Te jobban élsz, úgyhogy az ajándékod is tükrözze ezt!, morgott az anyós.
Egy csendes vasárnap este volt Budapesten, amikor Kovács Tivadar ledőlt a kanapéra felesége, Piroska mellé.
Mit adjunk anyukádnak? Fogalmam sincs már, töprengett hangosan.
Piroska felsóhajtott. Az anyósának, Gizi néninek ajándékot választani mindig igazi kihívás volt.
Gizella Sárkány nénihez fűződő viszonyuk eleve nem alakult fényesen.
Tivadar már az első pillanattól értette, miért van anyjában némi fenntartás, így úgy döntöttek, inkább az illedelmesség minimumára szorítkoznak.
Senki nem tartozott a másiknak semmivel. Ritkán csörgött a telefon, és csak a nagy, elkerülhetetlen családi ünnepeken találkoztak ha épp mindkét fél bírta idegekkel.
Ebben az évben Gizi néni úgy döntött, hogy a nagy kerek születésnapot igazi lakomával ünnepli meg, az egész famíliát meghívta, így a fiatal házasokat sem hagyta ki.
Ja, egyébként, anyu azt mondta, bármilyen ajándéknak örül, vetette oda hirtelen Tivadar.
Jó vicc! Ezt mindig mondja, aztán a végén csak orrot húz, vakarta a homlokát Piroska. A húgodtól mindent boldogan elfogad, de tőlünk? Soha!
Piroska emlékei között élesen ott élt, ahogy Gizi néni minden átadott ajándék után képes volt puffogni.
Emlékszel tavaly anyák napján? Luxus arcápolási csomagot vettünk neki. Hogy fogadta? Kifakadt, hogy öregnek és ronda néninek nézzük!, sóhajtott Piroska. Volt már olyan, amit jól fogadott? Arany, vagy műszaki cucc. Csak azt becsüli, aminek az értékét rögtön kiszámolhatja.
Lehet, hogy azért felhívom, aztán rákérdezek, javasolta óvatosan Tivadar.
Csináld, ahogy gondolod, vont vállat Piroska.
Tivadar gyorsan feltárcsázta anyját, hátha valami konkrétum elhangzik.
Jaj, fiacskám, nekem nem hiányzik semmi. Az is ajándék, ha jöttök!, biztosította Gizi néni álszerényen.
Biztos? Nem haragszol meg utólag?, próbálta biztosra menni Tivadar.
Persze nem! Minden apróságnak örülök, nevetett az anyja.
Anyu azt mondta, tényleg mindegy, jelentette ki Tivadar.
Piroska gyanakodva nézte férjét, mert Gizi néninek ritkán volt igaza.
De Tivadar ragaszkodott hozzá, hogy saját fejük után menjenek, így Piroska beadta a derekát.
Adjunk neki egy robotporszívót, akkor nem kell folyton a porszívócsövet nyúzni, mondta, miután számoltak egyet a családi büdzsé felett.
Megegyeztek. Megvették a robotporszívót, több mint 400.000 forintért (!), és nyugodt szívvel útra keltek az ünnepségre.
A jubiláló anyós mosolyogva fogadta őket, míg meg nem látta a robotporszívót tartalmazó dobozt.
Ez meg micsoda?, sóhajtott, majd odabökte: Fiam, tedd le azt inkább a sarokba.
Piroska több percig dermedten állt ott: látszott, hogy Gizi néninek egyáltalán nem tetszik az ajándék.
Nagyjából ekkor jelent meg a húg Erika a férjével. Erika boldogan vetette magát az anyja nyakába:
Anyu, ezt neked hoztam!
Jaj, szívem-lelkem! Ti vagytok a legjobbak!, ujjongott Gizi néni, ölelésekkel és puszikkal kényeztetve lányát.
Piroska kíváncsian figyelte, mit adhatott át Erika, hogy ekkora az öröm.
Döbbenten látta, hogy egy egyszerű, 3500 forintos, drogériás ajándékcsomag volt az egész.
Kérdőn nézett Tivadarra, aki szintén végignézte a jelenetet. Tivadar arcán tisztán látszott a bosszúság.
Bírta, amíg bírta, de amikor anyja már harmadszor kezdte dicsérni Erika ajándékát, Tivadar kiborult.
Anyu, ezt meg kéne beszélnünk, szólt oda félrehívva.
Mi bajod van, fiam, történt valami?
Te mondtad, hogy mindegy, mit viszünk. Akkor most mi ez a cirkusz? Miért húzod a szád a mi ajándékunk miatt, és tapsolsz Erának egy olcsó csomagért?
Nektek jobban megy, mint Erikáéknak! Hát, akkor az ajándékotok legyen illő!, dörmögte Gizi néni.
Mégis mit kéne adnunk, anyu? Mit számít, mennyibe került? Írjunk rá minden ajándékra árcédulát?
Na, most jön a sértődés… Hát, mit tehetek, ha Eráék ajándékának jobban örülök?
Mert nem tudod, mennyibe került a miénk, ugye? Hadd mondjam meg, több mint négyszázezer forint volt!
Tényleg? Hát az nagyon szép…, húzta fel Gizi néni a szemöldökét, ártatlanul pislogva.
Pillanatok alatt megtalálta a szánalmas kifogást a menekülésre.
Tudod, miért örülök jobban Eráék ajándékainak? Mert ők a pénztárcájukhoz mérten adnak, ti meg csak letudni akarjátok az egészet, jelentette ki fennhangon.
Ezt most komolyan gondolod?, kérdezte Tivadar, a hajába túrva.
Szerinted viccelnék? A ti fizetésetekkel egy wellnesshétvége passzolt volna az alkalomhoz!, emelte ki magát büszkén Gizi néni.
Tivadar annyira ledöbbent, hogy csak bámulta néhány másodpercig anyját.
Azt hiszed, nekünk az utcán nő a pénz?, préselte ki végül magából.
A szóváltásra megjelent Piroska és Erika is, akik meglepetten álltak az ajtóban.
Erika hamarabb kapcsolt, és persze anyja oldalára állt.
Anyu nem robotporszívót akart, hanem párásítót. Az előző elromlott három napja. Ha érdekel, mi van vele, tudnátok, vágott vissza Erika.
Direkt rákérdeztem az ajándékra!, sziszegte Tivadar.
Most már elég, inkább ne is kapjál tőlünk semmit! Évek óta próbálkozunk örömet szerezni, csak a kritika jár! A robotporszívó nem jó, legyen inkább párásító! Bocsánat, hogy megint csalódást okoztunk! Na, elég volt, megyünk!, jelentette ki, és már fordult is Piroskához.
Nagy Gizi néni elkezdett sírni, miközben Erika próbálta vigasztalni, Tivadarék pedig kőkemény arccal, szó nélkül távoztak.
Tivadar a jövőben be is tartotta a fogadalmát: nem vett több ajándékot, családi rendezvényekre pedig csak nagy ritkán rángatta el magát és így legalább az idegei épen maradtak.
