Édesanyámmal élek együtt. Anyukám már 86 éves.
Úgy alakult az életem, hogy sosem mentem férjhez, és gyermekem sem született. Furcsa, mennyi váratlan fordulatot hozhat a sors. Most már 57 éves vagyok. Nemrég volt a születésnapom. Csak mi ketten ünnepeltünk, édesanyámmal. Senkit sem tudtam meghívni, hiszen nincsenek barátaim, és édesanyámon kívül nincs más rokonunk sem.
Mindig segítjük és támogatjuk egymást. Anyukám csodával határosan jól tartja magát! Bár évről évre gyengül az egészsége, nem adja fel. Még sétálni is szívesen elmegy egyedül.
Már nyugdíjas vagyok, de még mindig dolgozom egy keveset, mert a nyugdíjunkból nem igazán tudnánk megélni hónapról hónapra. Mégsem kesergek: boldog vagyok, hogy a drága édesanyámmal együtt lehetek. Végül is másoknak sokkal nehezebb: van, akinek nincs lakása, családja vagy pénze sem.
Mi anyukámmal csendesen, békében élünk. Este teát iszunk, kötögetünk, együtt nézzük a kedvenc magyar filmjeinket és sorozatainkat. Hétvégente süteményt sütök, átjönnek a szomszédok, és mesélnek a családjukról. Mindig örülök, ha azt hallom, hogy valakinek boldogság jutott az életben, és magamban imádkozom, hogy elkerüljenek minket a bajok.
Így telnek napjaink. Azt kívánom, hogy ilyen életünk minél tovább tartson nekem és a drága édesanyámnak egyaránt. Mert az igazi boldogság sokszor abban rejlik, hogy értékeljük azt, amink van, és hálásak tudunk lenni egymásért.
