Anyámasszonyom egyszer csak betoppant kertünkbe, és ahogy körülnézett, elkerekedett a szeme: sem zöldség, sem gyümölcs nem bújt meg sehol, mintha valami álomvilágban járnánk, ahol paradicsom helyett pipacsok nőnek.
Férjem szülei egy telekkel rendelkeztek valahol Kiskőrösön, amit úgy döntöttek, hogy ránk hagynak, mert már se szívük, se derekuk nem bírta a gazolást és a kapálást. A férjem nagymamája azonban szenvedélyesen művelte a kertjét uborka és paradicsom, alma és körte, mind egy kodiszka csavaros üvegben végezték, a szomszédok asztalára kerülve. Most mindez nekem volt rendelve, mintha a kerti kapát legenda szőtte volna át.
Most már a mi kertünk álomszerű világgá változott: grillezünk, meleg nyári szélben pihenünk, hétvégén virágok szirmait sodorja a szél. Egyetlen apró bökkenő árnyékolja be ezt a képet: sem én, sem a férjem nem kívántunk a krumpli földben hunyorogni, így férjem, Miklós azt mondta ha már kert, legyen az virágoskert. Elég pénzünk van, forintért veszünk mindent a piacon vagy a boltban, nem kell nekünk saját termés. A zöldségeskertet elengedtük, s helyette gyepet telepítettünk, hogy a napfény táncoljon rajta. Most már csak egy nagy udvarunk van, amelyben bográcsozás illata keveredik a virágokéval.
Anyámasszonyom Ilona néni amikor szembesült ezzel, mintha egy másik síkból érkezett volna; szemrehányóan megszólalt, hogy “soha nem leszek igazi magyar asszony, minden, amihez nyúlok, elhervad, s elillan, akár a régi mesék álma”. De aztán mintha összefolyt volna az álom és a valóság megjelent nála egy öreg ismerős, és a híres savanyúságai felől érdeklődött. Ilona néni elővett egy üveg préselt virágszirommal teli csuprot, mintha valódi ecetes uborka lenne, és komoly arccal azt mondta: ez minden, ami megmaradt a régi remekekből. Azt javasolta, vigye haza a feleségének és unokáinak, hiszen nekem már túl nehéz a kerti élet; egyék ők, amit ő valaha ültetett.
Én teljesen ledöbbentem az anyámasszonyom viselkedésén, csuklómban remegett az indulat, de próbáltam megőrizni a nyugalmam. Nemsokára Ilona néni újabb ötlettel állt elő szeretne ismét saját parcellát, hogy újra veteményezhesse a földet Tápiószelén. Most aztán tanácstalanul állok, hiszen már minden úgy volt eltervezve: egy napfényes udvar, felfújható kismedence, virágok mindenütt. De az álmokban bármi megtörténhet: lehet, hogy mégis visszajönnek a zöldségágyások, és ahol a gyerekek fürödnének, ott újra spenót és répa nő?
A kertben a rózsák között álldogálok, és a ködös álomvilágban már nem tudom eldönteni: valójában kié is ez a kert, és hogy gyümölcs vagy virág terem-e hamarabb ebben a furcsa magyar álomban.
