Bébiszitter a testvérnek
Mi van már, Dorka? Megint nem veszi fel?
Nem veszi! Dorka az asztalra csapta a telefont. Mióta este hat van, semmi! Miatta nem mentem el anyámhoz Ott is főznöm kéne, itthon is főznöm kéne, Marci meg egyedül marad, nincs kire hagyni Ezt nevezzem segítségnek!
Ebben a pillanatban kattan a zár.
Oh, még nem alszotok? szólt vissza Luca, ki sem vette a fülhallgatóit, és elindult a szobája felé, mintha a szülők levegőként léteznének.
De anya nem engedte el ilyen könnyen.
Luca! Megállj csak! az anyja szava megállította, de meg sem fordult. Hová mész? Tudod-e, mennyit késtél? Hat órát! Nem akarsz valamit mondani?
Luca kivette a fülhallgatót.
Mi ez a hiszti?
Megígérted! Dorka hangja elcsuklott. Megígérted, hogy Marcira vigyázol!
Luca, aki semmi másra nem vágyott, csak hogy végre az ágyába essen és elaludjon, odavetette:
Nem jött össze. Nem halt meg senki. Itthon voltál.
Egy hete mondom neked, hogy ma rá kell nézned a testvéredre! Apa délutános, nem ér haza, anyám meg lebetegedett, el kell hozzám menjek! Neked se a testvéred, se a nagyanyád nem számít! És én sem!
Luca csak a saját igazát ismételgette magában. Hisz nem merült le a telefonja ő maga kapcsolta ki. Ott ültek a csoporttársaival, s amikor Kristóf meghívta őket bulizni, elrepült az idő, elfelejtette anyját, mindent.
Megígértem, anya, aztán meg változott a terv.
Lélegezz csak rám! szólt anyja gyanakodva.
Mi vagyunk itt a börtönben, vagy mi? kérdezte Luca.
Ittál, vágta rá anyja. A bulik fontosabbak a családnál.
Na, itt Luca eldurrant.
Igen! Nekem fontosabb! Nem álltam be bébiszitternek nálatok, üljenek vele ti! Akartatok még egy gyereket az ötvenes éveitekben tessék, élvezzétek! Az én életemet hagyjátok végre békén!
Az apa, aki még soha nem kiabált Lucával, most közbelépett.
Nem bébiszittert akarunk belőled. Alig kérünk tőled valamit! Most viszont kellettél volna Luca, hat órát késtél, kikapcsoltad a telefonod, és még minket csinálsz hibásnak?
Nem csinálok senkit hibásnak, de Marci a ti dolgotok. Elmentem, mint a többiek, én sem vagyok rosszabb náluk!
Megértették, hogy Lucát nem szabad túlhajszolni itthon. A gimnázium után most jár egy neves budapesti egyetemre, kemény szakra. Kímélték, féltették.
Luca viszont senkit sem kímélt.
Tudod, mi a rosszabb? szólt közbe anya. Az, hogy miattad nem mentem le nagyanyádhoz. Lassan enni sem tud készíteni, és én nem bírok mindent egyedül, egy hároméves gyerek meg egy beteg anya között szakadni!
Luca fogta a hajából a díszes fonatokat, amiket a barátnője csinált, és odavágta hidegen:
Ez a te problémád, anya. Te akartál gyereket ennyi idősen, hát gondozd is! Nektek semmit nem tartozom.
A mondat úgy vágott, hogy az apja is összerezzent.
Ezt már nem! szólt keményen.
Miért nem? Tanulok, barátaim vannak, férjet kéne keresnem, nem otthon ülni veletek meg a kistesóval!
Az apa leültette a székre.
Luca, hallgass meg. Senki sem követel tőled semmit állandóan. Most azonban csak egy szívességet kértünk. Te megígérted.
Luca nem hátrált már.
Megígértem, de meggondoltam magam. Az élet közbeszólt.
Az élet igen, de most te szóltál közbe, minden szó nélkül felelt az apa. Értjük, hogy tanulsz, barátok kellenek, de Luca, te is családtag vagy. Nem tartunk kalitkában, de néha nekünk is segítség kell. Hetente két órát nem találnál, hogy leülj Marcival? Két órát, hogy elmehessünk orvoshoz vagy, mint most, nagyanyádhoz?
Luca gúnyosan felnevetett, hajából hullott ki a tű.
Nem.
Miért?
Mert nem az én dolgom, apa. Nem fogom feláldozni az életemet.
Belül összeszorult, tudta, most jön a nagy botrány.
Rendben, mondta az apa csendesen. Értettem.
Értette? Hol a kiabálás, hol a telefonelvétel? Nem mondják el, mennyire bánni fogja majd, ha már nem lesznek?
Ennyi? kérdezte Luca.
Ennyi. Mára ennyi.
Kissé zavartan elvonult a fürdőbe lemosni a sminket, és végre aludni. Fárasztó este volt, még a szüleit is sikerült feldühítenie.
