Titok
Egy alföldi kisvárosban, ami inkább falura hasonlított, mint igazi városra, élt egy kislány, akit Zsuzsannának hívtak. Egyik nap az anyukája, aki hitt mindenféle misztikus dolgokban, elvitte őt a helyi jósnőhöz.
A jósnő kiterítette a kártyákat, és így szólt:
Boldog élete lesz a te Zsuzsannádnak. Minden rendben megy majd nála. Csak éppen férfit nem látok mellette.
Zsuzsanna ekkor körülbelül tízéves volt. Az idős asszony titokzatos szavai mélyen beleivódtak az emlékezetébe, bár igazán nem értette akkor, mit is jelenthet ez.
Közben teltek az évek. Zsuzsannából szép, formás nő lett, akit mindenki megcsodált. A falubeli fiúk odáig voltak érte, de ő egyikkel sem állapodott meg: hol ezzel, hol azzal járt.
A középiskola után bár jó tanuló volt nem ment sehova továbbtanulni, hanem a helyi tejüzemben helyezkedett el. Suttogták, hogy talán valami viszonya van egy vezetővel, de igazából soha senki nem látta őket együtt.
A női dolgozók gyakran tanácsolták az új kollégának:
Vigyázz, Zsuzsanna, nehogy itt ragadj, észre sem veszed, máris elröppen az életed! Menj inkább a városba, ilyen szépséggel ott kapkodnának érted!
Zsuzsanna csak mosolygott, hallgatott, de sosem válaszolt.
Aztán egyszer csak elterjedt a hír a faluban: Zsuzsanna terhes! Megindult a találgatás, hogy vajon ki lehet a leendő gyermek apja? Hiába gondolkodtak, soha nem tudták meg, ki az.
Az édesanyja szigorúan közölte vele:
Na, jól van! Ezt is elintézted! Most aztán szégyenbe hoztál! Éld az életed, ahogy tudod, ne számíts rám. Megcsináltad? Akkor fel is neveled! Egy hónapod van, hogy elköltözz innen, itt rád nincs szükség!
Rendben, anya mondta nyugodtan Zsuzsanna , elmegyek. De akkor később ne hívj vissza!
Két héttel később vett magának egy kis házikót, mindenféle berendezéssel együtt. A szomszédok csak csodálkoztak: a ház gazdáját a gyerekei elvitték a városba, ezért a ház fillérekért ment el. Honnan volt Zsuzsannának még ehhez is pénze, senki sem tudta.
Rögtön csodák következtek: a ház hamarosan úgy nézett ki, mintha teljesen felújították volna. Új kerítés épült, a kertben pedig friss kút készült. Jöttek-mentek emberek, gyorsan megcsináltak mindent.
Nemsokára látták a helyiek, hogy Zsuzsanna csomagokat kapott: új háztartási gépeket, bútorokat. Maga Zsuzsanna boldogan, mosolyogva járt-kelt, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint akit elhagytak vagy szomorú lenne.
Ősszel megszületett a fia, Antalka. Az udvaron ott állt az új, világoskék babakocsi. Zsuzsanna hamar rendbejött a szülés után, sőt, még szebb lett, mint volt. Mindig ápolt, csinos ruhában ment végig a falun, büszkén felemelt fejjel olyan ember benyomását keltette, aki teljesen elégedett.
Otthon persze megvolt a munka: a kisgyerek, a kert, a vegyestüzelésű kályha, boltba szaladni, rengeteg mosás de Zsuzsanna nem panaszkodott. Gyerekkorától hozzászokott a munkához, mindennel elbírt. Soha, senkinek nem sírt el semmit.
Lassan a szomszédasszonyok is látták, mennyit dolgozik, és milyen rendes, kedves nő. Szép lassan összebarátkoztak vele, sőt, néha vigyáztak Antalkára is, ha Zsuzsannának el kellett szaladnia. Miért ne segítenének?
A kerti munkába is összefogtak: volt, hogy a férjek jöttek át ágyásokat ásni, vagy maguk ugrottak át gyomlálni. De általában Zsuzsanna egyedül boldogult.
Antalka már majdnem két éves volt, amikor az egyik szomszédasszony szinte berohant a másikhoz:
Láttad?
Mit?
A mi Zsuzsannánk újra terhes!
Ugyan már, csak úgy látod!
Nem, komolyan mondom, győződj meg róla te is!
Ismét pletykálkodni kezdtek a faluban Zsuzsannáról. No, de most ki az apuka…? Csak épp ötlet sem akadt senkinek: hisz nővel sem, férfival sem látta senki.
Zsuzsanna nem törődött a szóbeszéddel, tette a dolgát. Az udvaron közben fürdőház épült. A gázszerelők letértek a rendes útvonalról, és bekötötték hozzá is a gázt. A kertben pedig egy új polikarbonát üvegház állt nem volt az sem olcsó.
Hát honnan van ennek az egyedülálló nőnek ennyi pénze?! kérdezgették a faluban. Biztos van egy főnöke, aki mindent elintéz neki! Csakhogy Zsuzsanna titkát senki sem tudta megfejteni.
Nem telt el sok idő, újra kék babakocsi állt az udvaron. Antalkának testvére született, Sándorka személyében.
Két év múlva pedig újabb kisfiú, Miska.
Három fiúgyermeket szült Zsuzsanna, de soha senki nem tudta, kitől.
Volt, aki kinevette, bolondnak tartotta. Mások csodálták a bátorságát, látva, hogy a gyerekek egészségesek, rendezettek, ő maga soha nem iszik, és reggeltől estig dolgozik.
Akadtak olyanok is, akik ujjal mutogattak rá, mindenfélét mondtak róla, s rajta keresztül próbáltak példát statuálni a saját lányaiknak.
Az édesanyja sem értette, szégyellte őt. Soha nem ment el hozzá, még az unokákat sem akarta látni.
Zsuzsanna viszont továbbra is felemelt fejjel járt-kelt, és nem törődött semmivel.
Eltelt néhány év. Egy nap fényűző autó állt meg a kapu előtt. A tejüzem igazgatója, Nagy Sándor hatalmas virágcsokorral szállt ki. Bent volt Zsuzsannánál, míg kint lassan az egész utca összegyűlt, mindenki csodálkozva nézte, mi történik.
Tudniillik, az igazgatónak egy éve meghalt a felesége, hosszú ágyban fekvés után. Sándor mindvégig gondozta, soha nem hagyta el, mindig mellette volt.
Amikor Zsuzsanna kikísérte vendégét, már alig fért el a kíváncsiskodó tömeg a ház előtt. Nagy Sándor odalépett hozzá, átölelte, és nyilvánosan megcsókolta. Majd hangosan, hogy mindenki hallja, azt mondta:
Zsuzsanna igent mondott, hogy a feleségem lesz. Mi és a fiaink mindenkit szeretettel várunk az esküvőnkre!
Néma csend lett, mindenki döbbenten nézte a boldog párt. Csak ekkor jöttek rá az emberek, kitől örökölték Zsuzsanna fiai az arcvonásaikat…
Hirtelen mindenki gratulált, ölelgette őket.
Az esküvő után Sándor magához költöztette Zsuzsannát és a gyerekeket. A költözésben az egész utca segített, együtt cipelték a holmit.
Egy évvel később megszületett a családban a várva várt kislány…
Azóta tudom: nem minden jósnőnek kell mindent elhinni. Van, amit csak az élet ír meg igazán.
