A sógornőm rám bízta az unokaöccseimet, majd eltűnt három napra
Márta, kérlek! Ez tényleg élet-halál kérdése, esküszöm! Nincs, kihez forduljak, anyu vidéken van, a vérnyomása ingadozik, nem izgathatom fel Te vagy a legkedvesebb sógornőm, nálad megérthetőbb ember nincs! hadarta Veronika, a sógornőm úgy, mintha el akarná venni a lélegzetem, a szavak egybefolytak, csak néha csíptem el egy-egy mondatot a sürgős dolgaim vannak, csak estig, segíts ki kavalkádjából.
Álltam az ajtóban, egyik kezemben a porrongy, a másikkal megpróbáltam visszafogni a tacskónkat, Picurt, aki vadul ugatott az invázió láttán. A vendégek Veronika volt és a két fia: a hétéves Gábor és a négyéves Misi. A két fiú máris összesarazta a lábtörlőt, most épp a folyosó tapétáját piszkálták kíváncsian.
Várj már, Vera próbáltam szóhoz jutni. Milyen estig? Ma péntek van. Áronnal munka után el akartunk menni a Velencei-tóra, két hónapja foglaltunk szállást a hétvégére. Ezt vártuk már!
Veronika színpadiasan kitárta a karját, majdnem leejtette a vállán lógó óriás táskát, ami csakis gyerekcuccokkal lehetett tele.
Ugyan, szállodába még bőven lesz időtök menni, fiatalok vagytok! Nekem most dől el minden! Képzeld, egy fantasztikus álláslehetőség Interjú, másik városban, remek fizetés, rugalmas beosztás. Ha most lemaradok róla, végem. Egyedül nevelem őket, tudod, az apjuk csak nevetséges összeget küld.
Megeresztett egy szipogást, totálisan ártatlan arccal nézett rám a sajnálnivaló egyedülálló szülő trükköt Veronika tökélyre fejlesztette.
Ekkor Áron, a férjem, kilépett a konyhából, kezében szendvics, de úgy megdermedt, amint meglátta a húgát és a gyerekeket.
Vera? Mit keresel itt? Egy óra múlva indulunk.
Áronka! Tesókám! tört rá Veronika, majdnem a földre vitte. Ments meg! Csak egy nap, holnap délben jövök vissza, tényleg! Gábor és Misi mint a kisangyalok, észre se veszitek őket. Egy kis mesenézés, egy kis keksz és kész, boldog gyerekek!
Áron tanácstalanul rám nézett egyértelműen látni lehetett rajta a sajnálatot és a kínos félelmet a vita miatt. Áron túl jószívű volt, Veronika ezt ki is használta, amennyire csak tudta.
Nóri, hát kezdte bátortalanul talán áttesszük a kiruccanást? Vera tényleg fontos dolgot intéz, állást keres.
Áron, a foglalás nem visszamondható próbáltam halkan, de határozottan. Fáradt vagyok, szeretnék végre pihenni.
Megadom a pénzt is, első fizetésből! vágott közbe Veronika. A foglalás árát kifizetem, terítek nektek egy ünnepi vacsorát is! Kérlek szépen! Nem vihetem őket magammal, nem tehetem le őket valami intézetben hétvégére!
Éppen abban a pillanatban Misi hatalmasat tüsszentett, majd a kabátujjába törölte az orrát. Gábor már be is slisszolt a nappaliba, felcsavarta a TV-t.
Jó, szisszentem fel, már éreztem a lüktető bosszúságot de csak holnap délután kettőig, Vera. Ha nem jössz, elvisszük őket anyádhoz vidékre, nem érdekel, hogy magas a vérnyomása.
Te vagy a megmentőm! Angyal vagy! tapadt rám Veronika, még egy ragacsos rúzsfoltot is hagyott az arcomon, lerángatta a kabátokat a gyerekekről, Áron kezébe nyomta a csomagot és elillant a szemünk elől. Majd hívlak! Puszilunk titeket!
Becsukódott az ajtó. Csend ereszkedett a lakásra, csak a reklámzaj szűrődött ki a TV-ből.
