Örülök, hogy úgy döntöttem, nem vállalok gyereket – Most 70 éves vagyok, és egyáltalán nem bánom ezt a döntést

Örülök, hogy annak idején úgy döntöttem, hogy nem vállalok gyermeket. Most már hetvenéves vagyok, és egy pillanatig sem bántam meg.
Nemrég időpontom volt a bőrgyógyásznál, ezért a rendelő folyosóján várakoztam, hogy sorra kerüljek. Mellettem ült egy hölgy, akivel beszélgetni kezdtünk. Rögtön észrevettem, milyen gondosan öltözködik, mennyire elegáns, és rendezett mindene. Először azt gondoltam, hogy legfeljebb ötvenéves lehet. Aztán beszélgetés közben elárulta, hogy már jócskán elmúlt hetven. Ha nem mondja, nem hittem volna el egészen más volt, mint a vele egykorúak.
Új ismerősömtől megtudtam, hogy kétszer is férjnél volt. Most azonban egyedül él, és ez egy cseppet sem zavarja. Az első férjével viszonylag fiatalon váltak el. Már a házasságuk elején tisztázta, hogy ő nem szeretne gyermeket. A férje ezt akkor még elfogadta, de a harmincadik születésnapja körül egyre gyakrabban szóba hozta, hogy egy igazi családhoz gyermek is kell. Az évek múltak, de sosem ébredt fel benne az anyai ösztön, és nem volt hajlandó megváltoztatni az álláspontját.
Könnyebb volt elválni és a saját elveihez hű maradni, mint kényszerből gyermeket vállalni. Nyíltan megbeszélték a dolgot, és végül úgy döntöttek, külön utakon folytatják.
Másodjára egy elvált férfihoz ment hozzá, akinek már volt egy gyermeke az előző házasságából. Ő sem akart több gyereket, így sosem volt köztük ebből vita vagy feszültség. Tulajdonképpen harmonikusan éltek együtt, élvezték egymás társaságát és a mindennapokat. Sajnos a férje egy autóbalesetben életét vesztette, így ismét magára maradt.
A hölgy őszintén elmondta, hogy sosem bánta meg a döntését: jól érzi magát egyedül. Sőt, kimondottan boldog így, hiszen nem kell senkihez alkalmazkodnia. Úgy érzi, teljes életet él, nem hiányzik semmi sem az anyaság, sem a gyermek.
Barátnői közül többen remélték régen, hogy a gyerekeik idős korukban majd mellettük lesznek mostanra mégis csak szomorkodva sóhajtoznak. A gyerekek felnőnek, elköltöznek, saját életet élnek, az idős szülők magukra maradnak. Pont ez volt az oka, hogy sosem is akart gyereket. Most szabad, önálló életet él, és minden pillanatát élvezi. A gyermektelensége nem nyomasztja, sokkal inkább örömmel tölti el.
Egy pohár vizet? Én nem maradok sem éhes, sem segítség nélkül mondta mosolyogva. Míg mások a pénzüket a gyerekek nevelésére fordították, én félretettem, megtakarítottam, és most megengedhetem magamnak, hogy ha szükséges, mindenre fussa a nyugdíjamból és a tartalékaimból, akár gondozónőre is!
Vajon önök hogy gondolkodnak erről? Egy biztos: minden embernek megvan a maga útja és döntése. A lényeg, hogy abban, amit választunk, megtaláljuk azt az örömöt és békét, ami a boldog élet kulcsa.