2023. november 12.
Ma este egy borongós, őszi délután. Az ablak előtt lassan hullanak a levelek, s én ismét magam vagyok. Réka néni, az emeletünkön lakik, ma megint leült mellém a padra a ház előtt. Azt mondtam neki Réka néni, mikor látta utoljára a fiát?
A szívem összeszorult, ahogy a ráncos kezét tördelte, és csendesen válaszolt.
Hat éve is van már, hogy utoljára találkoztunk. Amikor elköltözött az Eszterrel, még az elején néha hívott telefonon, de aztán teljesen eltűnt. Akkor is, amikor születésnapjára vettem neki egy tortát, elmentem hozzájuk… itt elcsuklott a hangja, és lesütötte a szemét, könnyeivel küszködve.
Mi történt akkor? kérdeztem halkan.
Az Eszter nyitott ajtót, és a szemembe mondta, hogy nem vagyok szívesen látott vendég a lakásukban. A fiam szótlanul állt mögötte, rám sem nézett, csak mintha szégyellte volna, hogy ott vagyok. Az volt az utolsó alkalom, hogy láttam.
Azóta se keresett?
Egyszer hívtam fel, amikor eldöntöttem, hogy eladom a háromszobás lakásomat, hogy egy kisebbet vegyek helyette. Természetesen adtam neki egy kis pénzt is belőle. Akkor eljött, aláírta a papírokat, átvette a pénzt, de utána többet nem hívott.
Nagyon magányos így? kérdeztem félénken. Tényleg, hát hogy lehet ezt elviselni?
Megtanultam együtt élni vele. Fiatalon, amikor az Ádám elhagyott egy másik nőért, egyedül neveltem fel a fiamat. Mindent megtettem, hogy boldog legyen. Szeretettel és törődéssel nőtt fel. Később mondta, hogy szeretné saját albérletbe költözni. Eleinte örültem, hiszen úgy éreztem, felnőtt és megáll a saját lábán.
Csak később jöttem rá, hogy ez főként Eszter ötlete volt. Ő akarta, hogy ne szóljak bele az életükbe. Aztán Eszter teherbe esett.
Olyan nyugodtan beszélsz erről. Nem fáj, hogy idősen egyedül maradtál? kérdeztem meglepetten.
Elfogadtam. Szeretem ezt az új társasházat, jó itt lakni. Van elég pénzem, mindent meg tudok venni, amire szükségem van. Minden reggel felkelek, vizet forralok a teához, kiülök a balkonra, és onnan nézem, hogyan ébred a város. Fura, fiatal koromban csak arra vágytam, hogy végre eleget alhassak, két műszakban dolgoztam. Mindig arról álmodoztam, hogy idős koromra körülöttem lesz a családom, de talán nekem magány jutott.
Nem gondolt arra, hogy beszerezzen egy kisállatot? Egy cica vagy kutya társaságot nyújthat…
Tudod, kedvesem, néha még a cicák is elhagyják a gazdájukat. Kutyát pedig nem mernék már vállalni, ki tudja, reggel felébredek-e még. Nem tudok magamhoz venni olyan élőlényt, akit nem tudok megvédeni. Már elég hibát követtem el életemben…
Réka néni próbált rendíthetetlennek látszani, de a végén mégis eleredtek a könnyei. Most is bennem maradt a csendes fájdalma, ahogy ott ültünk a padon, és a késő őszi nap lassan lebukott a gyárak mögé, Budapesten.