Hát, ennyi volt a pihenés jegyezte meg Áron, bűnbánó félmosollyal.
Sebaj mondtam, miközben a konyha felé indultam, de a nyomukban hagyott sártól felment a vérnyomásom egy napot csak kibírunk. Csak remélem, nem robbantják szét a lakást.
Az első pár óra egész nyugodtan telt. A fiúk beérték a nagy tévével és az édességekkel. Közben kicsomagoltam Vera csomagját: két váltás alsónemű, egy közös harisnya, egy törött kijelzős tablet és egy csomag olcsó chips. Se gyógyszer, se kedvenc játék, normális étel pláne semmi.
Még pizsamát sem hozott konstatáltam, ahogy átnéztem a cuccokat. Fogkefe sincs.
Elugrom a boltba ajánlotta Áron. Veszek tej, pelyhet, fogkefét. Muszáj, hogy legyen mit reggelizniük.
Az este akkor vált katasztrófává, amikor Misi a cukorkákkal teleette magát és nem volt hajlandó vacsorázni.
Nem kérek levest! üvöltötte, közben a krumplipürét szétkente az asztalon. Csirke nuggets-et akarok! Anyu mindig azt vesz!
Nincs nuggets, próbáltam türelmesen de van fasírt, nagyon finom. Na, kóstold meg.
Fúj! Az étel a földön kötött ki.
Picur boldogan rohant a lehullott húsgombócért, én pedig összeszorított foggal mentem felmosni. Gábor is félretolta a tányért.
Én sem eszem ilyet. Áron bácsi, rendelj pizzát!
Gábor, a pizza nem egészséges próbált nevelni Áron. Egyél, amit Nóri néni készített.
Anya szerint főzni csak a lúzereknek kell, jobb rendelni vált filozófussá a hétéves.
Áronnal összevillant a szemünk. Jól hangzott az este.
Végül szendvicset kaptak vacsorára, majd beágyaztunk nekik Áron régi pólóiban a kihúzható kanapén. Éjfél után tudtunk csak elaludni.
Holnap kettőkor már nem lesznek itt, nyugtattam magam. Akkor legalább moziba elmegyünk.
Persze, ölelt át Áron. Bocsi, hogy így alakult. Tudod, Vera szétszórt, de jólelkű.
A szombat reggel hétkor indult, mikor Gábor nekiállt felfedezni mindent a konyhaszekrényben, végül leverte a hajdina konzervet. Az egész padlón szétterült.
Véletlen volt morogta.
Sebaj tízig számoltam magamban. Vedd fel a seprűt, segítesz feltakarítani.
Nem tudok takarítani. Nálunk anya csinálja. Vagy a nagymama, ha átjön. Én férfi vagyok.
Délután kettőkor már egy háborús övezetnek tűnt a lakás. A gyerekek unatkoztak, ezért a díszpárnákból várat építettek, a magazinjaimból kivágtak képeket, még a macskánkat, Cirmost is próbálták idomítani, de ő inkább a szekrény tetején rejtőzött el.
Az ebédet elkészítettem, a csomagokat be voltak pakolva, folyamatosan néztem az órát.
14:00. Semmi.
14:30. Csend.
Hívd föl szóltam oda Áronnak.
Áron elővette a telefonját. Hosszú kicsöngés. A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható.
Lehet, épp utazik? Gyenge ott a térerő próbált magyarázkodni.
Ugyan, milyen interjú szombaton?! fontam keresztbe a karom. Áron, ezt te magad elhiszed?
Várunk, sötétedik, de Vera sehol. Misi elkezdett sírni, hogy hol van anya, Gábor agresszív lett, a tablet lemerült, Vera természetesen nem hozott töltőt sem.
Nem jön ma haza állapítottam meg, ahogy lenéztem a sötét ablakra. Ez már túlmegy minden határon.
Nóri, ki tudja, mi történhetett. Talán lemerült a telefon, lerobbant a busz Áron egyre sápadtabb, ő is tudja, hogy nem normális, de próbálja menteni a húgát.
