És mégis, hogy magyarázom majd el mindenkinek, miért nem vagy ott anyám ünnepségén? kérdezte tanácstalanul a férj.
Köszönöm, nagyon finom volt mondta a férfi, félretolva a tányérját. Iluska, beszélnünk kellene.
Tudod mit, Miklós, szerintem sejtem is, miről van szó.
Tényleg? Mégis miről?
A mamádról. Meg az ő születésnapjáról.
Pontosan. Ma már tizedike, neki pedig tizennyolcadikán van a születésnapja sóhajtott Miklós.
Csak hogy nekem meg huszadikán! Ezt nyilván nem felejtetted el? nézett rá Iluska szúrósan.
Hogy is felejthetném, drágám
Miklós, ne is kezdj bele, rögtön mondom: NEM!
De hát azt sem tudod, mit szeretnék javasolni! próbálkozott a férj.
Hallani sem akarom! Elmondom inkább én, hogy mi lesz: szombatra foglaltam egy asztalt a Kockás Terítőhöz, tíz főre. Nyolcan a barátaim, a maradék mi ketten. Ha jónak látod, csatlakozol, ha nem, hát nélküled ünneplünk.
A helyzet pikantériája, hogy az anyósnak éppen szeptember tizennyolcadikán volt a szülinapja, Iluskának meg huszadikán.
És immár harmadik éve, hogy ahogy beköszönt a szeptember, Miklósban kitör a két ünnep közötti logisztikai pánik: hogy lehet úgy megszervezni ezt az egészet, hogy se anyja, se neje ne sértődjön meg? Hát, eddig csúfos kudarc minden évben.
Iluska, anyu azt mondja, összevonhatnánk a két születésnapot, nála, szombaton. Ez tök ésszerű, minek kétszer vendégelni a népet? Csütörtökön amúgy se ér rá mindenki, szombaton meg mindenki ráér.
Miklós, ki mondta, hogy én a saját ünnepemen szeretném látni a másodunokatestvéreidet, mindenféle távoli rokont, akik max akkor emlékeznek rám, ha a kanaluk eltörik? Én a barátaimat hívtam, te is ismered mindet felelte Iluska.
Anyu nagyon meg fog sértődni sóhajtott Miklós.
Érdekes, amikor tavaly és tavalyelőtt sértődtem meg én, azt elfelejtetted? Vagy az nem számít?
Szerintem azért egész jól elvoltunk mindannyian.
Jól? Nosztalgiázzunk! Két éve: áprilisban összeházasodtunk. Jött a szeptember, anyád hatvanéves lett, nagy családi ünnep. Mit mondtál?
Iluska, anyunak kerek szülinapja van, otthon akar ünnepelni, családi körben, szóval ne tervezzünk semmi extrát szombatra!
Na és mit csináltam én? Kivettem egész péntek délutánt, meg szombat délelőttöt, hogy anyád konyhájában szeleteljek, pucoljak, főzzek, pácoljak, csak hogy aztán szombaton pincérnőt játsszak a vendégek között. Szóval, senki se szólt egy jó szót sem a születésnapomról!
Dehogyisnem, Zsófi megemlítette szúrta be Miklós.
Ugyan! Csak amikor szóltál a húgodnak, hogy az én szülinapom is volt azon a héten, annyit mondott: “Volt, volt, most már mindegy. Minek ezen rágódni?”
De hát tavaly már szóltam anyunak, és meg is említettek az asztalnál.
Arról beszéljünk is! Huszadika volt péntek, megint főszakács meg konyhai személyzet én. Mikor kérdeztem Verától, miért nem segít Zsófi, mit mondott?
Zsófinak manikűrje volt pénteken, reggel pedig kozmetikusnál és fodrásznál ül majd, hát hogy jöhetne segíteni?
Tényleg! Zsófi úgy villant be anyás stílusban, közben én épphogy átöltöztem, mikor a vendégek megérkeztek. Igen, tavaly legalább felköszöntöttek.
Koccintottunk is velem. Aztán megint elfelejtettek. És idén se kaptam ajándékot senkitől csak tőled és a szüleimtől. Szóval szólj anyudnak, hogy idén nélkülöz engem.
Egyedül hogy bír el mindennel?
Miklós, nem csak menye van Verának! Van neki egy fia te , meg a lánya, Zsófi. Segíthetnétek anyátoknak. Nekem szombaton van a szülinapom, a barátaimmal akarok lenni.
Mivel magyarázom majd, hogy nem vagy ott? kérdezte aggódó férj.
Ne játszd meg magad, Miklós! Tudod jól, hogy ott senki sem emlékszik rám. Csak ha kell valamit főzni, mosogatni, akkor vagyok jó! Olyan családi összhang van nálatok, hogy én ott teljesen felesleges dísz vagyok.
