Nóri kényelmesen elhelyezkedett egy budapesti kávézó piros kanapéján, és türelmesen várta a rendelését. Gyakran járt ide, hogy egy jó habos kapucsínóval és egy friss dobos tortaszelettel indítsa a reggelt, és feldobja a hangulatát a munka előtt.
Odakint nagy pelyhekben hullott a hó. Nóri elégedetten szürcsölt bele a forró kávéjába. A szomszéd asztalnál két lány ült, valószínűleg barátnők.
Képzeld, tegnap összefutottam az exem új barátnőjével. Komolyan mondom, sem arca, sem bőre! Mit találhatott benne?
Lehet, hogy nagyon jó paprikás krumplit készít, vagy egyébként az ágyban verhetetlen! nevetett a másik.
Ugyan már, nézd már! Itt van róla kép a Facebookján. Hát hogy néz már ki?
Nevettek, Nóri pedig teljesen ledermedt. Hirtelen eszébe jutott, ahogy gyerekkorában, úgy 7 évesen kihallgatta anyját, amikor apjával beszélgettek: A mi Nórikánk nem lesz szépségkirálynő, de legalább jó legyen valamiben, hogy szeressék.
Felnőttként Nóri mindig figyelt a külsejére, de bárhogy igyekezett, soha nem érezte magát elég szépnek. Anyja gyakran mondogatta: Feljebb az orrocskád, drágám! Ha a szépséged szerényebb, a fejeddel érvényesülhetsz. Tanulj, dolgozz, úgy se maradsz egyedül.
Az iskolában mindig szégyellte, hogy olyan furán vékony és fiús volt az alakja. Egyetemen megtanult ízlésesen öltözködni, és sminkelni is. Barátja is lett, de az a fiú rendszeresen viccelődött a lapos popsiján meg a nagy lábfején. Nóri egy idő után belenyugodott, hogy talán még a szellemes, okos lányokat sem lehet igazán szeretni. Elfogadta, ment tovább.
A kávé és a sütemény után sietett is dolgozni. Ebédidőben beugrott a barátnőjéhez, hogy megetesse a macskát és locsolja a virágokat. Zsuzsa épp Tunéziában nyaralt, a férje pedig alig volt otthon. Ha véletlenül összefutnak, a férj úgyse veszi észre Nórát gondolta Zsuzsa, amikor elutazott.
A lakásban először Morzsinak, az álmos perzsa cicának szórt egy kis tápot, utána a virágokhoz fordult. A szomszédból szólt a rádió, éppen egy, a régi Neoton slágról Ha elmúlik karácsony volt szó. Nóri önkéntelenül énekelte vele, és egyszer csak magát is meglepte, mennyire jól érzi most magát. A dal, a virágok, a meghitt csend valahogy picit könnyű lett a lelke. Táncolni kezdett és közben néha a tükrön át magára mosolygott.
Egyszer csak férfihangokat hallott.
Megfordult, és két férfit látott az ajtóban. Bence állt ott, Zsuzsa férje, s vele volt egy barátja. Látszott rajtuk a meglepetés. Te jó ég, de égő! villant át Nóri fején.
Szia, Nóri! Bemutatom a barátomat, Balázst. Beugrottunk a papírokért. Olyan jól táncoltál, alig bírtuk levenni rólad a szemünket! Bocs, hogy megzavartunk, mondta mosolyogva Bence.
Én csak Zsuzsa kért meg rá hebegte Nóri zavartan.
Sietve indult az ajtó felé, de a cica pont akkor kúszott a lába alatt. Nóri megbotlott, elcsúszott a parkettán, és nyekkenéssel elterült. Minden elsötétült előtte.
Mikor magához tért, már a kórházban volt.
Jó napot, hogy van? Ramóna vagyok, az ágyszomszédja. Kisebb agyrázkódása lett, de az orvos mondta, minden rendben lesz. Jött Önhöz futár, meg egy fiatalember virággal mesélte kedvesen Ramóna.
Köszönöm ennyi telt tőle.
Óvatosan felkelt, az ablakhoz ballagott, és kibontotta a csomagot, amit mellette hagytak. Gyümölcs, narancslé, és a kedvenc dobos tortája került elő. Biztos Zsuzsáék küldték.
Aztán a virágok közt észrevett egy kis kártyát: Nórika, jobbulást! Ilyen bájos lánynak, mint Te, semmi helye a kórházban. Meghívlak a tavaszi virágkiállításra. Elutasítást nem fogadok el. Üdv, Balázs.
Nóri az arcát eltemette a fehér krizantémok közé, elmosolyodott, felkiáltott örömében és szaladt megölelni a szobatársát
A szépség nem mindig rikító vagy feltűnő. Minden lánynak megvan a maga varázsa. Van, amelyik kívülről sugárzik, de van, amelyik belül meleget árasztMég a kórtermek szűrt fénye sem tudta elhalványítani Nóri mosolyát. A krizantémok között hirtelen annyira világos lett minden: soha nem a mások szavai vagy elvárásai számítanak igazán. Sosem azoknak kell megfelelni, akik gyorsan ítélnek, hanem azoknak, akik a táncban, a mosolyban, egy apró figyelmességben meglátják a szépséget.
Este, mikor lekapcsolták a lámpát, Nóri egy utolsó pillantást vetett a virágcsokorra, és halkan meghúzta a csengőzsinórt. Olyan könnyűnek érezte magát, mint rég gyerekkorában, mikor anya egy puszit nyomott a homlokára, és azt mondta: Bárcsak mindig ilyen boldog lennél. Most először tényleg úgy hitte, ez lehetséges.
Másnap Balázs kopogott az ajtón, bátortalanul, de lelkesedéssel a tekintetében.
Felkészültél a virágkiállításra? kérdezte.
Nóri hátranézett Ramónára, aki biztatóan kacsintott, majd Balázsra pillantott. És csak annyit mondott:
Azt hiszem, most először igazán.
Ahogy Balázs kezébe csúsztatta a kezét, Nóri már tudta: a világ legszebb lánya lett, legalábbis valakinek. És ez most végre neki is elég volt.