Az éjszaka is kész káosz. Misi bepisilt, ágyhúzás, foltmosás. Gábor fél a sötéttől, be kell kapcsolni a folyosón a villanyt. Fél percet sem aludtam.
Vasárnap reggel is teljes a csend Vera részéről.
Felhívom anyádat jelentettem ki.
Ne! ijedt meg Áron. Az orvos is mondta, mennyire veszélyes az idegeskedés neki. Várjunk estig. Csak nem tűnik el végleg!
Áron, hétfőn dolgozunk. Nekem fontos leadásom van, nyolcra bent kell lennem. Ki vigyáz akkor rájuk?
Elintézem, kiveszek egy nap szabadságot próbálkozik Áron.
Délben megtörtént, amitől rettegtem: Misi elsodort egy porcelán vázát futkározás közben a szüleimtől kaptuk esküvőre. A csörömpölés a világ leghangosabb hangja volt.
Nem én voltam! visította Gábor. Misi tette!
Csendben felsöpörtem a szilánkokat. Belül már csak jeges harag égett. Besétáltam a hálóba, Áron ott szorongott a sarokban.
Ha holnap reggelig nem jelenik meg, bemegyek a rendőrségre, gyámügyet is hívom. Mindenki tudni fogja, hogy anyjuk magukra hagyta a srácokat.
Nóri! Áron felugrott. Ez az én húgom! Akkor inkább menhelyre adod a gyerekeket?
Nem, de vállalja már a felelősséget! kiáltottam. Nem vagyunk bébiszitterek! Nekünk is van életünk! Miért áldozzuk fel a hétvégénket az ő felelőtlensége miatt?!
De hát dolgozik!
Tényleg? elővettem a telefonom. Figyelj!
Megnyitottam a közösségi oldalt. Bár Vera profilja zárva volt, de egy ismerős posztjában ráismertem. Vera fürdőruhában, koktéllal a kezében, háta mögött medence, a cím: Aranypart Spa Hotel. Három órája töltötték fel a képet: Végre igazi pihenés! Lányok, ránk fért!
Áron nézte a képet, majd fuldokolva dünnyögte:
Ez biztos régi kép
Nézd a dátumot. Két napja vette ezt a fürdőruhát velem. Kamuzott nekünk. Pihenget, a gyerekeit meg ránk sózta.
Áron beült az ágyra, fejét a kezébe temette.
Most mi legyen?
Amit mondtam. Holnap viszem őket az irodába, be a tárgyalóba, te pedig felhívod az anyádat. Vigye el őket, vagy csörögjön Verának, kirángatni őt a wellnessből. Nekem elegem van.
A hétfő hajnala a legrosszabb volt. Misi belázasodott, csupa stressz, idegen koszt és huzat (szellőztetni kellett). Lázmérő: 38,5. Kúra, borogatás, víz, egész éjjel egy percet sem aludtam. Áron se tette, csak járkált fel-alá, mint az oroszlán.
Hétkor végre életjel: Elérhető a hívott fél!
Áron azonnal hívta.
Halló? Vera álmos, bosszús hangja.
Vera! Hol vagy? üvöltött Áron, mire Gábor is felriadt. Ez normális dolog?!
Ugyan, miért üvöltesz így reggel? Elhúzódott az interjú, ott kellett maradnom, mondtam, fontos dolog.
Interjú egy wellness hotelben? Áron üvöltött Láttuk a képet! Míg te koktélozol, nálunk Misi 39 fokos lázzal fekszik!
Pillanatnyi csend a vonalban.
Hogy merészelsz kémkedni utánam? Nem lehet magánéletem? Talán most találkoztam valakivel! Ha valami baja lesz Misinek, mehettek a bíróságra!
Most gyere, azonnal. Vagy egyenesen a gyámügyre viszem őket mondta Áron olyan rideg hangon, amit sosem hallottam tőle korábban.
Jövök! vetette oda Vera. Paranoiások!
Három óra múlva beesett. Parfümfelhő, le nem tagadhatóan kipihenten, barnára sülve, vadiúj cuccban. Lerohant Misire, aki vánszorogva feküdt a kanapén.