A hálószobában a szülők nem zárták le a vitát.
András, hogy lehet ilyen érzéketlen? suttogta Dorka, most már csak szomorúan. Normálisan neveltük, soha nem bántottuk, nem tiltotunk semmit ok nélkül. Mégis, mintha meg se szeretne Most mi lesz? Könyörögjünk, mikor kell a testvérére vigyázni?
Nem, rázta meg a fejét András. Nem fogunk könyörögni. Ha semmivel sem tartozik nekünk, mi se tartozunk neki addig, amíg meg nem tanulja, mit jelent önállóan élni.
***
A reggel nem kávéval indult, hanem a tegnap este maradék feszültségével.
Luca jött ki először a konyhába. Ivott egy pohár vizet, fogott pár száraz szendvicset a hűtőből. Amikor anya bejött Marcival, Luca rögtön a telefonjába mélyedt, hogy elkerülje a kioktatást. De anya néma maradt. Jött apa is, ránézett Lucára.
Jó reggelt, mondta az apa.
Ez új. Még beszélgetünk is velem? húzta Luca a száját.
Apa elővette a családi költségfüzetet.
Luca, beszélhetnénk?
Luca forgatta a szemét.
Megint a felelősségemről? Nem fogom
Nem, most inkább a pénzről. Mától várjuk a részed az ételből, rezsiből és a lakásból is.
Luca felröhögött, azt hitte, ez vicc. Megtréfálás a tegnapiért ő este, ők most reggel. Egyensúly.
Haha, apa, nem vagy egy humorista. Ezzel nem fogsz ki rajtam.
De apa már készült éjszaka.
Ez nem vicc, Luca. Mától fizeted a saját kiadásaid. Mindent.
Még Marci is, aki kenyeret mázolt az asztalra, abbahagyta, csak bámult.
Tessék? döbbent meg Luca.
Azt mondtad, semmivel sem tartozol nekünk. Rendben. Mostantól mindenben független vagy ezért a saját kajád, a rezsi, de legfőképp a tandíjad is a te gondod.
Luca elnevette magát. Túl erősen sértődtek meg a szülei?
Apa, gondolj már bele! Oké, nem akarsz etetni, de hogy az egyetemi díjat is rám varrsz? Úgysem bírod ki, hogy ne fizessed ismerlek.
Kibírom, felelte András. Nagykorú vagy. Tizenkilenc múltál. A felnőttek magukért felelnek. Mi segítettünk volna, míg tanulsz és velünk élsz, de csak ha részt veszel a családunk mindennapjaiban. Most elutasítottad. Ezért mi is visszavonulunk.
Dorka férjére nézett nem túlzás ez?
Luca ledobta a sajtszeletet a tányérba, felpattant.
Akkor inkább éhen maradok, nehogy még adósságba verjek!
Hárman ettek tovább, Luca a szobában dörömbölve öltözött, és rohant be az előadásaira egyelőre, amíg fizetve volt.
Nem mentünk túl messzire? suttogta Dorka.
András a sajtdarabot rágta.
Pont jó így, Dorka! Ha tényleg felnőtt, el kell tartania magát. Fájdalmas, de muszáj. Nehogymár mindig másokon élősködjön.
Luca alig találkozott otthon a szüleivel. Korán ment, későn ért haza, ki sem kérte a hűtőből a vacsorát. Még amikor Dorka rákérdezett titokban, mert András tiltotta , Luca csak egy sértett pillantással válaszolt, és sarkon fordult.
Ám szerencséje volt; egy barátnője helyett vállalt munkát egy pesti kávézóban, a lány rögtön le is mondta a helyet, így Luca öt napból négyszer, órákig pakolta a tálcákat, de legalább volt valamennyi pénze.
A szülők nyugtalanok voltak, de tartották magukat.
Megint nem evett itthon, Andris. Éhezik. Jó a nevelés, de hová vezet ez? szomorkodott Dorka.
Ki fogja nőni, Dorka. Megtanulja, hogy családban mindenki segít mindenkinek. Csak most büszkeséget játszik.
A harmadik hónap végén Luca belenyugodott.
Jó, legyen. Legyetek boldogok, sikerült zsarolni. Nem bírok folyamatosan dolgozni a suli után, úgyis csak pár forintot kapok Vigyázok Marcira, heti párszor, három órát. Ez lesz a “munkám”. Na, és tessék, itt egy tízezres a lakásra, többre nem futotta.
Letett egy tízezrest az asztalra. De a szülők nem fogadták el.
Luca nem akartunk megbántani. Nem vagyunk zsarolók, mondta az anya. Nem törvény miatt gondoskodtunk rólad, hanem mert a lányunk vagy, szeretünk. Kérjük, viszonozd valahogy. Részvétellel.
Értem, sajnálom s Luca végül átölelte őket.
