen izgalmas lesz, beszélgetni az oldalakon, megismerkedni valakivel, meghívni kávéra, vagy talán többre is. Az élet egyszerre tarka, új élményekkel teli.
Csakhogy a valóság egészen más volt. Az oldalon legalább száz üzenetet küldtem szét, tíz válasz érkezett, négyből lett társalgás. Az egyik rögtön elkezdett kriptovalutáról és gyors meggazdagodásról regélni, a másik bot-nak bizonyult, a maradék kettő pár mondat után eltűnt. Rájöttem, hogy egy szinte elvált, külön lakással és stabil fizetéssel bíró férfi nem akkora fogás, mint amilyennek magamat hittem.
Egy este, miközben a böngészési előzményeket töröltem, véletlenül valami furcsát fedeztem fel Edit útjával kapcsolatban. Ahogy tovább kutakodtam, egyre rosszabb érzés kerített hatalmába.
A szolgálati út valóban létezett. Csak épp volt egy apró részlet: Edit nem egyedül ment, hanem egy vele utazó fiatal kollégával, aki, mint kiderült, nem csak kolléga, hanem szerelmi partner is volt 27 éves, és a költségeket (vonatjegy, hotel, vacsora egy jó étteremben) mind Edit rendezte. Az a csendes, unalmas, hideg feleségem fizette ki mindent.
Először nem akartam elhinni. Aztán amikor megtettem, dühbe gurultam. Miközben én lustán kattintgattam profilokat, hogy izgalmat találjak, Edit épp azokat az őrült, szenvedélyes dolgokat élte át, amelyekről én csak álmodtam.
Persze a veszekedés óriási lett. Kölcsönös vádak, kérdőre vonások, könnyek és hosszú beszélgetések mindent kipróbáltunk.
Most biztosan sok férfi azt mondaná, el kellene küldeni az ilyen feleséget. De végül nem küldtem el és ő sem engem. Kiabáltunk, sírtunk, sokat beszélgettünk, és a végén rájöttünk: együtt sokkal könnyebb, mint egyedül.
Meglepő módon teljesen másképp néztem Editre, mintha nem az a megszokott bútordarab lenne, hanem egy nő, akinek vágyai és fantáziái vannak. És aki nem is akárhogyan tud szerető lenni, csak éppen nem velem.
Nem akarom senkinek ezt a módszert ajánlani boldog házassághoz, sőt, a legtöbb ilyen történet válással, könnyekkel, megrendült idegekkel végződik. Mégis, van valami tanulsága: a sokat emlegetett hideg feleségek valójában nem azok. Egyszerűen csak fáradtak. A mindennapoktól, a rutintól, attól, hogy rég nem néznek rájuk nőként.
És néha elég egy kicsi lökés ahhoz, hogy kiderüljön: a házban nem víziló, hanem egy igencsak tüzes asszony él. Csak éppen valaki más számára, aki meglátja benne a lángot.