Kisfiam! Miért éheztetted őket? Megfáztak is! fordult felém, szeme viharos, vádló Tudtam, hogy rád nem lehet gyereket bízni! Neked úgysem lehet, nem is értesz hozzá!
Elsötétedett előttem a világ. Ezt aljas húzás volt. Három éve próbálkozunk Áronnal, ő is tudja. Megalázóan fájt.
Menj ki mondtam halkan.
Tessék? döbbent meg Vera.
Vidd a gyerekeket és menj. És soha többet ne gyere ide.
Még hogy én jöjjek ide könyörögni?! kezdte összeszedni a ficánkoló gyerekruhákat. Gyertek, megyünk haza! Anya majd vesz játékot, édességet!
Tartozol nekünk állt elé Áron.
Mivel?
A váza: ötezer forint. Kaja: háromezer. Lázcsillapító: ezer. Lelki kár: felbecsülhetetlen, azt elengedem. Összesen kilencezer forint. Most utald át.
Komolyan mondod?! A vér szerinti húgadtól? Nincs annyi nálam!
A wellnessre volt pénzed. Fizess, vagy anyunak mindent elmondok, a képet is átküldöm. Nézze csak, hol kerested a munkát, amíg a gyerekei lázasan fekszenek.
Ránk villant, megnyomogatott valamit a telefonján, de látszott, fojtogatja a düh.
Nesze! csippant Áron mobilja, megérkezett az utalás. Sosem láttok többé minket! Segítséget tőletek ne várjon senki!
Felkapta Misit (aki csak félig protestált), Gábort is kiparancsolta, kiviharzott, izomból becsapva az ajtót.
Leroskadtam a kanapéra. Még mindig orrfacsaró gyerekbűz és gyógyszer szaga volt, a padlón elszórva papírfecnik, a falon zsírfolt a húsitól, amit már nem volt időm lemosni.
Áron mellém ült, halkan megszorította a kezem.
Bocsáss meg mondta halkan. Ostoba voltam.
Nem vagy ostoba hajtottam a vállára a fejem. Csak szereted a húgodat. De most már tudod, mennyit ér a segítségkérése.
Tudom. Többet nem fordul elő. Esküszöm.
Csendben, egymás mellett ülve, húsz perc után nekiálltunk takarítani. Felmostuk a padlót, kimostuk az ágyneműt, átszellőztettük a szobákat. A temérdek feszültség a felmosóvízzel és a széllel párolgott el.
Este csörgött az anyósom, Katalin néni.
Nórika, szia fáradt, szomorú hangon szólt. Verácska sírva hívott. Azt mondja, kitettétek, nem akartatok vigyázni a gyerekekre, pénzt követeltetek Igaz ez? Hogy lehet ilyet tenni, családban?
Mély levegőt vettem. Régen mentegetőztem volna, de három nap pokol mindent megváltoztatott.
Katalin néni mondtam nyugodtan. Vera nem mesélt el mindent. Azt tudja már, melyik hotelba ment interjúra fürdőruhában? Vagy ha gondolja, jöjjön el hozzánk, ha jó az egészsége. Megmutatjuk azt is, hol mondja Gábor, hogy anya szerint főzni csak a lúzereknek való. Megbeszélnivalónk van.
Csend volt a vonalban. Majd halk sóhaj:
Jaj, Nóri Értem. Túl elkényeztettem.
Nem vagyunk haragosak, Katalin néni. Csak tanultunk a hibánkból.
Letettem.
Mit szólnál mondtam Áronnak, aki aggodalmasan figyelt ha rendelnék hatalmas, káros pizzát és bontanék egy üveg bort? Igazán megérdemeljük.
És a wellness? kérdezte Áron.
Majd megyünk jövő hétvégén. De most mindkettőnk telefonját kikapcsoljuk.
Így is lett. És amikor egy hét múlva megjelent a kijelzőn Veronika száma, Áron minden habozás nélkül lenémította a készüléket és félretette. Megtanultuk, hol a határ és néha a rokoni köteléket is csak az épségünk érdekében kell kellő távolságból ápolni.