Iluska végül meggyőzte a férjét: joga van a saját napját úgy ünnepelni, ahogy szeretné. Anyós és sógornő persze ezt másként gondolták. Náluk a családi hagyomány a szent.
Így aztán elindult a családi győzködés. Minden nap próbálták ráerőltetni Iluskára, hogy bizony meg kell jelennie az anyós lakásán mindkét névnaposként.
Ilona hívta egy este Vera néni , nálunk már kialakult egy olyan jó szokás! Már két éve összekötjük a szülinapokat, mindenki örül, neked most mi bajod ezzel?
Vera néni, tényleg semmi extra: szeretném a barátaimmal ünnepelni, ráadásul nem otthon, hanem egy kávézóban vagy étteremben nekem nincs kedvem rohangálni a konyha és a szoba között, háttérmunkásként eltűnni a buli alatt!
De hát mi is annyit beszélgetünk itthon a családdal! érvelt az anyós.
Ön beszélget, én pedig szaladgálok fel-alá hozd, vidd! Minden, csak nem ünnep!
Nem gondoltam volna, hogy megtagadod a segítséget a férjed édesanyjától! sértődött meg Vera néni.
Zsófi, a sógornő még keményebb volt:
Ilona! Hagyjuk ezt a komédiát! Anyu már összerakta a menüt, apu bevásárolt a Lehel piacról. Gondolkodj, mit fogsz főzni!
Anyu leírta a bevásárlólistát is Miklósnak. Szóval ne ellenkezz, borítsd a balhét, utána meg annyit találkozhatsz a barátnőiddel, amennyit akarsz.
Zsófi, nem vagyok csökönyös, csak szóltam, idén más terveim vannak. Te is tudsz segíteni anyukádnak!
A legrosszabbul Miklós járt: döntenie kellett, melyik szülinapra megy. Senkit sem akart megbántani, de ha az anyját választja, Iluska rosszul esik. Hiába nem mondta ki Iluska, mindketten tudták, hogy szívfájdalom lesz belőle.
Iluska viszont nem tépte tovább a témát. Péntek délután, be sem fejezte még a munkát, csörgött a telefonja ki más, mint az anyós.
Ilona, hol vagy? Ugye lemondtad azt az abszurd éttermes marhaságot? Idő van, kezdjük a főzést, különben holnap semmivel sem végzünk!
Vera néni, dolgozom! Mondtam, idén nem jövök főzni. Kérje meg Zsófit!
Hidd el, hogy Miklós szörnyen fogja viselni, hogy így viszonyulsz az anyjához meg az egész családhoz dorgálta az anyós.
Tudja mit, Vera néni, hogy férjhez mentem Miklóshoz, az nem jelenti azt, hogy örökké és mindig csak az önök családját kéne szolgálnom!
Nekem is van saját életem, barátaim sőt, ezek a barátok Miklós barátai is! és nem fogok mindenről lemondani, csak hogy a család szakácsa, meg mosogatónője lehessek!
És ezzel be is fejezték a csevegést.
Szombaton Miklós csomagolta a szülinapi ajándékot, és ment anyjához. Iluska délután négykor átvonult a foglalt asztalhoz, a Kockás Terítőhöz.
A vendégek pontosan jöttek. Csak a balján lévő szék üresen maradt. Senki nem bonyolódott kérdésekbe mindenki tudta, mi a helyzet.
Fel is köszöntötték, hoztak ajándékot, az egész asztal jókedvűen nevetett, csak Iluska néha-néha ránézett az ajtóra, hátha Egy halvány remény mégis ott motoszkált benne: hátha beállít a férje.
Aztán egyszer csak, majdnem egy órás késéssel, berobbant Miklós egy gyönyörű csokor teárózsával.
Ilus, csak nagy nehezen tudtam lelépni! Szinte menekültem. Egyébként folyton téged emlegettek. Ráhel néni kérdezte anyutól, hogy hol a Gombás liget saláta, ami tavaly tőled volt le akarta vadászni a receptet.
Amúgy a vacsora is nyögvenyelős volt. Zsófi puffogott, összehozott két törött körmöt a segítés közben.
A következő két évben már csak tanácsadónak alkalmazták Iluskát családi ünnepeken, mert gyorsan teherbe esett, és megszületett az első fiúk.
A következő nagy családi szülinapot, Vera néni hatvanötödikjét már étteremben tartották.
Mondd már meg, mit akart ez az újmódi menyem? panaszkodott újra-és-újra Vera néni. Hiszen minden csodásan ment eddig, erre ő most így kitáncolt!
Mit gondoltok, jól tette Iluska? Írjátok meg kommentben, csapjatok egy lájkot, és kövessétek az oldalt minden új olvasót szívesen látok!
