Fiatal magyar buszsofőr példamutatóan tanított életleckét minden utasának – ami történt, az valóban csodálatra méltó

Ma reggel tanúja voltam egy 25 éves távolsági buszsofőr tettének. Hadd meséljem el, mi történt.
Az egyik megállónál egy idős néni, olyan nyolcvan év körüli, felszállt a buszra. Mindent figyelemmel kísértem: elővette a zsebkendőjét (természetesen pénz is volt benne), gondosan kimérte a megfelelő összeget és megkérte a sofőrt, hogy a következő boltnál álljon meg vele. A buszsofőr, ahogyan szokott, megállt; a néni odaadta a pénzt, majd így szólt:
Köszönöm, fiam.
De a sofőr nem fogadta el a pénzt! Elővette a saját pénztárcáját, és azt mondta, három perc múlva visszajön. Ezután gyorsan besietett az üzletbe és vett négy liter tejet, tejfölt, kenyeret, tésztát és egy kis húst is. Ezzel a csomaggal tért vissza a néninek. Az idős hölgy visszautasította:
Nem kell, édes fiam, a nyugdíjam elég kenyérre meg erre-arra.
A fiatalember azonban azt válaszolta:
Ha nem fogadja el, kidobom!
A néni elérzékenyült, sírva köszönte meg, és minden jót kívánt a sofőrnek. Ő visszaült a busz volánjához. Ekkor egy negyvenes nő odafordult hozzám:
Megérte a pénzt és a késedelmet néhány hálás szóért?
A buszsofőr ekkor csak ennyit mondott, miközben kinyitotta az ajtót, és leszállásra szólította a nőt:
Az olyan emberek miatt, mint maga, hiszik az idősek, hogy a fiatalok neveletlenek, mert nem tudják a gyerekeikbe nevelni mást, csak képmutatást és önzést!
A nő vörösen, mint egy paprika, leszállt a buszról! Le a kalappal a fiú előtt, több ilyen ember kellene Magyarországon!
A történet tanulsága: Egy ország, egy közösség ereje abban is rejlik, mennyi emberség, tisztelet, szolidaritás él benne mindig jó szóval és segítő kézzel forduljunk egymáshoz, hogy otthonosabbá tegyük a világot!