A főnököm volt az, aki először elmondta nekem, hogy a férjem megcsal.
Férjes asszonyként dolgoztam egy kisebb vállalkozásnál Budapesten. A főnököm, Szabó László, elvált, egyedülálló férfi volt, és már régóta flörtölt velem. Én sosem voltam goromba, de ő kitartóan próbálkozott. Mindig meghúztam a határokat. Többször is megmondtam neki, hogy hagyja abba, mert van párom, s már kezd számomra kényelmetlenné válni, ráadásul már az irodában is feltűnik a viselkedése. Azt mondta, ezt tiszteletben tartja, és ezután normálisan folytattuk a munkát.
Egy nap behívott az irodájába. Becsukta az ajtót, és közölte, hogy valami személyes dologról kell beszélnünk. Megkérdezte, hogy a férjem, Gábor még mindig eljár-e hétvégente vidékre. Azt mondtam neki, hogy igen. Akkor pedig minden kertelés nélkül azt mondta:
Láttam őt egy másik nővel.
Elmagyarázta, hogy az üzletvezető-helyettese barátaival elment egy bárba, ő is csatlakozott később, s ott ismerték fel a férjemet. Gábor csókolózott egy nővel. Azonnal azt mondtam, hogy ezt nem hiszem el. Ekkor elővette a telefonját, és megmutatott egy videót.
A felvétel nem volt túl éles, sötét volt, messziről vették fel, a zene hangos volt. De felismertem a férjemet a ruhájáról, a mozdulatairól és a sziluettjéről. Nem volt kétségem. Elöntött a harag, a szégyen és a tehetetlenség. Kimentem az irodából, majd hazamentem. Aznap este számon kértem Gábort. Először letagadta. Aztán azt mondta, hogy “csak egy hiba volt”. De nem volt hajlandó elköltözni.
Az elkövetkező hat hónap rémálom volt. Már nem akartam vele élni, de ő nem volt hajlandó elmenni. Az albérlet a nevünkön volt, és azt mondta, joga van maradni. Először csak erőszakosan hangoskodott reggelente zenével, utána már vendégeket hívott meg szó nélkül, mindent rumlis hagyott maga után, gúnyolt és sértegetett. Minden vitánk rosszabb lett, mint az előző. Rosszul aludtam, és állandó szorongással éltem.
Egy nap átnéztem a bérleti szerződést, és megláttam, hogy hamarosan lejár. Rájöttem valamire: ez a lakás nem az otthonom. Nem kell tűrnöm ezt tovább. Elkezdtem albérletet keresni magamnak. Összepakoltam, aláírtam egy új szerződést, és elköltöztem. Nem búcsúztam el. Magamhoz vettem a legfontosabb dolgokat, és egyszerűen lezártam ezt a fejezetet.
Az egész idő alatt László főnökként figyelt rám. Először csak támogatóan. Érdeklődött, hogy jól vagyok-e, szükségem van-e valamire. Elkezdtünk beszélgetni munkaidőn kívül is először csak üzenetekben, később élőben, egy kávé mellett. Nekem nem lett volna szükségem semmire, csak békére. Ő ezt maximálisan elfogadta. Hónapok teltek el, mire több lett belőle.
Később kaptam egy másik munkalehetőséget, jobb fizetést, jobb pozíciót kínáltak, mint az előző helyen. Válogatás nélkül elfogadtam. S amikor felmondtam, a kapcsolatunk is átalakult. Ő már nem volt főnököm két egyszerű ember lettünk, akik randizni járnak.
Ma már egy éve együtt vagyunk.
A volt férjem teljesen eltűnt az életemből. Egy házasságot elvesztettem de megtaláltam a nyugalmamat. És egy kedves magyar férfit.
