Régi időkben történt, még emlékszem minden részletére, mintha tegnap lett volna, pedig annyi év telt el azóta.
Bálinttal több mint három esztendeje alkottunk egy párt, boldogságban, bizalomban éltünk. Már megismertük egymás családját, s lassan az esküvőnket is szervezgetni kezdtük. Minden simán ment, úgy gondoltam, ez az a férfi, akivel gyermekeim apját látom és öreg napjaimat is vele szeretném leélni.
Egy nap, amikor éppen egy üzleti útjáról tért haza Bálint, úgy gondoltam, meglepem. Kivettem egy nap szabadságot, sütöttem egy mákos rétest mert azt szerette a legjobban , és autóba ültem, hogy elvigyem neki az albérletébe. Szerencsére volt saját kulcsom, így amíg ő még aludt, csendben varázsolhattam neki frissen főzött kávét is a rétes mellé.
Ahogy végigmértem a lakást, s beléptem a hálóhoz, valami furcsán megakadt a szemem a padlón. Félhomály uralkodott a szobában, így elővettem a telefonomat, hogy rávilágítsak. Női ruhadarabok voltak széthajigálva, s amikor beljebb léptem, megláttam, amint Bálint egy ismeretlen nővel összebújva alszik.
Nem csaptam jelenetet, csak csendesen behúztam az ajtót, otthagytam a rétest, letettem a lakáskulcsot, és kisurrantam. Kint csípős szél fújt, nem volt kedvem hazamenni a szüleimhez, ezért inkább leültem a közeli Liget egy kopott padjára és csak sírtam. Nem is tudom, mennyi idő telt el, amikor egy fiú odahajolt hozzám, és érdeklődve kérdezte, mi történt. Nem meséltem el neki a megcsalatásomról, mégis könnyedén el tudtunk beszélgetni minden másról.
Valahogy úgy alakult, hogy végül nála kötöttünk ki, forró teát főzött a legjobb, amit valaha ittam. Azóta együtt élünk, sőt, esküvőt tervezünk, s egyre biztosabb vagyok benne, hogy mindennek oka van az életben. Most már azt hiszem, a sors így akarta, hogy megtaláljuk egymást, hiszen semmi sem történik ok nélkül ezen a világon.







